Két év után álltak újra színpadra a Tsízió Diákszínpad tagjai. A bemutató hatalmas sikert aratott. A csapat szeretné többször, több helyen bemutatni a produkciót.
Néhány óra alatt elkeltek a belépőjegyek a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió Diákszínpadának bemutatójára, amely a peredi kultúrházban volt múlt szombaton a CAMPUS Polgári Társulás szervezésében, majd vasárnap még egy előadás következett. A nagy érdeklődés és a járványügyi korlátozások miatt a hétvégén még háromszor előadja a diákszínpad a Mamma Mia!-t.
Megközelíteni a tökéletest
A bemutatót kétszer kellett elhalasztani a koronavírus-járvány miatt. Közben két évfolyam leérettségizett, a forgatókönyvet, a szereposztást többször át kellett írni, mindenki nagyon várta az újrakezdést. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy hatalmas energia, erő áradt a fellépőkből, az euforikus hangulat szinte tapintható volt. Ollé Krisztina, a diákszínpad vezetője a vasárnapi előadás előtt elmondta, az előző darab, amit színpadra vittek, a Jézus Krisztus Szupersztár volt. Ilyen komoly mű után szerettek volna valami mást, valami vidámat kipróbálni. “Sokan vagyunk, tehát sokszereplős darab kellett és a koronavírus miatt jólesett nemcsak nekünk, hanem a közönségnek is a könnyed műfaj. A mostani próbafolyamat rendhagyó módon indult, kétszer le kellett állítani a koronavírus miatt, két évfolyam kicserélődött. Közben kiforrottabb szövegkönyv is született. Először a táncokkal kezdtük a próbákat, mert újra kellett tanulni a régi tagoknak is, de jórészt az újak szerepelnek a táncos részekben. A próbákon mindig azok voltak jelen, akik az adott táncokban, jelentekben szerepelnek, majd idővel a sok kis részből összeállt az egész. Nem lehet félvállról venni, addig gyakoroljuk, amíg nem lesz olyan, ami számunkra majdnem tökéletes. A bemutató előtti utolsó próbákon többször végigpróbáltuk az egészet, azért is, hogy lássuk, mennyire bírják a tempót a diákok, és azt is ki kell gyakorolni, hogy ki honnan jön be, hova viszi ki a kelléket, hogy minden olajozottan menjen. A filmet írtuk színpadra, tehát sok jelenet megegyezik az ott látottakkal, de vannak benne plusz szereplők, jelenetek, amiket mi találtunk ki, attól lett tsíziós” – fogalmazott.
Óvatosan terveznek
Hozzátette, annyira bizonytalan minden, hogy nem lehet hosszú távon tervezni, de szeretnék több helyen előadni a musicalt. “Nem tudhatjuk, mi történik a jövő héten, milyen színűre festik Szlovákiát. Péntekig abban sem voltam teljesen biztos, hogy egyáltalán elő tudjuk adni, az utolsó pillanatig nagyon sok probléma adódott, nem tudtuk, nem lesz-e valamelyik szereplőnek pozitív a koronavírus-tesztje, nem fog-e valaki belázasodni. Hatalmas kő esett le a szívemről az előadás után, ilyet még sosem éreztem, ennyi külső körülmény, ami miatt aggódnunk kellett volna, még nem volt. Nagyon örültem, hogy sikeres volt a bemutató és olyan energiákkal adták elő a diákok a művet, amilyet kértem tőlük” – részletezte. Arra a kérdésre, hogy a hangosítókkal, segítőkkel együtt nagyjából ötven embert hogyan lehet összetartani, terelgetni, fegyelmezni, Ollé Krisztina azt mondta, ez a legegyszerűbb feladat, mert nagyon fegyelmezettek és tudják, hogy mit akarnak megcsinálni és azt is tudják, mi kell hozzá. “Sosem éreztem, hogy az a nehéz, hogy ilyen sokan vagyunk. Ha kevesebben lennénk, biztosan még inkább családias lenne a légkör, de mivel mindenki nagyon akarja, azért meg is tudjuk csinálni. Néhányan mindig lemorzsolódnak, de ez természetes” – zárta.
Megtartó erő
A vasárnapi előadás után néhány diákkal is beszélgettünk. Gál Sára úgy nyilatkozott, mindnyájan nagyon fáradtak, de ha valaki azt kérné, hogy csinálják végig újra, akkor megcsinálnák: “A színpadon teljesen máshogy osztjuk be az energiánkat, máshogy telik az idő és teljesen máshogy érezzük magunkat. Olyan, mintha nem is Pereden, hanem Görögországban lennénk.” Kempski Sári teljesen egyetértett a társával abban, hogy akár máris újra színpadra lépne: “Azt a sok endorfint, ami az utolsó Voulez-Vous-nál felszabadult, becsomagolnánk, megfognánk, vinnénk magunkkal, és mindent kezdenénk elölről.” Marczibál Bence azt mondta, túl sok próba van mögöttük, lassan két éve próbálják a Mamma Mia!-t: “Mi vagyunk azok, akik az elején is benne voltak, de azóta már talán a hatodik forgatókönyv is elkészült. Tegnap éreztük azt, hogy a próba sem megy úgy, ahogy kellene, mert már mindenki rutinból csinálja és végre színpadon akar vele állni, de úgy, hogy ott a nézők is, mert úgy teljesen más. Így valóban, bármennyiszer elő tudnánk adni egymás után, mert visszajelzést kapunk a nézőktől is. Az energiát, amit adunk, vissza is kapjuk tőlük.”
A Tsízió Diákszínpad tagjai között vannak olyanok is, akik már leérettségiztek, ennek ellenére még mindig folytatják a munkát a csoportban. “Azért vagyunk még mindig itt, mert nagyon szeretjük a Tsíziót, ezt a darabot és nagyon meg akartuk csinálni. A fiatalabbak között is voltak olyanok, akik motiváltak, hogy maradjunk még, és úgy érzem, jól döntöttünk, hogy maradtunk” – fejtette ki Tóth Friderika, aki két éve érettségizett. Keszeg Viktória elsőéves egyetemista úgy véli, mivel minden darabnak megvan a saját műfaja, mindenki másképp hangolódik egy-egy színházi darabra. “A próbákon mindig az adott műfaj jellemzőit próbáljuk előhozni. Ha buli van és boldogság, akkor táncolunk és izzadunk, ha viszont egy komoly művet adunk elő, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen szituációt játszunk éppen. A tanárnő mindig azt mondja, egy olyan darabot, ahol nevettetni kell, sokkal nehezebb megcsinálni, mint egy komolyat. Ha nem nevetnek a nézők, az nekünk is jelzés, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.” Varga Lilla elárulta, az első fellépés előtt nem igazán tudott aludni az izgatottságtól. “A bemutató után azért nem tudtam aludni, mert annyira jó volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Az a sok izgalom és az a hangulat, ami kijött belőlünk a színpadon, úgy érzem, még most is bennünk van. Itt mindenki építi a másikat, nagyon sokat adunk egymásnak. A színpadon mindig félős vagyok, de a Tsízió segít leküzdeni ezeket a félelmeket és felerősíti azt, amiben valaki nagyon jó. A kapcsolatok miatt is nagyon megéri tsíziósnak lenni.” Takács Sándor Mátyásnak a mostani volt a második fellépése a Tsízióval. “Elképesztő ez az adrenalin, ami jelen van a csapatban és az is, hogy a csapat mire képes, ha kell, felpörgetjük, ha kell, visszahúzzuk egymást.” Berényi Mátyás azzal zárta, hogy hétfőn mindenki visszamegy az iskolába, folytatódik a tanulás. “A tanárnő is elmondta, hogy nem kifogás, hogy tsízióztunk, de egyébként is mindenki fel volt rá készülve, hogy hétfőtől ismét ugyanolyan lesz minden. Kissé még tartva a következő hét előadásaitól, de megnyugodva a hétvégi fellépések után, szerintem nem lesz nagy változás az iskolában.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
