A K.u.K. Kiadó, békebeli nevéhez illően, gyakran jelentet meg történelmi témájú könyveket. Egyik legkedveltebb szerzője a Magyarországon született, Bécsben felnőtt és világpolgárrá lett Hans Habe.
A neves újság- és regényíró Békessy János néven jött a világra 1911-ben, Békessy Imre hírlapíró fiaként. Magyarországot 1920-ban hagyta el a család. A később Hanssá lett János germán filológiát és jogot tanult, majd a bécsi lapok meghódítása után igazi zsurnaliszta nagymogul lett belőle. Újságírói karrierje csúcsán, Genfben a Genève Press Service tulajdonosi és főszerkesztői posztjáig jutott. Regényíróként 1937-ben debütált a Hárman a határon című könyvével. Összesen harmincnyolc szépirodalmi műve jelent meg. Legtöbb opuszát itthon a K.u.K. Kiadó adta ki 2002-től. Más kiadók már korábban is adtak ki Magyarországon Hans Habe-regényeket, többnyire nagyon jó fordításban. Ezek közé tartozott a Küldetés Evianba című is, amelyből 1988-ban, éppen tizenegy évvel az író halála után filmet forgattak. Az egyik főszereplő Venczel Vera volt.
Az Ahová tartozunk első magyar kiadása most látott napvilágot, kiváló időzítéssel, hiszen ez az elsősorban München és Amerika között vándorló történet kétszeresen is karácsonyi regénynek számít. Anyagának jó részét 1945–1946-ban gyűjtötte a világpolgár szerző, amikor az amerikai hadsereg sajtótisztjeként visszatért Európába, közelebbről Németországba. Itt a Neue Zeitung, a Münchner Illustrierte és más lapok főszerkesztője volt. Erről a korszakról olvashatunk 1954-ben íródott, Ich stelle mich. Meine Lebensgesichte (Wien–München–Basel) című önéletrajzi tényregényében is.
Igaz ugyan, hogy az Ahová tartozunkból nem hiányoznak a lírai részletek, a költőien szép leírások sem, de a cselekményt, az eseményeket és a helyszíneket realista hitelességgel, tudósítói pontossággal mutatja be a szerző. A történet középpontjában két rendhagyó szerelmespár áll, pontosabban két amerikai katonatiszt. Egyikőjük, Peter Ogden egy düsseldorfi német család sarja, aki a „hitleráj” kibontakozásával – náci apa fiaként – elhagyta az országot. Új hazájában úgy próbált gyökeret verni, hogy feleségül vette a gazdag amerikai örökösnőt, Patriciát, akit a társadalmi élet és a nyilvánosságra szomjazó jótékonykodás jobban érdekel, mint a szerelem és a szeretet. Az ő ellenpontja Maria, aki mindenét megosztja Németországba visszatért kedvesével. A másik pár tagjai: John Stroud őrnagy és a lengyel Wanda Komarnick, aki egy nyomorúságos DP-tábor lakója, korábban pedig a Varsóban harcoló amazonok egyike volt.
A regényben eljutunk a háborútól sokat szenvedett (e sorok írója számára is nagyon kedves) müncheni Alte Pinatothekba, a régi festmények páratlan értékű galériájába, továbbá a T. S. Eliot által is megverselt Starnbergi-tóhoz. Átélhetjük a város újjászületésének kezdetét és egyben egyik legszebb pillanatát, 1945 karácsonyának éjszakáját, ezt a hosszú ideje első Stille Nachtot, amikor a megriadt szívek végre elcsendesedhettek: „A kocsi csak lépésben haladt a hóban. A régi városháza környékén mind a négyen beszívták a karácsony erős illatát. A városháza előtti téren karácsonyfákat árultak, és a megkésett vásárlók a vállukon vagy kézikocsiban vitték haza az immár olcsóbb fácskákat. A csoda folytán épségben maradt templom kapuja nyitva állt, és látható volt, hogy zsúfolásig megtelt hívőkkel. Az oltárhoz vezető középső folyosón térdeltek, és gyertyák fénye világította meg az oltárt. Tömjén illata áradt a nyitott kapun át az utcára, és elkeveredett a fenyőfák illatával… Számos gyerek betlehemesnek öltözött. Papírból készült, aranyozott korona a fejükön, papírmaséból készült kis jászlat vittek, benne gyertya égett. Óvatosan haladtak a hóban, másztak a törmelékek között, nehogy a halvány világosság kialudjon a jászolban.”
Ugyanez a jászolfény éled újra 1946 júliusában, amikor Wanda életet ad John fiának Maria és egy baráti orvos segítségével. Ez a gyermek jelkép: két, korábban ellenséges kontinens közeledésének szimbóluma. Peter, a közeli barát és sorstárs ezekkel a gondolatokkal vall erről az Újvilágba hazatért, távoli apának szóló levelében: „Tudod-e, mit birtokol a ma született gyerek? Ő gazdagabb, mint te meg én, John. Benne van Amerika és Európa, a régi és az új, a szabad és az elnyomott, az éhes és a jóllakott, a megállapodott és a kereső. Benne van az anyja szenvedése, és benne vagy te, aki felszabadító lehettél… Két győztes gyermeke ő.”
Gáti István finom, érzékeny, a Hans Habe-i stílust híven érzékeltető fordításához harmonikusan illeszkedik Révész Éva Gabriella tökéletesen korhű könyvborítója.
Hans Habe, Ahová tartozunk, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2020.
Szöveg: Petrőczi Éva
Fotó: K.u.K. Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 10-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
