Elképesztő fotók a természet világából

Elképesztő fotók a természet világából

Holnaptól hazánkban is megtekinthető az Év Természetfotósa kiállítás, amely száz csodálatos fényképet vonultat fel. A mostani kínálatban az állatok viselkedésének izgalmas pillanataitól a fenséges tájképekig sokféle felvétel megtalálható.

Már ötven éve mutatja be az érdeklődőknek a természet legbámulatosabb és legmegindítóbb arcát a Wildlife Photographer of the Year / Év Természetfotósa pályázat, ami a világ egyik legrangosabb természetfotós megmérettetése. 2016-ban a nemzetközi kiállítási programban a száz nyertes képet több millió ember láthatja Földünk hat kontinensén. Közép-Európában azonban csak Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban mutatják be az utazó tárlatot.

2015-ben Don Gutoski lett az év természetfotósa, Ondřej Pelánek pedig az év ifjú természetfotósa. A verseny díjazott képei között most magyar fotós munkáját is láthatjuk a kiállításon: Kudich Zsolt Nagy kócsagok ébredése című képe, a Föld sokszínűsége szekció madarak kategóriában került a döntőbe.

Az Év Természetfotósa kiállítás 2016. május 4. és augusztus 4. között tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeumban. Most ebből mutatunk egy kis ízelítőt.

Első képek, 11 év alattiak kategória

Inni vagy nem inni? A nyugati sirályok kisajátították a helyi lakosok által a földimókusok számára kirakott itatókat. Carlos nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy a mókusok megpróbálnak az itatóhoz surranni egy korty vízért, mikor egy pillanatra lankadt a sirályok ébersége. Sikerült megnyomnia az exponáló gombot, mielőtt a sirály előrelódulva elűzte a mókust. Egy fájdalmas, fejre mért csípéstől eltekintve a rágcsáló igazából nem volt veszélyben. A sirályok ugyan esznek kisemlősöket is, de egy kifejlett mókusra aligha tekintenek zsákmányként. Ráadásul ezek a mókusok sokkal bátrabbak, mint ahogy azt várnánk! Tudjuk róluk, hogy szembeszállnak akár a csörgőkígyóval is, és addig hergelik, amíg a kígyó elhagyja a rejtekhelyét, miközben a többi mókust is figyelmeztetik a veszélyre! Fotó: Carlos Perez Naval

A Föld sokszínűsége, Emlősök kategória

Havasi nyúl.Rosamund két évet szánt arra, hogy beteljesítse azt az álmát, hogy havasi nyulat fotózhasson a skóciai Cairngormsban. „Olyan gyönyörűek a téli bundájukban, és hihetetlenül szívós állatok!” Miután órákig feküdt a földön, Rosamund lefényképezte ezt a havasi nyulat, amint a hó alatt élelem után kapirgált. A kép hűen adja vissza az állatok kiszolgáltatottságát. A havasi nyulak télre sekély gödröket ásnak maguknak a talajba. Kivilágosodó, foltokkal tarkított bundájuk tökéletesen elrejti őket a hóval fedett, néhol egy-egy hangatővel – a havasi nyulak téli eledelével – tarkított domboldalon. A 300 méter feletti térszíneken előforduló állatfaj állománya sok, kis létszámú és elszigetelt populációra tagolódik, és ezért az egész faj sérülékeny, például az időjárás viszontagságaival szemben Fotó: Rosamund Macfarlane

A Föld sokszínűsége, Madarak kategória

Amikor a Duna kiáradt, ennél az időszakos tónál több mint 100 nagy kócsag gyűlt össze. Öt napon és éjszakán át Zsolt minden hajnalban a lágy fényben fényképezte őket. Lassú zársebességgel és nagy mélységélességgel sikerült megörökítenie, ahogy a rétisasok felzavarták a nyugodtan éjszakázó kócsagokat. Az 1800-as és 1900-as évek fordulóján a nagy kócsag a vadászat miatt erőteljesen megfogyatkozott. A divatos kalapokat díszítették csodálatos násztollazatukkal. A faj védetté nyilvánításának köszönhetően ismét megsokasodott, az 1921-es 31 párról mára létszámuk 3000 pár fölé emelkedett Magyarországon Fotó: Kudich Zsolt

