Ellentétek feszítik a Dayton utáni Boszniát

Ellentétek feszítik a Dayton utáni Boszniát

Bosznia Európa egyik legszegényebb országa. A munkanélküliség 40 százalékos, az ipar már évekkel ezelőtt padlóra került, a lakosság fiatalabb és képzettebb része meg sem áll Németországig. Mindehhez képest a főváros, Szarajevó rendezett, tiszta, lüktető, mondhatjuk azt is, hogy méltó múltjához. A Miljacka (Kedveske) folyó mentén az Osztrák–Magyar Monarchia építészete és a muzulmán világ öröksége jól megfér egymás mellett. De slampos nyomot hagyott a kommunista Jugoszlávia is a mára alaposan leromlott állapotú lakónegyedekkel. Persze a boszniai valóság összképe távol áll a szarajevói kirakattól. A kereskedelem, a külföldi befektetések a fővárost kiemelték a háborús éveket óriási veszteségekkel maga mögött hagyó ország általános nyomorúságából. – Mi azt szoktuk mondani, ha nem lövünk egymásra, akkor már jól vagyunk – mondja a harmincas éveiben járó Slaven. Keserédes iróniájában benne van az egész boszniai valóság.

Nincs háború, ez az utóbbi évek legnagyobb eredménye. A 1995-ös daytoni békeszerződés által rögzített alkotmányos berendezkedés patikamérlegen meghatározott, korrekt rendszer, de egyre kevesebb köze van a valósághoz. A bosnyák–horvát föderáción belül is egyre élesebbek a viták, a másik entitás, a boszniai Szerb Köztársaság pedig szinte teljes egészében külön úton jár, és fokozatosan mérgesedik el a viszonya Szarajevóval. Talán segíthet a helyzeten, hogy a napokban a háromtagú államelnökség szerb tagja, Mladen Ivanic vette át a soros elnökséget a bosnyák Bakir Izetbegovictól. A Szerb Köztársaságban megtartott szeptember végi népszavazás miatt ismét kiéleződtek az ellentétek Bosznia-Hercegovina és Szerbia között. Arról döntött a referendum, hogy a szerb vezetés alatt álló országrészben január 9-én nemzeti ünnepként tartják számon a köztársaság napját, azt az 1992-es eseményt, amikor a boszniai szerbek megpróbáltak elszakadni Bosznia-Hercegovinától, ám törekvésüket nem koronázta siker. Kis szépséghiba: ez a lépés volt az 1992–1995-ös boszniai háború egyik közvetlen kiváltó oka.

 

 A Milorad Dodik által elnökölt Szerb Köztársaság rendkívül szoros kapcsolatokat ápol Belgráddal, de Moszkvával is, így kevés olyan kérdés van, amiben azonos állásponton van a bosnyák–horvát entitás vezetőivel. Az egyik ilyen Bosznia európai uniós csatlakozása. Donald Trumpról viszont már homlokegyenest más véleményen van Szarajevó és Banja Luka. A szerb vezetés a függetlenedési vágyainak támogatását várja a republikánus amerikai elnöktől, Bosznia viszont Washington eddigi politikájának folytatásában bízik. A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva Denis Zvizdic boszniai miniszterelnök utópisztikus álmodozásoknak nevezte a szerbek optimizmusát Trumppal kapcsolatban. Tény, a Dodik-féle vezetés csupán arra alapozva bízik Trump elnökségében, hogy a republikánus jelölt jó kapcsolatokat ígért Oroszországgal, Banja Luka pedig partneri viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal.

Srebrenica körül is forr a levegő, miután az október 2-i helyhatósági választásokon a szerb pártok közös jelöltje, Mladen Grujicic nyerte el a polgármesteri címet. A délszláv háború legbrutálisabb vérontásáról ismert városban a bosnyákok attól tartanak, hogy az új városvezető miatt nem lehetne tisztességes módon megemlékezni minden évben az áldozatokról. Husein Kavazovic főmufti, a boszniai muszlim közösség vezetője több ismert értelmiségi támogatásával azt szorgalmazta, hogy Srebrenicát ugyanolyan különleges jogállású területté kellene nyilvánítani, mint amilyen a Brckói Körzet.

 Srebrenicai áldozatok újratemetése 2007-ben a Potocari emléhelyen Fotó: Pörneczi Bálint / Magyar Nemzet  

Lapunk ezzel kapcsolatban megkérdezte az Európai Unió boszniai képviseletének vezetőjét. Khaldoun Sinno úgy vélte, egy ilyen döntés esetében minden felet meg kell kérdezni, de a cél az, hogy az új polgármester a város egészének érdekeit képviselje, és akkor senkinek sem lesz oka az aggodalomra. Nem a békét idézik a bosnyák–horvát entitás belső viszonyai sem. A napokban tíz boszniai horvát férfit állított elő háborús bűnök elkövetésének gyanújával a szarajevói nyomozó és védelmi hivatal. A gyanú szerint a lefogottak a délszláv háború idején a horvátok önvédelmi katonaságának tagjaiként az északkelet-boszniai Orasjében mészároltak le szerbeket. Zágráb haragra gerjedt az akció miatt, a boszniai horvát veteránok egyesülete szerint a lefogások a helyi horvátság megfélemlítésére irányulnak. Jó néhány napig tartotta magát az a hír, miszerint Damir Krsticevic horvát védelmi miniszter azért halasztotta el boszniai útját, mert ő is letartóztatástól tart. Végül később a tárcavezető elutazott, s nem esett bántódása.

De mi lesz holnap? A kérdés nemcsak a zágrábi félelmekre vonatkozik, hanem Bosznia jövőjére is.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »