„Emészt a buzgalom az Úrért!” – Pappá szentelték Debreczeni Andrást Hajdúdorogon

„Emészt a buzgalom az Úrért!” – Pappá szentelték Debreczeni Andrást Hajdúdorogon

Jeles esemény volt Szent Illés próféta idei ünnepe a hajdúdorogi hívek életében, hiszen Debreczeni András – aki a városban élt, nevelkedett, itt járt iskolába és templomba – ekkor kapta meg az egyházi rend szentségét: július 20-án szentelte áldozópappá Kocsis Fülöp érsek-metropolita a főszékesegyházban.

Nem gyakori alkalom, hogy egy papszentelésen két püspök is jelen van: a szentelést végző érsek mellett jelen volt a Központi Papnevelő Intézet rektora, Marton Zsolt, akit Ferenc pápa a közelmúltban váci megyéspüspöknek nevezett ki. Debreczeni András az ő szárnyai alatt végezte tanulmányait Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben, ezért egykori rektora szívügyének tekintette, hogy részt vegyen a papszentelésén.

Kocsis Fülöp érsek prédikációja elején arról beszélt, hogy a szentelendőben a meghívás fölismerésekor felmerülhet, hogy „Ki vagyok én?”, „Miért engem választott az Úr?”, „Miért engem hívott?” Az ószövetségi meghívástörténetek olvasásakor azzal szembesülünk, hogy a meghívottak megriadnak, kényszerként élik meg küldetésüket, le akarják magukról rázni, el akarják taszítani az isteni meghívást, ezért különböző okokat találnak ki, hogy ne teljesíthessék. Ám Illés próféta elvonulva a pusztába, a szellőben jelen lévő Istennel való beszélgetésekor azt mondja: „Emészt a buzgalom az Úrért!” (1Kir 19,14). E találkozást tűz előzi meg. Illés próféta élete, küldetése összekapcsolódik a tűzzel: tűzzel válaszol a pogány papoknak, és tüzes szekér viszi magával az égbe – emlékeztetett a főpásztor.

A papi hivatásban a legfontosabb, hogyan tudja a pap teljesíteni az Istentől rábízott feladatot. Átérzi a maga méltatlanságát, gyengeségét, megpróbálhat csendben lenni, mégsem hallgathat, mert tűz gyullad a lelkében, ami végigkíséri az életén. Ez az emésztő tűz átalakítja: már nem ugyanaz az ember, mert ez a tűz nem éget, nem lángol, hanem belülről lobog. Ezért más a papi élet. Bármilyen feladata is van a papnak, az Úr emésztő tüze hajtja végre azt – mondta a metropolita.

Sok próféta kapott meghívást, András testvérünk mégis nagyobb, mint Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás; nagyobb, mint Keresztelő Szent János, mert nem csupán egy meghívásra igent mondó ember, nem csupán az Úr kiválasztottja, hanem oly módon foglalja le magának az Úr az Isten papját, hogy átadja neki a hatalmát. Jézus Krisztus óta a meghívott, választott ember, a fölszentelt pap Krisztus hatalmával rendelkezik, Ő nyilvánul meg az áldozópapságában – hangsúlyozta Kocsis Fülöp érsek.

Hírdetés

Nagyon szép pillanatok vannak a papszentelésben: a kézrátétel; hogy szép papi öltözettel ruházza fel az Egyház az áldozópapot; hogy a közösség azt mondja: méltó a papságra, imádkozik érte. De a legszebb, legtitkosabb, legfontosabb pillanat az, amikor a püspök Jézus testét az újonnan szentelt áldozópap tenyerébe teszi. „Vedd ezt a zálogot, és őrizd meg azt!” A Bárány fogja megtartani az áldozópapságban, Ő fogja megtartani a tűzben, Ő fogja átadni azt az isteni hatalmat, amit senki más nem kaphat.

„Imádkozzunk érte, hogy Istennek ez a kedves fia, választottja, aki megkapta a papság szentségét, őrizze Krisztust a szívében! Krisztus iránti szeretete legyen az a tűz, ami nem hagyja el sohasem! Imádkozzunk tehát érte, hogy ez a kiválasztottságából fakadó tűz lobogjon olyan erővel, hogy sokak számára vigaszt nyújtson! Az Isten iránti lángoló szeretet égjen benne! Ámen” – fohászkodott szentbeszéde végén a főpásztor.

* * *

Szentelését követően Debreczeni András Szegeden teljesít majd segédlelkészi feladatokat.

Szöveg és fotó: Kaskötő Jánosné/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »