Emléked világít a további utunkon

Emléked világít a további utunkon

Két éve – 2014. október 20-án ment el SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER. Emlékszem, hogy egy karrier beteljesedése várt rá. Az olasz követség. De a baloldali média aljas módszerekkel derékbe törte ezt az utat. A visszavonulás mellett döntött, hogy Magyarországot és Orbán Viktort ne érhesse nemtelen támadás. Ez volt fontos számára, nem a karrier, a dicsőség, a pénz. Ember maradt ebben a sokszor embertelen világban. Házának falán egy márványtáblán az állt: „Itt él és alkot Szentmihályi Szabó Péter” – egyik családtagjától kapta. Egy riporter kérdésére csak ennyit mondott: „Ha eljön az órám, elég lesz csak a múlt időt és a dátumot rávésni a szövegre”. Igen, a múlt idő jele, egy egyszerű „t” … De idézzük fel igazi arcát, hogy a márványtábla hideg sorai megelevenedjenek! A költő, író arca az igazi.

Szentmihályi Szabó Péter életéből, munkásságából, életharcából az irodalmi alkotást sokan csak egyik oldalának tekintik, sőt a politikait tartják fontosabbnak. A barátai, tisztelői talán azért értik ezt, mert a sok méltatlan támadás éppen arra irányította a figyelmet. Aki benne élt a napi közéleti küzdelmekben, tudja, miről beszélek: korai halálában nagy szerepe volt a bal-liberális gyalázkodásoknak, hamis vádaknak. Korábbi írásait, verseit átértelmezték. Alázták, ölték ahol tudták. A támadások, amelyek rajta keresztül egy magyarságból és európaiságból szőtt álmot érnek, máig sem szűnnek. De a versei, könyvei többet árulnak el: politikai hitvallást és a hívő lélek vallomásos igazságkeresését. Ha még hozzátesszük ehhez a sok művéből – és szelíd mosolyáról – tükröződő iróniát, s öniróniát, akkor láthatjuk, mennyire összetett képmásról van szó, ha felidézzük életét.

A legfontosabb üzenete életében, s ma már odaátról is: „Extra Hungariam non est vita.” (Magyarországon kívül nincs élet.) Az Isten, család, haza hármas értékrendje mellett lándzsát törő – vagy inkább azok jegyében – született művei közül azt a mondandót tartom legjellemzőbbnek, ami a történelmi verseiből, regényeiből tükröződik. Küzdelem, zavaros idők, sokszor átláthatatlan társadalmi változások… És mégis, ilyen körülmények között is, akár Dózsa, akár Szapolya, meg kell maradnunk. A magas kultúrán nevelkedett Szentmihályi Szabó meglepő módon inkább Dózsát igenli. A Nép, az istenadta Nép fiának tartotta magát. Nagy műveltségű plebejusnak. Ezért az önirónia, talán ezért a vívódás. Szentmihályi Szabó Péter, talán most jobban értjük üzenetedet.
Emléked világít a további utunkon.

K. Patakfalvy

The post Emléked világít a további utunkon appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »