Életidegen a családi csődvédelem intézménye

Miközben a kormány és a bankszövetség azon vitázik, kinek a hibájából lett kudarc a családi csődvédelem, a szakértő úgy látja, a jogszabály teljesen alkalmatlan a bajban lévők megsegítésére.

Senki nem akar úgy élni évekig egy csődgondnokkal a nyakán, hogy amikor végre megszabadul tőle, még mindig a teljes vagyonának megfelelő adósság terhével kell szembenéznie. Elsősorban ez lehet az oka annak, hogy a családi csődvédelemmel csak kevés adós élt. Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség szakértője szerint épp azokon nem segít a csődvédelem, akik a leginkább rászorulnának, azaz a nagy összegű jelzáloghitelek visszafizetésével küszködő adósoknak. A lehetőséggel ugyanis csak azok élhetnek, akiknek több a tartozásuk, mint a vagyonuk, és csak addig, ameddig a mérlegnek ez a két serpenyője egyensúlyba nem kerül. Ha valakinek tízmillió forintos vagyon (például ingatlan) mellett tizenötmilliós jelzálogkölcsöne van, a csődgondnok irányítása mellett hosszú évek alatt kénytelen visszafizetni 2,5 millió forintot, hogy ugyanennyit elengedjen a bank. Ezután még mindig marad tízmilliónyi tartozása, amelyet visszafizethet ugyan az ingatlan eladásával, de semmije sem marad. Érthető, hogy ez kevesek számára vonzó perspektíva – mondja a szakértő.

Barabás Gyula szavait alátámasztják a számok is. Az elmúlt csaknem egy esztendőben alig néhány százan kérték a csődvédelmet, pedig bevezetésekor tízezerszám várta a jelentkezőket a kormány. Mindez azt mutatja, életidegen a jogszabály által kínált megoldás, olyan, mintha a szociális szempontok helyett kizárólag üzletieket vettek volna figyelembe megalkotói.

Új jogszabály kellene

Barabás szerint a mai formájában nem érdemes módosítani a törvényt, tökéletesen új jogszabályra lenne szükség, amely életszerű megoldást kínál a bajba jutott adósoknak. Valódi, nem csak a Magyar Bankszövetséggel, illetve a bankokkal folytatott egyeztetésekre lenne szükség. A témában jártas gazdasági szereplők, civil szervezetek véleményét, javaslatát is figyelembe kellene venni, és nem ártana valamiféle hatástanulmány sem, mielőtt a végleges döntés megszületik. Lehet ugyan az adminisztrációt csökkenteni, amiről már korábban is beszéltek, de ennek nem lesz hatása a konstrukció népszerűségére.

– Az is érdekes azonban, hogy az MNB tavasszal kiadott ajánlása szerint a bankoknak törekedniük kellene az árfolyamveszteség megosztására, ám ez az igyekezet nem nagyon látszik. Legfeljebb akkor, ha az ingatlan értékesítéséről van szó. Nem ez a cél azonban, hanem hogy megmaradjon az ingatlan, és az adós jövedelméhez mérten tisztességes törlesztővel kifizesse a tartozást. A jelenlegi törvény sokkal rosszabb feltételeket ír elő erre, mintha az ügyfél közvetlenül a bankkal egyezne meg: adják el az ingatlant, s az eladási ár fölötti részt engedje el a pénzintézet a tartozásból. Vagyis én azt látom, hogy a jelenlegi törvény a pénzintézetet az egyösszegű teljesítésre ösztönzi – fejtegette a szakértő.

Egymásra mutogatnak

A mostani vita előzménye, hogy a kormány és a bankszövetség egymásra mutogat: miért is mondott csődöt a családi csődvédelem? Rétvári Bence, a jogszabályt előkészítő Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke a Magyar Időknek nyilatkozva arról beszélt, a törvény életbelépése óta eltelt idő megmutatta, a hitelintézetek ismét csak a saját rövid távú érdekeiket nézik. Kevés információt adnak a csődvédelemről érdeklődő ügyfeleknek, így azok nem tudnak tájékozódni, hogy problémájuk megoldására alkalmas-e a jogszabály. Rétvári arról is beszélt, ősszel módosítani kell a jogszabályon, hogy népszerűbb lehessen.

A Magyar Bankszövetség sem maradt adós a válasszal. A szervezet főtitkára, Kovács Levente a leghatározottabban visszautasította az alelnök vádjait. Érvelése szerint a kormánynak, a bankszektornak és a jegybanknak szorosan együtt kell működnie a törvény végrehajtása során. Hozzátette, már a kezdetekkor világos volt, az idő rövidsége miatt számítani lehetett rá, hogy finomítani kell majd a részletszabályokon. A megoldást Kovács Levente az adminisztráció egyszerűsítésében látja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »