Emléktábla Árvay hadnagynak és hű bajtársainak

Csak akkor maradhat fenn az a hősies életfelfogás, melynek alapján őseink éltek, ha mi megidézzük és életben tartjuk. Ennek a gondolatnak szellemében avatott a HVIM emléktáblát Tökön. A vármegyések képes beszámolója alább olvasható.

Az emléktábla történelmi hátteréről röviden a Tök Anno oldalról:

A Nyakas-hegy oldalában a temető melletti dűlőút szélén magányos sír emlékeztet az akkori történésekre, illetve egy kopjafa a temető szélén.

A sírban Árvay Zoltán hadnagy és 3 hű katonája nyugszik, valamint egy ismeretlen hölgy (azóta Alkay Zsoltnak köszönhetően kiderült, hogy egy ápolónőről van szó – Pest megyei HVIM). Ők a kitörést követően, 1945. február 14-én hajnalban érték el a töki szőlőket, ahonnan már csak alig 100 méterre húzódott a szovjetek első arcvonala a Nyakas-hegyen. Ha ezen sikerült volna átjutniuk, akkor elérik Somodorpuszta , Szomor, Anyácsapuszta vonalánál saját csapataikat, de összetalálkoztak a lövészárokrendszerbe húzódott szovjet katonák váltásával, vagy lőszerhordozóival, akik lefegyverezték őket. Ezt követően az oroszok elkezdtek a fiatal hölggyel erőszakoskodni, amit a magyarok nem tudtak tétlenül végignézni és a fegyvereikhez kaptak. Ekkor az egyik szovjet katona valamennyiükkel végzett. Árvay Zoltán hadnagy a présházban lelte halálát, mely a sírjával szemben volt az út túloldalán. A présházat és pincét azóta már feltöltötték. Ennek tanúi, majd az áldozatok elföldelői Ványi Tibor és Szabó Gyula töki leventék voltak. (mások úgy emlékeztek, hogy bezárták a menekülőket egy pincébe és rájuk robbantották azt, de az sem kizárt, hogy ez egy másik esemény volt, amit idővel egybemosott az emlékezet).

A fenti tragikus, de ugyanakkor hősies történet szolgáltatott Alkay Zsolt “Kalóznak” és a Hungária Skinsnek apropót arra, hogy fáradságot és feladást nem ismerve egy emléktábla elkészítésével és kihelyezésével tisztelegjenek Árvay hadnagy és hű bajtársainak emléke előtt. Kalóz többek közt minket keresett meg azzal kapcsolatban, hogy támogassuk anyagilag nem csak ennek a táblának, de több a kitörés útvonalán található emlékkeresztnek és egy további ismertetőtáblának a létrejöttét. Mivel Pest megyei régiónk kiemelt feladatként tekint a katonai hagyományőrzés azon formáira, melyek egyrészt ledöntik a politikailag korrekt tabukat, másrészt jellemfejlesztő például szolgálhatnak azon fiatalok számára, akik nyitottak az igazság szolgálatára, természetesen gondolkozás nélkül igent mondtunk.

Vonulás az emléktáblához

Szeptember 25-én került sor a tábla felavatására, ahol több támogató szervezet mellett megjelent Tök polgármestere és református lelkésze, illetve a Buda Környéki Televízió is. Az avató fényét vitéz Pongrácz György II. világháborús veterán beszédével emelte, aki hiába van túl a 90. életévén, fiatalokat megszégyenítő szellemi frissességről és világnézeti szilárdságról tett tanúbizonyságot.

Gyuri bácsi után Tök polgármestere, a települést függetlenként vezető Balogh Kálmán következett a szónokok sorában, aki rövid történelmi áttekintés mellett rávilágított arra, hogy azok a hősök, akik az ország védelmében áldozták életüket megérdemlik, hogy az utókor által tisztelet övezze nevük és emlékezetük.

Kalóz bajtársunk vette magához a szót, aki a konkrét történelmi eset ismertetése mellett kitért arra is, hogy az összefogás ereje volt az, ami lehetővé tette ennek az emléktáblának a megszületését, de sajnos a politikai korrektség és a bürokrácia sok esetben gördít akadályt az ilyen tervek megvalósulása elé. Hozzá hasonlóan mi is reméljük, hogy rövidesen sor kerülhet a másik emléktábla avatására is.

A három felszólalás után következett a várva várt pillanat, az emléktábla leleplezése.

Az avatóünnepség záróakkordjaként Tök református lelkésze mondta el gondolatait a honvédő hősök emberfeletti áldozatai kapcsán. A Szózat közös eléneklése zárta le az összejövetelt, mely előtt a Skins4Skins és mi helyeztük el az emlékezés virágait a táblán.

Ezúton is köszönjük Kalóznak és a Hungária Skinsnek, hogy részesei lehettünk mind a megvalósulásnak, mind az avató ünnepségnek. Meggyőződésünk, hogy csak akkor maradhat fenn az a hősies életfelfogás, melynek alapján őseink éltek, ha mi megidézzük és életben tartjuk.

Lipták Tamás fővárosi HVIM vezető, Incze Béla Pest megyei vezető és Alkay Zsolt “Kalóz”.

A tervek szerint így nézett volna ki az az emlékérem, amit a Budai várból sikeresen kitörők kaptak volna, de sajnos nem volt idő a legyártásukra.

>

(Pest megyei HVIM)


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »