Erdő Péter bíboros, prímás ünnepélyes szentmisét celebrált június 5-én, pünkösdvasárnap az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban, melynek keretében a bérmálás szentségét is kiszolgáltatta.
Erdő Péter bíboros homíliáját teljes egészében közreadjuk.
Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai evangéliumban Jézus búcsúbeszédéből hallottunk egy részletet. Megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad. Azért imádkozik, hogy szeressük őt és megtartsuk tanítását. Megígéri, hogy aki őt szereti, azt az Atya is szeretni fogja. Többes számban, titokzatosan beszélve kijelenti: „Hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála”. Tehát az Atya, Jézus és a Szentlélek bennünk lakását ígéri, ha szeretjük őt. Pünkösd ünnepe a Szentháromság titkát ragyogtatja fel előttünk.
Istennek ezt a titokzatos közösségi valóságát a választott nép nagy misztikus gondolkodói valamiképpen már megérezték. A Teremtés könyvében előkép gyanánt szerepel a három vándor látogatása Ábrahámnál. Erről mint isteni misztériumról írja a nagy zsidó teológus, Alexandriai Philón: „Isten, akit legfőbb hatalma, függetlensége és jósága kísér, és ezek között ő maga egyetlen, három képet rajzol fel a látni tudó lélek előtt” . Mintha a Szentháromság valóságának titokzatos megérzése sugározna ezekből a sorokból. A krisztusi kinyilatkoztatás különös fénnyel ragyogtatja fel előttünk a Szentháromság isteni valóságát.
A karizmák olyan kegyelmi ajándékok, amelyeket azért kapunk, hogy az Egyházat építsük, az Egyház küldetését segítsük általuk. Tehát
Ferenc pápa 2024-re püspöki szinódust hívott össze a szinodalitás témájáról. Erre Egyházmegyéinkben már tanácskozásokat, felméréseket, előkészületeket tartottunk. A lényeg nem az, hogy valamiféle képviseleti demokráciává alakítsuk az Egyházat és olyan evilági formákat vezessünk be, amelyekről éppen manapság sok helyen azt látjuk, hogy nem működnek. Hanem arról van szó, hogy Egyházunk kezdettől fogva hiszi és vallja, hogy
Szinódus, együtt járás. Tavaly az Eucharisztikus Kongresszus záró körmenetén elemi erővel érezhettük, hogy együtt járunk Krisztus vezetésével és elborít mindnyájunkat a Szentlélek. Annak a tanúságtételnek az élménye máig hatékony erő. Az evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus megígéri a Szentlelket. Szorosan kapcsolódik ez a szeretet parancsához: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat” – mondja. Ehhez segítségül és mintegy a viszontszeretet jeleként ígéri meg a Szentlelket. Ő egyszerre vigasztaló, mert erőt, örömet ad, de ő az igazság lelke is, aki megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Krisztus tanított nekünk. Jézus tanítását az Egyházra bízta. Az Egyház adja kezünkbe a Szentírást, és válaszol azokra a kérdésekre, amelyeket az új meg új történelmi korok vetnek fel a hívő ember számára.
A Szentlélek tanít az igazságra lelkünk mélyét megérintő kegyelmével, de tanít az Egyházon keresztül is, mert az Egyház kapta Krisztustól a küldetést, hogy folytassa az Örömhír hirdetését az idők végezetéig. Nem természetes vallás tehát a miénk, nem pusztán az általános emberi józan észre és megérzésre hagyatkozhatunk. Ez kevés lenne a teljességhez. A második isteni személy éppen azért testesült meg, mert Isten Jézus Krisztus személyében, életében, halálában és föltámadásában mondta ki hozzánk szóló teljes üzenetét. Isten ugyanis az ősi időkben már párbeszédet kezdett az emberiséggel, majd szeretetében közvetlenül is szól hozzánk. Krisztusban pedig megadta a kinyilatkoztatás teljességét. Ezért kell hitünket elmélyíteni, komolysággal és igyekezettel tanulmányozni a hagyományt, amely Jézus Krisztussal és az apostolokkal összeköt minket.
Pünkösdkor különösen aktuális, hogy felidézzük a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló hittani rendelkezését. Hiszen az Egyház „a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járja zarándokútját” (vö. 1Kor 11,26) az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön. „Megerősíti azonban a feltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és [Krisztus] misztériumát, bár árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak.”
A keresztséggel az ember a Szentlélek templomává válik, a bérmálásban pedig megkapja a Lélek ajándékainak teljességét. Kedves bérmálkozók!
Beszéljük el hitünk igazságát minél több embernek! Szánjuk rá az időt a betegekre és a magányos emberekre is, keressük és mozdítsuk elő, ha kell kisebb-nagyobb adománnyal vagy önkéntes munkával is, a közösség javát! Teljesítsük lelkiismeretesen napról napra állapotbeli kötelességeinket. Soha ne fáradjunk bele az imádságba! Ha tehetjük, járuljunk mindennap szentáldozáshoz. De ne hagyjunk fel hitünk igazságának tanulmányozásával sem! A Katolikus Egyház Katekizmusa vagy akár az annak alapján összeállított ifjúsági katekizmus hasznos olvasmány, katolikus közösségek és csoportok közös megbeszélésének biztos vezérfonala lehet. Hitünk igazságainak fényében szemléljük a mindennapi élet új és új helyzeteit! Kérjük a Szentlélek világosságát és erejét magunk, családunk és Egyházunk számára! Ámen.
* * *
A szertartás keretében a homiliát követően Erdő Péter bíboros a vári és a környékbeli plébániák fiataljainak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Mudrák Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
