Eltűnt a fehér folt

Eltűnt a fehér folt

A RETÖRKI könyvbemutatója az Írószövetség ’86-os közgyűléséről

Április végén mutatták be a Magyar Írószövetség székházában a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum legújabb kötetét, A másik Magyarország hangját, amely az Írószövetség 1986-os közgyűlésének dokumentumait tartalmazza.

Kiss Gy. Csaba professzor, a dokumentum-összeállítás szerkesztője úgy véli, hogy a kommunista diktatúrák, nagyon fontosnak tartották a társadalom gondolkodását, mentalitását formáló írók szerepét. Ezért szovjet mintára Magyarországon is létrehoztak olyan egységes írószervezetet, amely a szellemi élet ellenőrzését és irányítását garantálta. Ez a szervezet azonban a történelmi sorsforduló idején az önállósodás útjára lépett, és megszólította a képviselet nélkül maradt társadalom hangját. Az írószövetségek nemcsak nálunk 1956-ban, hanem például Csehszlovákiában is 1967–68-ban vagy Lengyelországban 1980–81-ben, a Szolidaritás nemzeti szabadság-mozgalma idején, ott voltak az első sorban. A Magyar Írók Szövetsége már 1981 decemberében titkos szavazással kivívta viszonylagos autonómiáját, azután szívós küzdelmet folytatott a hatalommal. Az 1986-os közgyűlés pedig egyértelműen az önállóság, az ellenzéki szellem diadalát jelentette. Viszont a közelmúlt történeti földolgozásában jelentősek a hiányok. A ’90-es években a Kádár-rendszert rózsaszínben feltüntető munkák, kézikönyvek láttak napvilágot. A rendszerváltozásnak nevezett folyamat előtörténetéből nagyon hiányzik a mindmáig kevéssé méltatott civil társadalmi szervezetek, a sokszínű klubmozgalom, a Bethlen Gábor Alapítvány szerepének feltárása. Bizonyos tekintetben ilyennek számított az Írószövetség is.

Lényeges, hogy 1986 őszén az MSZMP Politikai Bizottsága kéthetenként tárgyalta az írók dolgait, a közgyűlés előkészületeit. Nagyon tartottak az íróktól. Bizonyára tudták, hogy az írók milyen szerepet játszottak az 1956-os forradalomban. Sajnálatos, hogy a nagy összefoglaló munkákban alig esik szó az 1986-os írószövetségi közgyűlésről. Bizonyos mértékig mindmáig fehér folt. Az írók, művészek térségünkben másutt is meghatározó szerepet játszottak a demokratikus átmenet során. Bár az Évszak című kiadványban jókora késéssel megjelent a közgyűlési jegyzőkönyv, de az annak idején nem került könyvforgalomba, ezért ez képezi a Szilcz Eszter közreműködésével készült dokumentumkötet törzsét. Közlik ezenkívül az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának két, írószövetséggel kapcsolatos előterjesztését, valamint a hatalom által irányított sajtópolémia fontosabb írásait. Az előző grémium második jelentésében többek között ez szerepel: az ellenforradalom 30. évfordulójára megjelentetett nyilatkozatot aláíró írószövetségi tagok ügyében lefolyt vita során az elnökség tagjai közül – az érintettek (Csurka István és Csoóri Sándor) kivételével – senki sem foglalt közösséget az akcióval, ennek ellenére az elnökség elhárította a testületi állásfoglalást. Azt is leírták, hogy a közgyűlésre való felkészülés folyamatát befolyásolják az elmúlt napokban elkerülhetetlenné vált intézkedések: a Tiszatáj szerkesztőségének az ügye, a Csurka Istvánnal szemben foganatosított ideiglenes publikációs tilalom ügye. Ezek a lépések ismételten aktivizálták a párt politikájával vitában álló írói csoportokat, amelyek az adminisztratív lépések ellen tiltakozva ismételten kísérletet tesznek befolyásuk szélesítésére.

A kommunisták által fölülről támogatott kilépési mozgalom leveleit egy kivételével nem találták az Írószövetség irattárában, mert az Országos Levéltárba kerültek. Az egy kivétel Végh Antalé, aki az Írószövetséget tájékoztatta kilépéséről, és kérte, tájékoztassák elmaradt tagdíjáról, ami összesen 120 forintot tett ki. Érdekes, hogy Nemeskürty István és Szabó Magda is kiléptek, majd rövidesen visszakéredzkedtek a szövetségbe. Izgalmas párbeszédeket olvashattunk az 1987 első hónapjaiban tartott elnökségi ülések jegyzőkönyveiben. Ebből kiderült, hogy a hatalom nem volt képes másik írószövetséget kialakítani.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulója tette igazán izgalmassá az akkori közgyűlést. Ez az időszak félig történelem, hiszen 1986-ban az én nemzedékem még a gimnázium iskolapadjait koptatta, és arra figyeltünk, milyen lesz az új világ. Az elnök stratégiai fontosságúnak tartja, hogy ilyen jó kapcsolatot alakított ki a két intézmény, hiszen a Magyar Írószövetség dokumentumtárának feltárása régóta várat magára. Két éve kezdték meg a dokumentumok feldolgozását. Az elnök büszke arra, hogy a RETÖRKI mostani kötete azzal a közgyűléssel foglalkozik, amely legendás, s amelyet a felszólalások tettek forradalmivá. Szentmártoni szerint a Magyar Írószövetségnek két nagy történelmi pillanata volt. Az egyik 1956-hoz kapcsolódik, hiszen a forradalom szellemi előkészítői voltak a magyar írók. A másik történelmi pillanat feltárásához járul hozzá ez a dokumentumkötet. A ’81-es közgyűléssel kezdődik ez a pillanat, ahol a magyar írók autonómiája megvalósult, hiszen a maguk soraiból választottak tisztségviselőket. A ’80-as évek ugyanolyan fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, mint az ’50-es évek a forradalomban. A ’86-os közgyűlés számos olyan ezt követő történeti pillanatot készített elő, gondoljunk a lakiteleki találkozóra, amely hozzájárult a rendszerváltáshoz. A Magyar Írószövetség jelenleg másként működne, ha ezek az események nem történtek volna meg – zárta köszöntőjét Szentmártoni János.

Bíró Zoltán, a RETÖRKI vezetője közölte, hogy ez az intézet 21. kötete. Azért is, mert hozzá kell számolni a Püski Sándor-hagyaték első két kötetét is. További három kötet készül jelenleg. Az egyik az erdélyi Király Károly életéről szól. Kukorelli István könyve az alkotmányról szól majd. A most bemutatott könyv pedig egy olyan eseményről szól, mely megalapozta a rendszerváltást. Feladatunk a rendszerváltás történetének kutatása, és ez a kötet kiválóan illeszkedik ebbe a témakörbe. Folytatjuk a munkát, mert szinte az összes vidéki folyóirat nagy szerepet játszott a rendszerváltás előkészítésében – közölte bevezetőjében Bíró Zoltán professzor.

N. Pál József irodalomtörténész, a kötet lektora elmondta: „az írók Magyarország politikájában évszázadok óta meghatározó szerepet játszanak, ezért a hatalom odafigyelt rájuk.” Az irodalomtörténész kiemelte, hogy a sajtó hallgatott a ’86-os közgyűlés két napjáról. Ennek ellenére, igen sokan mindenről hallottak, mindenről tudtak. Így a lézengő Biberachokról, arról, hogy ég az Ecsedi-láp, ahogy Csurka István fogalmazott, vagy Berecz, mint a paraszt-Révai. N. Pál József elmesélte, hogy 1962-ben Németh László Iszony című regényét megjelentették franciául, s úgy gondolták, hogy olyan embert kell keresni az utószó megírásához, akit jól ismernek Franciaországban. Így került a választás Illyés Gyulára. Illyés az utószóban azon meditált, hogy van neki egy francia professzor ismerőse, aki kiválóan megtanult magyarul, s azt mondja neki, nem igazán érti a magyar irodalmat, az a kényszerképzete, meg kéne tanulnia hozzá a magyar történelmet is. Illyés azt írja: ez érthető, mert ha levesz egy francia egy verseskötetet vagy egy novelláskötet, azt olvassa benne, hogy árad a Duna, s ezért az emberek menjenek föl a gátakra. A francia ezt nem érti. Mégis milyen ország ez, nincs itt vízügyi hivatal? Erre azt feleli Illyés: ez egy olyan ország, ahol a Duna mindig áradt, de sosem volt vízügyi hivatal, ezért valakinek ki kellett mondani, hogy menjünk a gátakra. S ezek az írók voltak. A magyar írók közéleti, politikai szerepvállalásai közismertek a felvilágosodás kora óta, a népi, nemzeti mozgalom hagyományaihoz a ’86-os szereplők nagy része kapcsolódott.

Az Írószövetség az 1956-os forradalom leverése után csak 1959-ben kezdhette újra működését a pártállam szigorú ellenőrzése és felügyelete mellett. Az 1980-as években azonban valóságos autonómiát vívott ki magának. Akkoriban az egyetlen legális társadalmi szervezet volt az országban, amely fórumain biztosította a véleményszabadságot, beleértve az ellenzéki nézetek szabad kifejtését is. Az Írószövetség így válhatott a demokratikus átalakulás műhelyévé, és ez a közösségi emlékezetben méltó helyet biztosít számára – fejtette ki a kötetben Kiss Gy. Csaba. A több mint 400 oldalas kiadvány tartalmazza az MSZMP illetékes szerveinek az 1986-os írószövetségi közgyűlés előkészítésével összefüggő egyes dokumentumait, jelentéseit, a kétnapos közgyűlés teljes jegyzőkönyvét több mint 250 oldalon, majd a retorziókkal, kilépésekkel kapcsolatos iratokat. A közgyűlésen az írók közül felszólalt többek között Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Kiss Gy. Csaba, Sánta Ferenc, a hatalom oldaláról pedig Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Köpeczi Béla művelődési miniszter.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »