Én a tehenekkel vagyok

Eszem ágában sincs összeugrasztani a taxisokat a tehenészekkel, de még csak méricskélni sem a lakossággal szemben mutatott empátiájukat (szellemi képességeiket még kevésbé), csupán az ő példáik kapcsán jegyzem meg halkan: elég nagy különbségek tapasztalhatók a szakmai tüntetések között. Ahogyan azt a napokban volt alkalmunk újra megtapasztalni. Miközben mindkét ágazat a saját igazáért vonul ki a placcra, a megmozdulások össztársadalmi megítélése enyhén szólva sem volt egyforma. Mindenféle fölmérések nélkül is elmondható, a háborgó sofőrök ezekkel a városbénító taxisakcióikkal nemhogy szimpátiát nem keltenek a lakosság köreiben, még a közömböseket is maguk ellen hangolják. (A mostani blokád kisebb fennakadást okozott, mint az előző.)

Merőben másképp vagyunk a kesergő tehenészekkel. Azzal ugyanis, hogy a gazdák jószágostul beállnak a budaörsi Tesco parkolójába, s ott a tűrhetetlenül alacsony tejfelvásárlási árak miatt beszédeket intéznek a vásárlókhoz, mint tették csütörtökön, még senki sem késett el a munkahelyéről. Az egyik tehenészember megjegyezte, ők is tudnának közlekedési dugót csinálni, mint a francia kollégák, de nem ez a módszerük. A figyelem fölkeltése káosz nélkül is megoldható. Igaz, néhány hete maguk is okoztak egy kisebb forgalmi dugót, amikor néhány tehénnel végighajtottak a városon, de az merőben más volt… A járókelők némelyike kifejezett szimpátiával nézte a gazdákkal vonuló teheneket. Volt, aki odament, hogy megpaskolja a kérődző jószágot. Taxisofőrt megpaskoló gyalogosról – még ha az rágógumival kérődzött is – nem tudunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »