Erdogan újrakezdené Putyinnal

Erdogan újrakezdené Putyinnal

Ritkán tapasztalni olyan hullámvasutazást kétoldalú kapcsolatban, aminek Törökország és Oroszország viszonylatában lehetett tanúja az elmúlt tíz hónapban a nemzetközi közvélemény. A ma Szentpéterváron sorra kerülő Erdogan–Putyin-csúcs azt hivatott szimbolizálni, hogy bármi történt is a közelmúltban, igenis van szándék a magától értetődően stratégiai jelentőségű közeledésre, s újfent hegymenet következhet a Nyugatról, elsősorban az Egyesült Államokból mindenkor aggódva, féltékenységgel telten figyelt kapcsolatrendszerben.

A július 15-i sikertelen katonai puccs után először külföldre utazó török államfő szerint a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartandó mai szentpétervári találkozója új fejezetet nyit majd Ankara és Moszkva viszonyában. „Úgy hiszem, a Vlagyimir barátommal tartandó megbeszélésünkön új fejezet nyílik a kétoldalú kapcsolatokban” – fogalmazott Erdogan.

Megfigyelők rámutatnak: az, hogy a szíriai háborúval kapcsolatban sikerült elkerülni a komolyabb konfrontációt, önmagában eredmény, de az újrakezdés nagy kérdése, hogy a kapcsolatrendszert fel le-het-e emelni az incidens előtti szintre, illetve a korábban tervezett nagy közös projekteket, így a Déli Áramlatot fel lehet-e éleszteni.

Megfigyelők rámutatnak: az, hogy a szíriai háborúval kapcsolatban sikerült elkerülni a komolyabb konfrontációt, önmagában nagy eredmény, de az újrakezdés nagy kérdése, hogy a kapcsolatrendszert fel lehet-e emelni az incidens előtti szintre, illetve a korábban tervezett nagy közös projekteket, így a Déli Áramlat gázvezetéket fel lehet-e éleszteni. Hasonló figyelem övezi a nukleáris együttműködést, orosz atomerőművek törökországi építését. Mindkét terv stratégiai jelentőségű, hiszen a déli csővezetékkel Oroszország kiválthatná Ukrajnát mint Európába irányuló energiaexportja tranzitországát, mellyel 2014 óta nyílt konfliktusban áll Kijev nyugati fordulata, a Krím orosz annexiója és a kelet-ukrajnai harcok miatt. A nukleáris együttműködés pedig jellegénél, biztonsági követelményeinél fogva jelentene szoros kapcsot a két fél között.

Pontosan ez a szoros kapcsolat az, ami aggasztja a Nyugatot, elsősorban az Egyesült Államokat, melynek a Brzezinski-doktrína keretében minden, dominanciáját megkérdőjelező globális és regionális együttműködést fel kell lazítania vagy fel kell számolnia. Ha a történelmileg sokat rivalizáló orosz és török hatalom hatékony, békés együttműködést tudna megvalósítani, az az amerikai befolyás egyértelmű visszaszorulása lenne úgy Európában, mint a Közel-Keleten. Ennek a tétnek a tükrében lehet vizsgálni az elmúlt tíz hónap történéseit is, benne az orosz repülőgép lelövésével, illetve a júliusi törökországi puccsal: az első a kétoldalú kapcsolatok – igaz, jelenlegi állás szerint csak időleges – ellehetetlenülését eredményezte, a második pedig az együttműködés egyik felének, Erdogannak a megbuktatását eredményezte volna, ha sikerrel jár.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »