Emlékműavató ünnepség a Tiszacsomai Honfoglalási Parkban

Újraálmodjuk Emese álmát

Húsz esztendővel ezelőtt kezdődtek el a Vereckei-hágón felállítandó millecentenáriumi honfoglalási emlékmű tervezési-építési munkálatai. Az emlékjel elkészítésére kiírt pályázatot Matl Péter munkácsi szobrászművész nyerte el. Az azóta sok megpróbáltatáson keresztülment és gyalázatot elszenvedett vereckei emlékmű, egy találó megfogalmazás szerint, híven tükrözi a kárpátaljai magyarság hányatott sorsát.

A Matl Péter által csaknem húsz éve elkészített, eredetileg a vereckei emlékjelre szánt Turul-madarat és a honfoglaló harcosok híres fegyverét, a visszacsapó íjat ábrázoló alkotást a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban bensőséges ünnepség keretében avatták fel.

Az ünneplő közönséget Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte. A haza nemcsak föld, nemcsak terület, hanem szellemi és lelki közösség is, melyet felmenőink áldozata, utódaink mosolya tesz egésszé, kezdte beszédét Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos. Honfoglaló őseink tudták, hogy csak kivételes bátorsággal, a győzelembe vetett szilárd hittel szerezhetik meg és adhatják nekünk gyönyörű hazánkat, a Kárpát-medencét. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a magyarság megmaradását a kereszténység felvétele tette lehetővé. Jellemző ez a fajta bátorság a magyarságra. Szakítani tudtunk a pogányság bálványimádó istentelenségével, a sámánok barbári rivallásának világával, de sohasem felejtettük el Emese álmát, a csodaszarvast űző mondabeli testvérpár honszerző kíváncsiságát, csodálatos Himnuszunk őrzi Attila hun népével legalábbis lelki rokonságunkat. Ott élnek a keleti népi legendák meséinkben, itt vannak lelkünkben, és valamiféle elveszett idilli aranykor kedves alakjaiként és emlékeiként tekintünk rájuk. Ma sem teszünk mást, mint újraálmodjuk, továbbálmodjuk Emese álmát. A kormánybiztos figyelmeztetett: csak akkor lehetünk sikeresek, ha lesz erőnk helytállni napi küzdelmeinkben, ha megéljük magyarságunkat, és megtaláljuk a testvérnépekkel közös alapot, melynek értelemszerűen a kereszténységnek kell lennie.

A magyarság több mint 1100 éve őrzi a Kárpát-medencében nyelvét, kultúráját, ez alatt az idő alatt olyan szellemi és tárgyi értékeket teremtett, amelyekre méltán lehetünk valamennyien büszkék, kezdte ünnepi beszédét Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő. Itt, a honfoglaló őseink temetőkertjében emelt fővel állhatunk és mondhatjuk, hogy nem jöttmentek vagyunk Európában. Nemzedékek egész sora fáradozott azon, hogy identitásunkat megőrizzük, kultúránkat gazdagítsuk, földünket felvirágoztassuk. Most rajtunk, a jelenleg élőkön a sor, hogy az ősök örökségét ne hagyjuk veszni. Ehhez viszont elsősorban arra van szükség, hogy Ukrajnában béke legyen, hogy megszűnjön az értelmetlen testvérháború.

A két évtizedre visszanyúló kezdetekre emlékezett vissza Matl Péter, az emlékjelek alkotója. Aki azt hangsúlyozta, hogy egész eddigi életében a magyar nemzeti öntudat formálása érdekében tevékenykedett. S erre a magyarok őstörténete, az abból a korból származó legendák és egyéb történetek kiváló alapul szolgálnak.

Ez a hely a bizonyosságot és egyben a folytonosságot is jelenti, hangsúlyozta zárszavában Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke, a járási tanács irányítója. Bizonyosságot, hogy több mint 1100 esztendővel ezelőtt ezen a helyen megtelepedtek, birtokukba vették ezt a vidéket. A folytonosságot pedig a környező falvak egyre gyarapodó népe jelenti, amely büszke elődeire és híven őrzi apái örökségét. A vérzivataros századok nehézségeit leküzdve a mai magyaroknak arra kell törekedni, hogy ismét megteremtsék az élhető élet feltételeit szülőföldjükön.

A szónoklatok között és az emlékjelek leleplezésekor Nagy Anikó, a Magyar Melódiák szólistája énekszolgálatában gyönyörködhettünk.

Az ünnepi alkalomra a tiszacsomai kultúrház valamint a mezőgecsei klub hagyományőrzői színes, változatos programot készítettek. Ennek során alkalomhoz illő énekszámok (Péter Kitti, Jancsik Szilveszter, Pősze Attila) és szavalatok (Tóth Attila, Nagy Valentin) hangzottak el. A Bokréta, a Tüzes Liliom, a Kék Viola, a Piros Pántlika tánccsopor-tok előadásában többek között rábaközi verbunkot, szatmári néptáncot és csárdást, magyarbődi néptáncot láthatott a közönség. Nagy sikert aratott az a régi falusi estét megidéző színes életkép, melyet a tiszacsomaiak mutattak be. Dicséret illeti valamennyi itt előadott színvonalas produkció létrehozóit, a táncos lábú fiatalokon kívül Szatmári Viola és Botos Viola csoportvezetőket és Botos Georgina koreográfust. Az ünnepség végén a Kokas Banda adott jó hangulatú koncertet.

A délután folyamán bemutatkoztak kézműveseink, bodnárjaink, szövőink, keramikusaink. A gyerekeket arcfestés és ugrálóvár, trambulin is várta. A Salánki Íjászkör tagjainak köszönhetően az érdeklődők megismerkedhettek honfoglaló őseink öltözetével, fegyvereivel, kipróbálhatták a visszacsapó íjat.

Immáron hagyomány, hogy a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban szervezett ünnepség napján rendezik meg az Árpád-kupáért kiírt labdarúgó torna mérkőzéseit is. A felnőttek körében Beregújfalu csapata lett az első, megelőzve a beneieket és a tiszacsomaiakat. Az ifjak között a macsolaiak szerezték meg a győzelmet. A második helyen tiszacsomaiak, a harmadikon a mezőgecseiek végeztek.

Kovács Elemér

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 25. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Beregszászi járás›TiszacsomaCímkék: KárpátaljaTiszacsomaemlékműkárpátaljai magyarságForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »