Elhunyt Csizmazia Ernő szalézi szerzetes

Elhunyt Csizmazia Ernő szalézi szerzetes

Csendben, békében adta át lelkét a Teremtőjének május 17-én a 91 esztendős Csizmazia Ernő SDB, szerzetesi életének 71., papságának 61. évében az ausztriai Laxenburgban. A szaléziak mély megrendüléssel tették közzé az alábbiakban olvasható gyászhírt.

Tartományfőnöke, Petrus Obermüller SDB éppen meg akarta látogatni, amikor az orvosa értesítette, hogy rosszul van. Ernő atya néhány perccel korábban elhunyt, mielőtt megérkezett volna hozzá. Azt az információt kaptuk, hogy nagyon nyugodtan szenderült el.

Csizmazia Ernő 1929. február 23-án született buzgó keresztény családban, de sajnos már kisgyerekkorában elveszítette a szüleit, jó rokonai nevelték fel. A szaléziakkal Szombathelyen ismerkedett meg, és elhatározta, hogy ő is követni fogja Don Boscót: jelentkezett szalézinak. Akkoriban ez nagy dolog volt, hiszen már megkezdődött az Egyház üldözése.

A Vas megyei Tanakajdon volt novícius, majd az első fogadalom letétele után Mezőnyárádra került tanulmányai folytatására. Sajnos 1950. június 13-án neki is, mint a többi rendtársának, el kellett hagynia a rendházat. Vége szakadt a szép szalézi életnek, az ismeretlen világ állt előtte.

Hála a Jóistennek és az akkori tartományfőnöknek, Ádám Lászlónak, sikerült elkezdenie tanulmányait a váci papi szemináriumban, de sajnos ez sem tartott sokáig. Az akkori kommunista vezetőség ezt nem nézte tétlenül, 1952-ben a szemináriumból is távozniuk kellett a szerzeteseknek.

Ernő atya előbb Győrben dolgozott mint hegesztő, majd Budapesten a Láng Gépgyár dolgozója lett. Ez idő alatt is megmaradt szalézinak. Sokszor titokban vett részt a közösség munkájában. Nehéz évek teltek el így. Végre az 1956-os forradalom lehetővé tette, hogy elhagyja az országot és külföldre menjen.

Hírdetés

1956. december 8-án Torinóban találkozott Havasi József atyával. Kis kitérőkkel folytathatta teológiai tanulmányait Monteortonéban és végre, 1960. február 11-én pappá szentelték. Négy magyar fiatal szalézi részesült ekkor a papság szentségében a Segítő Szűz Mária-bazilikában. Távol hazájuktól, idegenben lettek az Anyaszentegyház és a Szalézi Társaság papjai, köztük Csizmazia Ernő atya is.

A hazatérés reménytelen volt, így Ernő atya Ausztriába került, mégpedig Klagenfurtba. Több évig volt ott ifjúsági nevelő, majd Grazba került a szaléziak ottani intézetébe. Sikeres nevelői évek után, miután a grazi házat bezárták, Bécsbe került, ahol az ifjúsággal foglalkozott. Kitűnő futballtudásával és kedvességével hamar megnyerte a fiatalok szívét.

Időskorában az elöljárók Eisenstadtba (Kismarton) küldték, ahol az irgalmasrendi kórházban lett lelkész. Humorával, kedvességével itt is hamar elnyerte a betegek szimpátiáját. Nagy szeretettel fordult a betegekhez. Sokan gyógyulásuk után is felkeresték. Így nem csoda, hogy a kismartoni püspök kitüntette őt.

Évei fogytán tartományfőnök úr visszarendelte Bécsbe a Salesianumba, ahol csendesen, békésen élhette az idős szaléziak életét. Ereje azonban egyre jobban elhagyta, már nem tudta magát ellátni, így a laxenburgi idősek otthonába került, ahol május 17-én délután elhunyt.

Nyugodjék békében!

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »