Ha még nem is a huszonnegyedik, de már-már az utolsó órákban vagyunk. Már ami azt otthoni, családi célra szánt gazdálkodást illeti. Holott, ha csak átnézünk Szlovéniába, a legtöbb helyen nincs egy talpalatnyi hely, melyet ne művelnének az ott lakók. Itthon viszont elég volt negyedszázad, s az oly sikeres és híres háztájizásnak nyoma sem maradt. A baj az, hogy az ehhez szükséges tudás nagy része is kezd veszendőbe menni: az idősek és a középkorúak birtokolják még, de a városokban vagy – rosszabb esetben – külföldre költöző fiatalságnak nem is nagyon volt módja eltanulni ezt a tudományt.
Nem, mert a legtöbb szülő sem gyakorolta, gyakorolja már. Nincs baromfi az udvarokon, sertésből jó, ha falvanként van egy tucat, lovat, tehenet sem látnak a mai falusi fiatalok. Drága a takarmány, a falun lakók nagy részének nincs már földje, így takarmánybázisa sem, ami az otthoni gazdaságok, az állattartás alapja lenne.
Az viszont már érthetetlen, miért nem művelik a falvakban a kertek nagy részét, miért nem termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, miért nincs virág. Ehhez ugyanis tényleg nem kell sok pénz: egy zacskó, 20-30 hrivnyába kerülő vetőmagból odafigyelés és munka mellett akár több ezer hrivnyás érték állítható elő.
A nagymamák még tudják, de felvértezik-e vele az unokáikat? Tudják-e, hogy ha valaki paprikát, sóskát, uborkát, netán káposztát akar otthon termeszteni, akkor mit is kell e magvakkal, palántákkal csinálni? És mit kell tenni a gyümölcsöket, szőlőt támadó gombákkal, milyen tünetei vannak? Hogyan, mivel lehet megelőzni a bajt?
Sajnálkozni nem elég, tenni kéne valamit. Nem azon kellene versengeni falvainkban, kinek zöldebb és tömörebb a kertjében a pázsit, hanem azon, hogy kinek termett több és egészségesebb paprikája! Arra legyen büszke valaki, ha tud kaszálni, s ne arra, hogy a füvet milyen fűnyíróval vágja. Az ilyen fűből ugyanis csak jó esetben lesz komposzt, s hogy hány nyulat, kecskét, baromfit lehetne felnevelni a pocsékba ment zöldfélékkel, az is kevés embernek jut eszébe.
Az idegen azt gondolhatja hazánkról: ez egy gazdag ország lehet, hiszen lakói hagynak veszendőbe menni rengeteg megtermett takarmányfélét, műveletlenül marad százezerszám a kert. Pedig családonként megtermelhető a szükséges mennyiségű zöldség, gyümölcs – szinte csak úgy mellékesen, napi egyórányi munkával. Méghozzá fizikai munkával, ami bőven ránk férne, ismerve egészségügyi állapotunkat, a mozgáshiány okozta bajokat.
Miközben a ház körüli munkával töltött idő évről évre csökken, úgy egyre több órát töltünk tévézéssel, számítógépezéssel. Pedig a kertészkedés, állatnevelés is jó szórakozás, az egyik leghasznosabb hobbi. Olyan, amely nemzetgazdasági szinten mérhető produktumot biztosított annak idején. Ma nem. A családi szükségleten túli „fölösleget” a helyi piacon adhatjuk el, ha éppen van a településünkön.
Bodnár István kertészmérnök
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