A Föld sokszínűsége, Kétéltűek és hüllők kategória

Komodó-dzsúdó. Két jókora komodói varánusz birkózik a Komodo Nemzeti Park csodálatos tengerpartján. Andrej többször is ellátogatott ide abban a reményben, hogy megörökítheti a hímek látványos összecsapásait a nyári szaporodási időszak alatt. Sokszori sikertelen próbálkozás után visszajött decemberben is, és váratlanul szemtanúja lett ennek a hegytetőn zajló csatának. „Felejthetetlen mutatvány volt!” – emlékszik vissza Andrej. Az akár 150 kilogramm tömeget is elérő, hatalmas karmokkal és fűrészes fogakkal felszerelt komodói varánuszok a hátsó lábukra felemelkedve kapaszkodnak egymásba. Valószínűleg a terület birtokjogáért harcoltak. Pikkelyeiket apró csontok erősítik, így a küzdő feleket természetes páncéling védi. Ezek a ma élő legnagyobb gyíkok Fotó: Andrej Gudkov

A Föld élőhelyei, Víz alatt kategória

A mélységből érkezett. A Csendes-óceán vizében éjszaka a mélység titokzatos lakói feljönnek a felszín közelébe táplálkozni. Ez a fiatal nyolckarú polip például csupán két centiméter átmérőjű. „Az egyik épp előttem állt meg – mondta Fabien – és méltóságteljesen lengette karjait.” Hogy ne zavarja meg, csak gyenge vakufénnyel derítve örökítette meg Fabien az aprócska polip mikrovilágát. Az áttetsző szövetek a polip álcázását segítik elő. Karjai mentén narancsszínű festékanyagot tartalmazó őssejtek láthatók, azoknak a sejteknek a korai képviselői, amelyek később képessé teszik majd a polipot a színváltoztatásra. Az emésztő mirigyeket és a tintazacskót fényvisszaverő szövetek veszik körül a köpenyben, hogy azok se legyenek feltűnőek Fotó: Fabien Michenet

A Föld élőhelyei, Szárazföld kategória

Csipkés csúcsok békéje. „Ritka alkalom volt” – mondta Floris. Tisztán látszott a Mount Fitz Roy, egy 3675 méter magas impozáns gránitkatedrális. „A tájkép persze már önmagában is látványos volt. Azonban a kép számomra a berepülő madártól lett izgalmas.” A hegyi gébicstirannusz a csendes vadont szemléli, és érzékelteti a méretarányokat is. A Mount Fitz Roy impozáns gránit sziklafala 17 millió évvel ezelőtt jött létre, amikor a csendes-óceáni lemez a dél-amerikai kontinentális lemez alá bukva felgyűrte. Az Andok gyors kiemelkedése és a hegy lassú eróziója formálta a csipkés csúcsokkal ékes sziklafalat Fotó: Floris van Breugel

A Föld élőhelyei, Városok kategória

Gólya kompozíció. Ez a magasba törő alkotás a német Wolf Vostell műve. Beleépített két orosz MiG–21-es vadászgépet, két autót, zongorákat, számítógép-monitorokat, és most a gólyák is ráépítettek három hatalmas, ágakból és fűből összerótt fészket. Francisco hosszú expozíciós időt használt, hogy megörökítse a csillagos ég alatt szendergő gólyákat, amelyek a Vostell által megálmodott modern világban is megtalálták a saját helyüket Fotó: Francisco Mingorance

Az élővilág fotóriportere díj: Egyetlen képben kategória

A cápa és a szörfös. Egy kíváncsi feketefoltú szirtcápa a felszínre úszva megszemlél egy szörföst. Ez a népszerű merülőhely ideális arra, hogy kipróbáljanak egy új szörfdeszka-prototípust, melybe elektromágneses cápariasztót szereltek. „Szerettem volna bemutatni egy nem halálos eljárást, amely talán segít a cápa–szörfös konfliktus enyhítésében” – magyarázta Thomas, aki az egymásra rímelő formákkal a békés együttélést szerette volna érzékeltetni Fotó: Thomas Peschak

Az élővilág fotóriportere díj: Egyetlen képben kategória

Gorillagondoskodás. Ndeze, a kilencéves árva hegyi gorilla aggódva figyeli, ahogy társát, a tizenkét éves nőstényt, Maishát, a szokásos éves egészségügyi felmérés során Eddy Kambele, a „gorillaorvos” vizsgálja. „Az a mély kötődés, ami az árvák, gondozóik és Eddy között kialakult, a legmeghatóbb dolog, amit egész életemben megtapasztaltam” – mondta Marcus Fotó: Marcus Westberg


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »