Emlékezni kötelességünk

Gulág-konferencia a főiskolán

„A nemzeti együvé tartozás jövőképének a felvázolása akkor hiteles, ha a külhoni magyarsággal közösen tervezzük meg. Ezért vagyunk itt a Kárpát-medence különböző sarkából, hogy a büszke, időnként tragikus múltunk után a biztató jövőről is közösen tudjunk beszélni, és később az együtt tervezés után együtt cselekvésre is sort tudjunk keríteni” – fogalmazott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke azon a konferencián, amelyet az elmúlt héten szerveztek Beregszászban. A fórumon részt vettek az NSKI öt napig Kárpátalján tartózkodó, s itteni különböző programokon résztvevő munkatársai is, akik felkeresték a magyar férfiak 1944-es elhurcolásának mementóként szolgáló emlékhelyeit, ismerkedtek a kárpátaljaiak életével. Szász Jenő kifejtette: a kárpátaljai magyarok helyzete nem csak 1944-ben volt nehéz, hanem ma is az, mert míg 72 évvel ezelőtt elhurcolták a magyar férfiakat, addig ma a körülmények szorítása miatt kénytelenek szülőföldjükről elmenni.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott tanácskozás résztvevőit Rácz Béla rektorhelyettes köszöntötte, aki kiemelte: Kárpátalján szinte minden magyar család érintett volt, ezért rendkívül fontos, hogy erről a történelmi időszakokról minél többet megtudjunk. A sok ezer férfi elhurcolása, az iszonyatos vérveszteség hatása a demográfiai mutatókban máig nyomon követhető, fogalmazott Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul. Molnár János, beregszászi római katolikus plébános-esperes sajnálattal állapította meg, hogy máig nem kért bocsánatot senki az akkor elkövetett gaztettekért, s amíg ez nem történik meg, addig nekünk erről beszélnünk kell.

Molnár D. Erzsébet történész, gulág-kutató, a felsőoktatási intézmény adjunktusa kutatásaira alapozva ismertette a kárpátaljai magyar férfiak 1944 novemberi, „háromnapos munkára” vagy málenkij robotra történt elhurcolásának katonai-politikai hátterét és a deportálásoknak a kárpátaljai magyarság demográfiai, szociális helyzetére gyakorolt hatását. A málenykij robot, a gulág, az elhurcolás évtizedekig tabutéma volt, csak a szűk családban mesélhettek a túlélők, mi is történt velük a táborokban. Rendszerváltás után végre megtörténhettek a nyilvános megemlékezések. Fontos, hogy ez tovább folytatódjon, hogy ne merüljön feledésbe. Ezt próbálják elősegíteni az emlékév programjai, illetve a jelen konferencia is.

Szamborovszkyné Nagy Ibolya történész, a főiskola könyvtárának igazgatója levéltári kutatásainak eredményeit összegezve – nagyberegi családok történetein keresztül – vázolta az 1944-es deportálás és a szovjet megszállás következményeit, szólt arról, hogy az otthon maradottak hogyan tudták megélni az elhurcolt családtagok hiányát.

A Kárpátaljai Református Egyház második világháború utáni történetét a derceni születésű Fodor Gusztáv, tiszaderzsi református lelkész, a Narancsik Imre Kutatóműhely alapítója ismertette, különös tekintettel a református papok jelentős részének szovjet lágerekbe való elhurcolására.

A tudományos konferencia után Szász Jenő a sajtónak nyilatkozva elmondta: nagyon fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben megismerjék a kárpátaljai magyarság második világháború utáni tragikus történetét, s ugyanilyen fontos annak megtapasztalása, miként élnek jelenleg a kárpátaljai magyarok. Ezért is érkezett néhány napra az NSKI valamennyi munkatársa Kárpátaljára.

-kósa-

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 40. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Beregszászi járás›BeregszászCímkék: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar FőiskolaKárpátaljaUkrajnagulágkárpátaljai magyarságmegemlékezésukrajnai hírekForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »