A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet adományozza a Világ Igaza kitüntetést azoknak, akik zsidó életeket mentettek a soá idején. Salkaházi Sára, Slachta Margit, Márton Áron, Sztehlo Gábor és a szalézi rendtársak, Antal János és Ádám László után december 8-án Kiss Mihály (1891–1947) volt rendházigazgató posztumusz megkapta a rangos elismerést Óbudán, a szaléziak Don Bosco Közösségi Ház és Oratóriumában.
A nem mindennapi eseményen köszöntőt mondott Andrásfalvy János SDB, szalézi tartományfőnök, előadást tartott a kitüntetettről Ábrahám Béla és Bertáné Varga Judit, majd beszédet mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Yacov Hadas-Handelsman, Izrael magyarországi nagykövete. A kitüntetést és az oklevelet az ünnepség végén adták át a tartományfőnöknek.
A meghívott vendégek között jelen volt Michael Wallace Banach magyarországi apostoli nuncius, számos ország nagykövete, az Izraeli Nagykövetség képviselői, a Miniszterelnökség képviselői, az izraelita hitközségek magyarországi képviselői, köztük Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija, parlamenti és óbudai képviselők és nem utolsósorban a Don Bosco Társaság szerzetesei és más papok, valamint tanárok és diákok.
Andrásfalvy János köszöntő beszédében elsőként Kiss Mihály rendházigazgató életpéldájáról beszélt. A korábbi szalézi elöljárók, mint Havasi József, Peisch Ferenc és Ábrahám Béla sokat tettek azért, hogy elődjük cselekedeteinek emlékét megőrizzék. Így jelent meg 2011-ben az Óbudai múltidéző című kötet, mely az óbudai rendházigazgató 1944–45-ben megrázó hitelességgel megírt naplóját is tartalmazza.
Kiss Mihály 1944 októberétől a nyilaskeresztesek uralma alatt több zsidó származású üldözöttet fogadott be az óbudai Szent Alajos szalézi rendházba, megmentve az életüket saját élete kockáztatásával. A téglagyári gyűjtőhely felé menet sokan közülük a mindig nyitott kápolnába ugrottak be. A nyilasok azonban egy éjjel rátörtek a rendházra, az ott talált zsidó gyerekeket elhurcolták onnan, és a Dunába lőtték. Kiss Mihályt és rendtársait többször kínozták és megverték szeretetszolgálatukért. A sok szenvedés bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy 1947-ben, 56 évesen elhunyt – ismertette Andrásfalvy János.
Elmondta azt is, hogy a mostani oratórium és közösségi ház elődjében a szaléziak és munkatársaik árva gyerekekről gondoskodtak, majd a vészkorszakban zsidó gyerekeket mentettek, és számos rászorulón segítettek. „Légy vidám és tedd a jót!” – szól a szaléziak mottója, ám Kiss Mihály nemcsak a vidámságban követte Don Boscót, hanem súlyos áldozatokat is vállalt a felebarátok megmentésével ugyanúgy, mint két másik rendtársa, Antal János és Ádám László atyák, akik ugyancsak megkapták már a Jad Vasem kitüntetést.
Ábrahám Béla korábbi szalézi tartományfőnök bemutatta Kiss Mihály élettörténetét. A Győrszentmártonból (ma Pannonhalma) származó fiú hamar kikerült Itáliába a szaléziakhoz, végül Krakkóban szentelték pappá. Nemcsak Óbudán, hanem Rákospalotán és Nyergesújfalun is a rendház igazgatója volt. Ez utóbbi helyen családi örökségéből épült meg az a szárny, melyet a mai napig használ a gimnázium. Kiss Mihály ízig-vérig tanár volt, még mozigépet is szerzett az oktatáshoz.
A korábbi tartományfőnök ezek után Kiss Mihály óbudai éveit helyezte a középpontba. A naplórészletekből kiemelte azokat, melyek a kihallgatásáról, zaklatásairól és a házkutatásokról szóltak.
– írja Kiss Mihály a naplójában a legborzalmasabb időkben. Hallhattuk azt a részt is, amelyben elbeszéli a bujtatott zsidó gyerekek elhurcolásának, majd kivégzésének történetét. Egy fiatal előbb ugrott a jeges Dunába, így megmenekült – ő számolt be később az átélt traumáról és a szaléziak hőstetteiről.
Ábrahám Béla a visszaemlékezőket idézve említette Havasi József atyát is, aki a rend hosszú feloszlatása után visszakapott három levéltári dobozt – ezekhez a kommunisták nem nyúltak évtizedekig. Az egyikben találta meg Kiss Mihály naplóját. „Most büszkén tekinthetünk ezekre a hősökre. Az emberi méltóság védelméről tettek tanúbizonyságot” – idézte Ábrahám Béla Havasi József szavait, majd hozzátette: „ahogy ez nekünk, szaléziaknak mindig küldetésünk”.
Bertáné Varga Judit előadásában a Don Bosco Társulat tagjainak hősies kiállásáról beszélt a nyilas rémuralom idején. Mint mondta, Kiss Mihály atya rögtön felismerte, hogy a nyilas ház szomszédságában hogyan kell a jót tenni, tudta, hogy „a legrosszabb börtön a bezárt szív” – ahogyan II. János Pál pápa később megfogalmazta.
Előadásából megtudtuk, hogy Óbudán 16 csillagos ház volt, az emberek többségét nyugatra hajtották, kisebb részük a pesti gettóba került. A Kiscelli úti bérházban volt a nyilasok törzshelye, ahol fogdát és kínzóhelységet is kialakítottak. 1945. január elsején a ház kigyulladt, a lakások kiégtek. A budapesti ostrom alatt a nyilas terror zsidó áldozatainak száma ötezer és nyolcezer közöttire tehető, a civil áldozatok száma 25 ezer volt, és több tízezer magyar, orosz és német katona halt meg.
Az előadó idézte egy szemtanú 1947-es keltezésű levelét, melyből kiemelte: „Ha mindenki úgy gondolkodott volna, és úgy cselekedett volna, mint ő (ti. Kiss Mihály), sokkal kevesebb gyász volna a szívekben.” Boldog Salkaházi Sára megállapítására utalva pedig kifejezte,
Semjén Zsolt beszédében kiemelte, hogy a zsidó és a keresztény vallás egyik legfontosabb alappillére az emlékezés kötelessége. Mint mondta, „a vészkorszak megtanított bennünket arra, hogy egy ember bármivé válhat. Magunk határozhatjuk meg, miként éljünk, szentek vagy gonosztevők legyünk. Ha azt szeretnénk, hogy az emberek olyan erkölcsi mérce szerint éljenek, amely lehetetlenné teszi Auschwitz megismétlődését, akkor ennek az erkölcsi mércének objektívnek kell lennie. Olyan látásmódnak, amelynek alapja a transzcendens, különben mindig a kedvünk és az uralkodó korszellem szerint fogjuk alakítani, éppen aszerint, ahogyan az érdekeink kívánják.”
A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta,
A Talmudra utalva elmondta: „bárki, aki akár csak egy lelket is megment, olyan, mintha az egész világot mentette volna meg”. Emlékeznünk nem csupán szavakban kell, hanem tettekben is, őrködnünk szükséges afelett, hogy hasonló többé ne történhessen meg, éberen kell vigyáznunk a keresztény és a zsidó közösségeinkre, a biztonságukra, a szabadságukra és közös hagyományaink fennmaradására – zárta végül beszédét.
Yacov Hadas-Handelsman nagykövet elmondta, „a Világ Igaza a zsidó nép és Izrael Állam hálájának legmagasabb rangú kitüntetése, amellyel nem zsidó embereket tüntetnek ki emberségükért és bátorságukért, hisz kiálltak az erkölcsi elvek mellett, és életüket kockáztatva másokat, zsidókat mentettek”. Ez a bátorság bizonyára a keresztény erkölcsiségből ered – tette hozzá.
Elmondta, a Kiss Mihály atyát elismerő érmet és oklevelet itt helyezik el a Don Bosco Szalézi Társaságánál a rend kérésére. A kitüntetést magának a kitüntetettnek vagy családtagjaiknak szokták átadni, de ez a közösség volt az, amelyet Kiss Mihály saját családjának és otthonának tekintett.
„A Bécsi úton sétálva, miközben a felújított épületekre tekintünk, és halljuk a gyerekek kacaját a szaléziak udvarán, el sem tudjuk képzelni, hogy mintegy 78 évvel ezelőtt ezek a csendes sarkok helyszíneként szolgáltak számtalan szörnyűségnek” – fejezte ki döbbenetét.
Kiss Mihály konkrét jócselekedeteinek és meghurcolása történetének felolvasása után Andrásfalvy János átvette Semjén Zsolttól az oklevelet, Yacov Hadas-Handelsmantól pedig a kitüntetést.
Ezek után levetítették a Bizony Isten című dokumentumfilm-sorozatból az Aki egy embert megment című részt, mely Kiss Mihály hősiességét mutatja be.
A sorozatban azoknak az egyházi embereknek állítanak emléket, akik saját és családjuk biztonságát is kockáztatva mentettek zsidókat. Bátor tettük mindenkor példával szolgál az utókor számára.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
