Élményprogram házaspároknak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében – Fontosak vagyunk egymásnak!

Élményprogram házaspároknak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében – Fontosak vagyunk egymásnak!

Házaspárok százai vettek részt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Családreferatúrájának „Szakíts, ha mersz, a hétköznapokkal!” címmel indult kezdeményezésében. Az élményprogram záró eseményén június 12-én Erdő Péter bíboros köszöntötte a párokat Budapesten, a Szent Margit Gimnáziumban.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Fiatal, több éve együtt lévő, ezüst- és aranylakodalmas házaspárok sokasága gyűlt össze az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Családreferatúrája által szervezett Szakíts, ha mersz, a hétköznapokkal! kezdeményezés záró rendezvényén a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A május 15-én, pünkösdvasárnap indult program kettesben, csak egymásra figyelve eltöltött időre ad lehetőséget és formát házaspároknak, s ezáltal szeretne hozzájárulni a házastársi kapcsolatuk felfrissítéséhez, megerősödéséhez, új lendületet adva a hétköznapokhoz. 

Június 12-én ünnepélyes záró találkozóra hívták mindazokat, akik részt vettek minden fordulón. Már a meghirdetés utáni első napokban tapasztalható volt a rendkívüli érdeklődés: plébániák, házas közösségek különféle levelezőlistákon adták tovább a felhívást. 430 házaspár jelentkezett a hét feladatból álló élményprogramra, közülük 160 pár járta végig a teljes utat. Az útmutatást a jelentkezők e-mailben kapták meg, és a szervezők ugyanígy várták vissza a választ, hogy elküldhessék a következő felhívást. A házaspárok kettesben, a nekik megfelelő időben teljesítették a feladatokat. A hét forduló teljesítésére négy hét állt rendelkezésre – tudtuk meg Agárdiné Kálnási Éva hittanár, családreferens, mentálhigiénés szakembertől, a program ötletgazdájától és vezetőjétől.

A házasság és a család ünnepeként éljük meg ezt az alkalmat egy olyan út lezárásaként, mely arra ösztönözte a benne résztvevőket, hogy másképpen, több figyelemmel és szeretettel forduljanak egymás felé – köszöntötte Bittsánszky Jánosné egyházmegyei családreferens az egybegyűlteket. 

Erdő Péter bíboros előadásában személyes családi élményeit segítségül hívva arra kereste a választ, mi a család jelentősége az ember életében, mi a szerepe és küldetése az egyházban, és hogyan segíthető ezen az úton. Az emberi viselkedés legnemesebb normái  – a bizalom légköre a kommunikációban, az áldozatvállalás, a megosztás, az ünneplés, a munka – leginkább a családban sajátíthatók el – mutatott rá Erdő Péter, hangsúlyozva, hogy önkéntes értékelsajátítás nélkül mennyivel nehezebb egy társadalom élete.

A család, mint szeretetközösség központi szerepét és szükségességét aláhúzva a főpásztor beszámolt arról, hogy Európában a kontinensen működő 14 ortodox egyház és a katolikus egyház részvételével erkölcsi és társadalmi kérdésekről eszmét cserélő fórum létrejötte után 2008-ban, Trentóban, elsőként a család témájával foglalkozott, kimondva, a család Isten ajándéka az ember számára. A Teremtő terve, hogy az ember kibontakoztassa a beleültetett értékeket, melynek közege a család – fogalmazták meg.

Erdő Péter családjában megélt karácsonyi ünneplésekhez kapcsolódva arról beszélt, korunkban még keresztény házaspárok között is megtörténik karácsonykor, hogy sorra megcselekszik az ünnephez tartozó külsőségeket, de nem tudnak mit csinálni azonkívül, hogy kibontják az ajándékokat. Azt, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, s ebben nekik, mint családnak tennivalójuk van közösen, ezt ma kevesen ismerik, mert nem tapasztalták meg saját gyerekkorukban. Ezen próbál például segíteni Bíró László püspök és a Magyar Katolikus Családegyesület által összeállított sorozat, hogyan ünnepeljünk a családban.  A bíboros azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a család az egyház közösségével párhuzamosan élje meg úgy otthon, mint a templomban az ünnepet, és megtalálja a családi ünneplés értelmét és sajátos arcát.

A közösen végzett munka fontosságára rámutatva a főpásztor arról beszélt, hogy a családtagok által együtt végzett feladatok alakítják ki a gyerekekben a felelősségérzetet.

Végül a rendkívüli családszinódus tapasztalatait összegezve kiemelte, mennyire szem előtt tartották a szinódus résztvevői a jó gyakorlatok, értékes kezdeményezések megosztását. Annak a szociális és karitatív munkának, amit az egyház végez, jelentős részét ezek a közösségek vállalják magukra – méltatta a családközösségek szerepét a plébániák életében, kiemelve a generációk közötti szolidaritásban, az egymást segítő összefogásban, a missziós tevékenységben végzett munkát. Feladatként a lelkipásztorok, hitoktatók számára nyújtott képzést szükségességét emelte ki, és hangsúlyozta a családok számára nyújtott képzés fontosságát is.

Erdő Péter elmondta, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a plébániák 70%-ában működnek családközösségek. Évente 500 felnőttkeresztséget ünnepelhetnek, nagy részben a családközösségek hitközvetítő hatásának köszönhetően. Az egész egyház számára döntő a családközösségek ezen küldetése – hangsúlyozta, és hozzátette: Lássuk meg saját környezetünkben, hol tudunk hozzájárulni egyházunk küldetéséhez. Ehhez kívánt erőt és kitartást a házaspároknak.

Agárdiné Kálnási Éva az élményprogrammal kapcsolatban elomdta: a jelentkező 430 házaspárból 284 pár kezdte el a hét feladatból álló utat, teljes egészében pedig 161 házaspár fejezte be. Budapest minden kerületéből, Pest megye számos településéről és országosan több megyéből voltak résztvevők. Voltak köztük friss házasok, tíz, húsz, harminc házasévet megélt, sőt egy 48 éve házasságban élő pár is. A XVII. kerületi Szent Erzsébet plébánián hittanárként dolgozó szervezőt hét gyereke és férje segítették a munkában. Az ötletet a szegedi családpasztorációs műhely szerelmi kalandtúrája adta, ami immár a harmadik változatban valósult most meg. A feladatokat a Chapman öt szeretetnyelv-elmélete alapján építette fel. Így szerepelt például az egymás iránti szeretet verbális megfogalmazása, a másik fontosságának tettekben kifejezett módja, egymás megajándékozása, a gesztusokban kifejezett szeretet. A sort pedig gyertyagyújtás zárta a hálaadás imájával.

A záróesten több házaspár beszélt az élményprogramban szerzett tapasztalatairól. A zuglói, friss házas Sebők család az együtt, egymásért eltöltött idő értékét emelte ki. A 18 éve házas, hét gyereket nevelő esztergomi Dévényi Norbert és Betti arról számolt be, házasságuk kezdete óta tudatosan tanulják a kapcsolat ápolásának munkáját. Mégis tudott újat számukra a mostani élményprogram: egy nehéz, családjukat több okból is megpróbáló időszakban végezték a feladatokat, emiatt először „luxusnak” érezve az egészet. „Megértettük azonban, hogy az Úr ad nehézségeket, és tanítani akar, hogy ezek nem jelenthetnek akadályt az öröm számára, a terhek mellett meg kell élni a kapcsolatból fakadó örömöket.” A 39 éve házasságban élő, nyolcgyermekes Kállaiék azt fogalmazták meg, a család alapja kettőjük kapcsolata, és bátornak kell lenniük magukra, egymásra időt szánni. Rajtunk múlik, hogyan éljük meg gondjainkat – mondták. Örömmel számoltak be arról, hogy gyerekeik felfigyeltek a szülők „randijaira” és követendőnek találták a példát.

Szerkesztőségünk több házaspárt megkérdezett élményeikről. A három gyereket nevelő Richly Gábor és Éva elmondta, az év végi erőltetett menetben vállalkoztak a programra. „Pont a hétköznapokkal való szakításra volt igényünk.” A közös program ahhoz a tevékenységhez vezette vissza őket, ami kapcsolatunk kezdetén sok élményt adott nekik – mondták. Nagyon tetszett nekik a „randi”, amikor munka után, de még az otthoni feladatok előtt egy étteremben arról beszélgettek, hogyan ismerkedtek meg, mit szerettek meg egymásban, míg körülöttük tapasztaltuk a rohanást. „Sok év házasság után jól esett, hogy feladatként kaptuk meg az egymásra figyelést: a közös sétát, a szerelmeslevél írást. Fásultságból, megszokásból nem jut ilyesmi az ember eszébe.” A program nekünk folytatódott, újabb és újabb feladatot adunk magunknak.”

Egy kanizsai házaspár már többször részt vett hasonló programon. Ha van indíttatás és az ember vállalja, meg tudja teremteni a szükséges feltételeket, akkor is, ha ez nem könnyű – mondták.

Perczel Tamás és Móni 26 éve házasok, számukra a feladatok életük ünnepi pillanatainak újrafelfedezését jelentették.

Az est végén tíz gyertyafényes vacsorameghívást sorsoltak ki a résztvevők között.

Az egyházmegye családreferatúrájának vezetőjét a folytatásról kérdezve megtudtuk, a jövőben plébániai közösségeket szeretnék ösztönözni arra, hogy a megismert példát hazavigyék, és saját közösségükben meghonosítsák az élményprogramot.  A kezdeményezés kitűnően alkalmas arra, hogy plébániai keretekben valósítsák meg. Könnyed módon teremhet kapcsolatot a templomba járó, a plébánia területén élő házaspárok között, ennek nyomán pedig élő közösségek jöhetnek létre a helyi egyházakban – fogalmazta meg Bittsánszky Jánosné, egyházmegyei családreferens.

A házas közösségek létrejöttét, és a működő közösségek tudatosabb, tartalmasabb életét támogatja a főegyházmegye családreferatúrájának másik programja, a Gyűrűskönyv elnevezésű képzési program. A képzés öt tematikus modulból és egy szupervíziós alkalomból áll. A modulok témái: közösség indítása, tagok meghívása, az igények felmérése, a csoport működése, szervezés, vezetés, a találkozók tartalma, témái, konfliktuskezelés, kommunikáció. A képzés gyakorlati, tréning jellegű, a címadó gyűrűs dosszié elméleti anyagát dolgozza fel interaktív módon.

A referatúra évente hirdeti meg a programot jelenlegi vagy jövőbeli házascsoportvezetők, illetve -tagok számára. Immár negyedszer valósult meg a program, eddig a főegyházmegye több mint ötven plébániáról volt már résztvevő. A következő Gyűrűskönyv 2017 januárjában indul. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »