Emlékezés Antall Józsefre

Emlékezés Antall Józsefre

Nyolcvannégy évvel ezelőtt, 1932. április 8-án Pestújhelyen született Antall József, a rendszerváltoztatás miniszterelnöke.

Emlékét még ma is sok esetben beárnyékolják az elmúlt huszonöt év kisstílű, demagóg pártpolitikai helyzet- és történelemértékelései. Igaz, akik kritizálják, többnyire marginális politikai játékosok, vagy még nem is éltek a rendszerváltozás idején. Mindezek okán azért érdemes számba venni születése napján, ki is volt és mit tett Antall József.

Mindenekelőtt humanista demokrata volt, aki politikai célkitűzéseinek elérése után is mindig betartotta a törvényességet, és szem előtt tartotta az emberiességet. Elkötelezett magyar hazafi volt, aki lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. Kiemelkedő európai politikus volt, államférfi, aki a magyarság problémáit európai, és ezen belül meghatározóan közép-európai összefüggésekben vizsgálta, aki ismerte a térség népeinek közös történelmét, ezért megértette a kor kihívásait, és azokra mindenki érdekeit figyelembe vevő válaszokat tudott adni.

Végül fia volt idősebb Antall Józsefnek, aki az oly sok szörnyűséget hozó XX. század derekán minisztériumi vezető beosztású köztisztviselőként lengyel menekültek, francia hadifoglyok és zsidó üldözöttek ezreit mentette meg, akiről hálából utcát neveztek el Lengyelországban, akinek tiszteletére emlékfát ültettek Jeruzsálemben, a Jad Vasem kertjében, és aki politikusként a legnehezebb időkben szembeszállt mind a német, mind pedig az orosz megszállókkal. Az ifjabb Antall Józsefnek tehát volt honnan merítenie emberséget, magyarságot, európaiságot.

Most pedig nézzük meg, mit tett az az ember, aki 1990. május 23-tól haláláig, 1993. december 12-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

Humanista demokrataként Magyarországon békés úton megteremtette a parlamentáris demokráciát, olyan közjogi és politikai intézményrendszert hozott létre, amely biztosította az ország politikai stabilitását. Ez tette lehetővé, hogy az elmúlt 26 évben minden kormány kitöltötte teljes mandátumát, ami egyedülálló egész Közép- és Kelet-Európában. Ez Magyarország eddigi sikereinek egyik záloga, mert a politikai stabilitás gazdasági stabilitással párosult, a kettő együtt pedig megteremtette a külföldi beruházók és a nemzetközi szervezetek bizalmát. Igaz, a XXI. század első évtizedében voltak kitérők, vargabetűk, de ez az intézményrendszer biztosítja ma is a rendszerváltoztatás kései befejezését.

Elkötelezett magyar hazafiként 1990 júniusában kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Azzá is vált. A Kárpát-medencében, az anyaország határain kívül élő mintegy 3,5 millió magyar sorsát az akkor adott lehetőségek keretein belül egyengette, kisebbségi jogaik érvényesítésének kérdését kivitte az európai politika színterére. Ennek során minden esetben jogokat, érdekeket védett, miközben másokét soha nem sértette.

Ezzel megteremtette a nemzeti kisebbségi kérdés kezelésének magyar modelljét, a békés utat, amely a kollektív jogok biztosítását a törvényesség betartásával, parlamentáris eszközökkel kívánja elérni. Antall József előbb idézett, híressé vált mondatát ma már azok is elfogadják, akik akkor félreértették. Sütő András azt mondta ravatalánál: „Senki, aki utána jön, senki, aki nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt abban, amit a határon kívül élő magyarságért cselekedett.”

Kiemelkedő európai politikusként nemcsak a transzatlanti gondolat elkötelezett híve volt, hanem felismerte a regionális együttműködés fontosságát, és többek között létrehozta a Visegrádi Együttműködést, aktívan részt vett más regionális és szubregionális formációk kialakításában, úttörő tevékenységet végzett az eurorégiók létrehozásában.

Antall József történészként nagyon jól ismerte a múltat, értette korának politikai és társadalmi kihívásait, és elemző gondolkodóként sok tekintetben belelátott a jövőbe. 1991-ben pontosan felmérte Jugoszlávia felbomlásának folyamatát. Tisztában volt azzal, véres háború lesz, ha a világ nem ismeri el azonnal Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Hosszú ideig hiába győzködte George Bush elnököt, Margaret Thatchert és Helmut Kohlt, mire megértették szavát, sok vér folyt déli szomszédságunkban. Pontosan tudta, mi fog történni a Balkánon, Bosznia-Hercegovinában és később Koszovóban, ha a nemzetközi közösség nem lép fel határozottan a népek önrendelkezési jogának érvényesítése érdekében. Mindenben igaza lett.

Antall József egész életét, különösen politikai pályafutását, szolgálatnak tekintette. Küldetéstudata volt, amit már kormányra lépésének első pillanatában érezni lehetett. Az 1990. április 8-i választási győzelem után azt mondta, kamikazekormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet.

Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltoztatás mártírja lesz.

Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra, csupán egy gróf Batthyány Lajost – az 1848-as forradalmi kormány mártír miniszterelnökét (!) – ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és akasszák fel a hosszú fal középső részén.

1990 őszén kiderült, súlyos betegség támadta meg. Tisztában volt azzal, hogy abban az időben nem volt senki más, aki folytathatta volna a rendszerváltoztatás történelmi munkáját. Hihetetlen akaraterővel dolgozott, gyógykezelését, amellyel akár 10-15 évvel is meghosszabbíthatta volna életét, alávetette miniszterelnöki tevékenységének.

Három és fél éven át lelki és szellemi értelemben is teljes értékű vezetője volt hazánknak. 1993-ban saját felelősségére, orvosai tiltakozása ellenére tért vissza a kölni gyógykezelésről, hogy teljesítse küldetését. Hitvallása szerint élt, amelyet így fogalmazott meg: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg nemzetemnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.” 1993. december 12-ig, korai tragikus haláláig tudta. Addig tette is.

Rendszerváltoztató miniszterelnökünk hazai elismertsége egyre növekszik. A nemzetközi porondon azonban már kezdetektől fogva felismerték történelmi szerepét, nagyságát. A brüsszeli Antall József-épülettől és emlékszobától a zágrábi Antall József utcáig és -szoborig lehet sorolni a példákat. Nincs messze az idő, amikor méltó helyére kerül a magyar történelemben is.

A szerző az MDF alapító tagja, politikus


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »