Legyünk hát társai Jézusnak a szenvedésben és a szeretetben. Ez már most, földi életünkben célt, biztonságot, erőt ad nekünk. És megnyitja számunkra az utat az örök üdvösség felé. – mondta homíliájában Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban virágvasárnap, április 10-én délelőtt bemutatott ünnepi szentmise homíliájában.
Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg az Egyház.
Az ünnepi liturgia elején Erdő Péter bíboros megáldotta a barkákat, majd a diakónus felolvasta a jeruzsálemi bevonulásról szóló evangéliumi részt (Lk 19, 28-40). Ezt követően a főpásztor és az asszisztencia kezükben barkaágakkal vonultak a Bakócz-kápolnától a főoltárhoz, ahol könyörgéssel folytatódott a szentmise.
Az igeliturgia csúcspontjaként az esztergomi szeminárium növendékeinek szkólája elénekelte Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passió). A főoltártól Török Csaba, a bazilika plébánosa énekelte Jézus szerepét.
Ezt követően Erdő Péter szentbeszédet mondott, melyet az alábbiakban közreadunk.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. A nagyhét kezdetén Krisztus szenvedésének történetét hallottuk Szent Lukács evangéliuma szerint. A passiónak ez a története már nyitánya a nagyhét liturgiájának. Találunk ebben a csodálatos elbeszélésben egy egészen különleges mozzanatot, amely rávilágít arra, hogy hogyan élhette át maga Jézus előre a szenvedés egész történetét. Titokzatosan utal rá már az utolsó vacsorán, amikor elmondja, hogy testét értünk adják és vérét értünk ontják (vö. Lk 22,19-20). De még inkább előrevetíti a későbbi eseményeket Jézus imája az Olajfák hegyén, ahol azt kéri az Atyától, hogy vegye el tőle a szenvedés kelyhét, de mégis ne az ő akarata teljesüljön, hanem az Atyáé.
2. Isten előtt múlt, jelen és jövő egyetlen hatalmas képpé rendeződik. Jézus titka pedig az istenemberség, vagyis az, hogy valóságos emberi természete és ugyanakkor isteni természete egyetlen személyben találkozik, ez pedig az második isteni személy. El sem tudjuk képzelni, hogyan láthatta ő ekkor a bűnt, a világot és az egész emberiség életét. De ránehezedett a mi mai történelmünk súlya is.
3. A mostani háborúban is látjuk a vétkes és vétlen sodródás dinamikáját. „Bűneink, mint a forgószél elragadtak minket.” – írja a próféta (vö. Iz 64,5).
Az Olajfák hegyén verejtékező, majd keresztútját járó Krisztusra ránehezedtek a mi mostani bűneink is. Az ő átható tekintete behatol a mi életünkbe is. Ha vele virrasztunk, ha vele imádkozunk, ha ezekben a napokban követjük őt a keresztúton,
De alkalom ez arra is, hogy valóban megvizsgáljuk életünket. A hétköznapjainkat, azokat a helyzeteket, amikor azt gondoljuk, hogy minden rendben van. Rá fogunk jönni, hogy mennyi önzés és szívtelenség maradt az életünkben. Most van ideje az önvizsgálatnak, a bűnbánatnak, a jó elhatározásoknak, a jó szentgyónásnak.
„Mindenre képes vagyok abban, aki erőt ad nekem” – írja Szent Pál (Fil 4,13). Megváltozni, Jézushoz szeretetben csatlakozni sohasem késő. A jobb lator már a keresztfán kéri Jézust, hogy emlékezzen meg róla. Ott, a közös szenvedés közepette vallja meg hitét Krisztusban, amikor azt mondja: „Emlékezzél meg rólam országodban.” (Lk 23,42). Jézus pedig ott, a kereszten mindenható úrként elfogadja ezt a hitvallást és megígéri neki az üdvösséget, mégpedig azonnal. Nemcsak az utolsó ítélet után, hanem „még ma” – a földi időszámítás szerint.
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Fotó: Tóth János/Szent Adalbert Központ/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
(ki)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
