A bacsfa-szentantali Könnyező Szűzanya könnyezésének 306. évfordulóját ünnepelték a hétvégén. Ebből az alkalomból nagyszabású búcsúra került sor az egyházközségben, Schranko László plébános közreműködésével.
A többnapos zarándoklatfolyam kicsúcsosodása vasárnap, június 20-án volt, melyre már harmadszor látogatott el az anyaország első számú egyházi vezetője, őemin. dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.
A délután öt órai ünnepi, szabadtéri főpapi szentmisére több száz zarándok érkezett, köztük sok fiatal, óvodások, alap-, közép-, főiskolások és ifjú házaspárok, többgyermekes családok. Tehát itt volt a hívek könyörgésében gyakran elhangzó: „a boldog magyar jövő záloga.”
Volt alkalom az elmélyülésre, hogy követhessük a Szűzanyát. Időt kell teremteni a csöndre, megállásra, odafigyelésre. Szent József és Szűz Mária is tudták, hogy Jézus nem akármilyen gyermek volt. Kinyilatkoztatásként figyelték minden szavát, mondatát.
Az aznapi evangéliumban az agg Simeon jövendölését hallottuk, hogy e gyermek által sokan elbuknak, sokan feltámadnak, hogy ő lesz az ellentmondás jele. Szűz Mária szívét tőr járja át, ami majd a kálvárián teljesedik be.
Nekünk is ott a helyünk azok között, akik Jézust a legnagyobb szeretettel veszik körül. Bennünket is fájdalmasan érint Jézus minden szenvedése, az is, ami közvetlenül őt, de ami titokzatos testét, az egyházat is sújtja.
Szűz Mária anyai szeretete az Egyház iránt különleges pártfogást jelent mindannyiunk számára. Az örvendetes rózsafüzérben a megtestesülés titkára figyelünk. Mária Isten szeretetének eszközévé válik, mert Jézus megszabadít az emberi szenvedés kilátástalanságától.
A missziós kereszt, mely itt található Bacsfa-Szentantalon, a 20. század vértanúinak ereklyéit tartalmazza, a kiváló ötvösművész, a Magyar Örökség-díjas (2013), 2009-ben 46 éves korában elhunyt Ozsvári Csaba alkotása.
A nagyszerű kereszt vándorlása felkészít minket lélekben az 52. budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, hogy megismerve és megszeretve ezeket a szenteket az ő közbenjárásukra átéljük, hogy mindannyian a Szűzanya gyermekei vagyunk.
A török uralomtól való szabadulás után népünk átélte az örömöt, Mária gondoskodó szeretetét. Így éljük át mi is, hogy minden járvány, céltalanság és értékvesztés ellenére lélekben szabadok vagyunk, Isten segítségével lehetőségünk nyílik katolikus hitünk, kultúránk, népünk, Európa katolikus hitének megújulására, abban az erőben, amit Krisztus ajándékoz nekünk. „Boldogságos Szűz Mária, könyörögj érettünk!” – zárta homíliáját a bíboros.
Az áldozati liturgiában közreműködött többek között Orosch János nagyszombati érsek, Haľko József pozsonyi segédpüspök, Kiss Róbert nagyszombati vikárius, kanonok, komáromi esperesplébános, Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora.
A búcsúi szentmisét követően csak a ministránsok, lovagok, papság, püspök, érsek, bíboros közreműködésével került sor a járványhelyzet miatt rövidebb, a templomkertben végighaladó, és a kálvária állomásait érintő szentségi körmenetre.
A virágszirmokat ünneplőbe öltözött kislányok, babakocsit toló édesanyák szórták az Oltáriszentség útja mentén. Gyönyörű, lelket, szívet melengető látvány volt.
A vasárnapi zarándoklat búcsúi szentmisei része a pápai és a magyar himnuszok eléneklésével ért véget. A búcsúval kapcsolatban megjegyzendő, hogy a napokban a Nemzeti Összetartozás Napjához kötődően az éberhardi Trianon-megemlékezésen elhangzottak Zsidó János, évekig féli esperesplébános, jelenleg Nyékvárkonyban működő lelkiatya szívhez szóló, elgondolkodásra késztető gondolatai.
Elmondta, hogy az a magyar, akinek a gyermeke, unokája is magyar, s anyanyelvi iskolába íratja gyermekét, templomba járatja. Nehéz sorsunk, 101 évvel ezelőtti anyaországtól való elszakításunk ellenére, sok-sok megaláztatásunk dacára még mindig itt vagyunk, felvidéki katolikus magyarok, akiknek bizony nap mint nap kisebb-nagyobb megaláztatásban van részünk. De mindennek ellenére az anyaországtól jövő eszmei és anyagi támogatások jóvoltából több száz templom megújul a Kárpát-medencében.
Ezzel összefüggésben arról sem feledkezhettünk meg, bizakodva, reménykedve, hogy az immár több mint három évtizede tartó és kitartó Komáromi Imanapok kérése is meghallgatásra talál: magyar püspökség és püspök a felvidéki magyar katolikusok számára.
A zarándoklat a kegytemplomban litániával folytatódott, illetve lehetőség volt – a járványhelyzetre való tekintettel – csupán főhajtással tisztelegni a vándor zarándokútján járó, épp itt levő missziós kereszt előtt.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
