Elhunyt Hell György, a PPKE BTK egykori professzora, a számítógépes nyelvészet egyik hazai úttörője

Elhunyt Hell György, a PPKE BTK egykori professzora, a számítógépes nyelvészet egyik hazai úttörője

Július 24-én, végigjárva a hosszú és kiteljesedett életpályát, közel 100 évesen örök nyugodalomra tért Hell György (1921–2020). Unokája, Varga-Jani Anna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos munkatársának összeállítását közöljük.

Hell György 1921. november 1-jén született a Baranya megyei Meződ községben. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Pécsen végezte, itt szerzett tanítói képesítést is.

1944 és 1949 között malenkij roboton – egy „kis munkán” – volt a Szovjetunióban. Hazakerülése után Budapesten a kényszerűségből megtanult orosz nyelvet kezdte tanítani a Műszaki Egyetem Nyelvi Lektorátusán, illetve a későbbi Nyelvi Intézetében. Eközben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett orosz, német, illetve magyar nyelv és irodalom szakon, majd orosz és német, valamint alkalmanként angol nyelven is tanított.

Az oktatói munka mellett élete legutolsó szakaszáig élénken érdeklődött az alkalmazott nyelvészeti kérdések iránt, valamint elmélyülten foglalkozott a nyelvoktatás módszertanával, a kontrasztív nyelvészettel és már a ’60-as évek elejétől a gépi fordítás, a gépi nyelvelemzés és az emberi fordítás összehasonlító kérdéseivel. Az utóbbi témákat 1966-ban Ford-ösztöndíjjal tanulmányozhatta az Egyesült Államokban, ahol tizenegy hónapot töltött.

1969-től a Műegyetemen létrehozott nyelvi laboratórium vezetője lett. Az elsők között volt, aki ezzel a hazánkban új nyelvészeti ágazattal kezdett foglalkozni azokban az időkben, amikor még nemigen volt az egyetemeken számítógép, nem létezett az internet és a hozzá kapcsolódó források és lehetőségek sem. Elismert munkája révén meghívták az MTA Matematikai Intézetébe is, ahol együtt dolgozott és kutatott többek között Papp Ferenccel, Kiefer Ferenccel és Varga Dénessel.

A Műszaki Egyetem Nyelvi Intézete oktatóinak alkalmazott nyelvészeti cikkei és tanulmányai az egyetem külön folyóiratában, a Folia Practico Linguisticában jelentek meg, melyet Hell György szerkesztett, és ahol több cikke jelent meg.

Alkalmazott nyelvészeti kérdésekről számos előadást tartott itthon és külföldön. Nemzetközi kutatási együttműködés kereteiben rendszeresen meghívták a prágai Károly Egyetemre, valamint Berlinbe, hogy az ottani kutatócsoportoknak előadásokat tartson.

Az 1970-es években aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében folyó angol–magyar összehasonlító nyelvészeti kutatásokban.

1982-ben kandidátusi disszertációt nyújtott be a Fonéma és szótagstatisztika a magyar tőszókincsben és szövegekben címmel, amelyet 1984-ben védett meg. Mint kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának több cikluson keresztül volt tagja. Számos értekezés opponensi feladatait látta el.

Hírdetés

1984-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanácsa 1985-ben nyelvtanári munkájának elismeréseként a címzetes egyetemi docensi címet adományozta neki. Hell György azonban nyugdíjba vonulásával sem szakított a tudományos munkával és az oktatással.

A Kodolányi János Főiskola megalapításától, 1992-től kezdve éveken keresztül annak német tanszékén német fonetikáról és fonológiáról szóló előadásokat és szemináriumokat tartott. Ezalatt jegyzetet is írt a tanszék Germantistica Albensis sorozatában Phonetik und Phonologie der deutschen Standard Aussprache címmel.

Ezt követően 1995-től 2001-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztika Intézetében egyetemi docensként tanított nyelvészeti tárgyakat, a bevezető módszertani kérdésektől kezdve egészen a szövegtanig. Életének erre az időszakára boldogan emlékezett vissza, és számos tanítványa szeretettel emlegette a nevét.

Nyugdíjas évei alatt több éven át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén oktatott fordításelméletet.

Élete utolsó szakaszáig jelentetett meg közleményeket a Magyar Nyelvőrben és a Fordítástudományban. Tanulmányainak és tudományos közleményeinek száma meghaladja a százat, az évek folyamán több fordítása is megjelent, ezenfelül több szerkesztett kötet és rendszeres nyelvtan kapcsolható a nevéhez, melyekből számos meglátást a mai napig alkalmaznak a nyelvtudomány területén.

Szellemi aktivitását, a tudománnyal való kapcsolattartását mutatja, hogy még 96 éves korában is publikált, Fordítástörténet és fordítástan című közleménye 2017-ben jelent meg a Fordítástudományban.

Szülőhelyéről, a Meződön töltött gyermekéveiről élete végéig nagy szeretettel beszélt. Szorgalmazta és támogatta a község határában található  kőkereszt restaurálását, eredeti helyére való visszaállítását, elhunyt rokonait élete utolsó időszakáig rendszeresen látogatta a meződi temetőben.

Emlékét örökre őrzik leányai, unokái, dédunokái, rokonai, barátai és egykori kollégái, tanítványai. 

Forrás és fotó: Varga-Jani Anna, PPKE BTK

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »