Rendhagyó focitornát rendeztek Székelyföldön Kövér László házelnök védnöksége és személyes részvétele mellett. Egy korábbi jótékonysági kezdeményezést bővítettek ki a szervezők most a Magyar Országgyűlés elnöke javaslatára Kárpát-medencei nemzeti összetartozás jellegűvé.
„A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesülete immáron majdnem 30 éve jár Csíkba, Székelyföldre az orvoscsoportjával, önkéntes munkát végezni. E misszióra évente kétszer kerül sor: októberben és májusban. Idővel ehhez kapcsolódott mintegy 20 éve egy olyan kezdeményezés, hogy a székely közméltóságok, megyei képviselők, országgyűlési képviselők, polgármesterek játszanak egy mérkőzést a Magyar Országgyűlés válogatottjával. Ezek mindig jó hangulatú, baráti mérkőzések voltak. Néhány évvel ezelőtt a csángó testvérek is bekapcsolódtak a Kárpátokon túlról és Trianon 100. évfordulóján jutott eszünkbe, hogy ki kellene bővíteni a hármas tornát a felvidékiekkel, délvidékiekkel és a kárpátaljaiakkal. A Magyar Országgyűlés csapata összetételében már mandátummal nem rendelkező és jelenleg aktív képviselőkre épül, kiegészülve az országgyűlés hivatalában dolgozó segéderővel” – mondta el Kövér László a megnyitó ünnepségen.
A meccsek füves nagypályán játszódtak Csíkszentdomonkoson a Buzánszky Jenő Sportkomplexumban, illetve Csíkkarcfalván a Székely Jégkorong Akadémia futballpályáján.
Az egyik csoportban Délvidék, Csángóföld és a parlamenti csapat, míg a másikban a Felvidék, Kárpátalja és a helyi székelyek mérkőztek egymással.
Az Országgyűlés csapatkapitánya természetesen Kövér László házelnök volt, de helyet kapott az összeállításban Zsigmond Barna Pál képviselő, illetve az Újpest FC korábbi válogatott legendája, Véber György is.
A talán legizgalmasabb összecsapást éppen e két csapat játszotta egymással a bronzmeccsen, amikor az első félidőben taktikai hibák következtében a parlamenti csapat már 4:0-ra vezetett, a második játékrészben viszont a felvidékiek felzárkóztak 3 gólra, míg végül egy hajszálon múlott az egyenlítés.
„Először játszottunk ilyen összeállításban, ráadásul nagypályán, így elégedett vagyok a csapat teljesítményével. Azt hiszem, nem vallottunk szégyent a 4. helyezéssel és tisztesen helytálltunk. Jövőre viszont sokkal jobban felkészülünk a megmérettetésre. Mindazonáltal nem az a lényeg, hogy ki hányadik lett, hanem, hogy az elcsatolt részek így együtt vannak, kifejezve együvé tartozásukat. Maga ez a tudat olyan érzéseket kelt az emberben, ami feltölti nemzeti büszkeségből egy jó időre. Ráadásul az a sok szeretet, élmény és impulzus, ami ilyenkor ér minket, felveti bennem a kérdést: miért nem csináljuk mindig így? Olyan egyszerű lenne ennek a nemzetnek összetartania természetes otthonában, a Kárpát-medencében. Miért hagyjuk, hogy holmi kicsinyes nagyhatalmi történelmi döntések és gúnyhatárok szétválasszák azt, ami valójában összetartozik? Ezt a gondolatiságot missziónk terjeszteni és minél több ember szemét felnyitni, hogy a gúnyhatárok csak a fejekben léteznek, és csak rajtunk múlik, hogy éljük meg nemzeti összetartozásunkat” – mondta el Retkes János.
A döntőt Kárpátalja csapata vívta Délvidékkel, aminek eredményeképpen 0-0-s rendes játékidő után, büntetőpárbajban dőlt el, hogy Kárpátalja állhatott a dobogó legfelső fokára.
Külön érdekesség, hogy a délvidéki csapat nemcsak a vajdaságiakból, de horvátországi és szlovéniai magyarokból is állott, a csapat élén pedig nem kisebb személy, mint a VMSZ elnöke, belgrádi parlamenti és tartományi képviselő, Pásztor István állt.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
