Elfogadva – Fogyatékkal élők és családjaik, kísérőik táborozhattak Székely-Szelterszben

Elfogadva – Fogyatékkal élők és családjaik, kísérőik táborozhattak Székely-Szelterszben

A keresztény szellemiségű, szentegyházi Szent Gellért Alapítvány idén is megrendezte hagyományos nyári táborait. Július 8. és 11. között zajlott a székely-szelterszi Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs Házban az Őrangyal tábor a fogyatékkal élőknek és kísérőiknek. Július 12. és 14. között pedig ugyanott tartották a sérült gyermekeknek és családtagjaiknak szervezett a KiSérŐ tábort.

Az Őrangyal tábort minden év júliusában szervezi meg a Szent Gellért Alapítvány azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élők és kísérőik néhány felejthetetlen napot tölthessenek együtt, melyek a felhőtlen nevetésről, kikapcsolódásról, erőgyűjtésről és egymás támogatásáról szólnak.

Idén huszonhárom sérült fiatal, illetve felnőtt és nyolc velük érkezett kísérő vett részt a táborban. A napi programok, mint minden évben, idén is egy magyar szent, ezúttal Szent Kinga életének eseményei köré szerveződtek. Voltak kézműves-foglalkozások, labdajátékok, tánc, éneklés, közös ima és hálaadás, emellett a sérültek kis kirándulást is tettek, amíg a kísérő szülők kötényt díszíthettek, kikapcsolódhattak. Idén szentmisén is részt vehettek a táborlakók, amelyet Tamás Barna plébános celebrált.

Ahogy egyik szervező fogalmazott: ez a tábor mindenki számára jó terápia lenne, hiszen a résztvevőktől sokat lehet tanulni az elfogadásról, az életszeretetről és arról, hogy mindig van minek örülni. Fontos kihangsúlyozni egészséges embertársaink számára, hogy egy fogyatékkal élőben elsősorban az embert lássuk meg, és csak utána a sérültséget, hiszen mindannyian hordozunk sérüléseket lélekben vagy testben. Jó lenne, ha el tudnánk fogadni egymást szeretetben, ha tudnánk tanulni egymástól.

A szervezők jövőre is visszavárják a résztvevőket, de azokat is, akik kicsit belekóstolnának, hogy milyen egy, a teljes elfogadásra épülő táborban feltöltődni.

* * *

Hírdetés

A KíSérŐ táborba Székelyudvarhelyről és környékéről érkeztek családok: sérült gyermekek a szüleikkel, testvéreikkel. Az önkéntesekkel együtt több mint ötvenen táboroztak együtt.

A szervezők eddigi tapasztalatai alapján a találkozásban, a megismerésben van a legnagyobb erő. A különleges nevelési feladattal küzdő családok leginkább a hasonló helyzetben levőkkel tudják megosztani örömeiket, gondjaikat. A korábbi években strukturáltabb programokkal készültek a tábor szervezői: voltak programok szülőknek, sérült gyermekeknek, testvéreknek, mára azonban egy nagy családdá formálódott a tábor közössége, melynek mindig vannak visszajáró és új tagjai is.

A résztvevők szabadon eldönthették, milyen tevékenységekben vesznek részt. Így a kisgyerekeknek nem kellett attól tartaniuk, hogy egy beszélgetés „elrabolja” a szüleiket, de a szervezők alkalmat teremtettek arra is, hogy a szülők kettesben kávézhassanak. Volt lehetőség együtt szőni, karkötőt készíteni, íjászkodni, meggyes lepényt gyúrni, szatyrot készíteni és kidíszíteni azt, táncolni. A résztvevők beöltözhettek focistának vagy pom-pom lánynak. Lehetőségük volt a természetben is kikapcsolódni, megérinteni a körülöttük levő fákat, köveket, vizet…

Az esti „zárókör” mindenkit befogadott, ilyenkor derült ki, kinek mi volt a legnagyobb élmény aznap. A sérült gyermekek élménybeszámolói nagyon fontos kapcsolódási pontot jelentettek a családtagok között. A sérültek világlátása olykor döbbenetesen egyszerű és szép. Kevesebb eszközzel bár, de mégis megragadják a lényeget: szeretni és szeretve lenni, örülni annak, ami van.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Szent Gellért Alapítvány

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »