Marton Zsolt váci megyéspüspök két szeminaristát, Szabó Gábort és Urbán Gábort átmeneti diakónussá szentelte június 18-án Vácon. A szentelésen jelen volt Beer Miklós nyugalmazott megyéspüspök és Varga Lajos segédpüspök, valamint a Váci Egyházmegye papsága, azok az atyák, akik a fiatal jelöltek egykori plébániáján szolgálnak, szolgáltak.
A szentmise elején Marton Zsolt köszöntötte a szentelendőket, pap- és püspöktársait, valamint az ünneplő híveket, és megemlékezett mindazokról a pap- és diakónustestvérekről, akik most ünneplik szentelési jubileumukat, továbbá azokról is, akiket az ország több pontján ugyanezen a napon szentelnek.
A szentmise olvasmányai közül a szentlecke (ApCsel 6,1–7b) az első diakónusok kiválasztásáról szólt, az evangélium (Lk 10,1–9) pedig a hetvenkét tanítvány meghívásáról. Ezekre utalva Marton Zsolt püspök beszédében kitért a diakónusi szolgálat lényegére.
„Mindannyian, akiket keresztelésünkkor megkentek krizmával, küldetést kaptunk az egyetemes papságra, azaz mindannyian meg vagyunk hívva arra, hogy evangéliumi életünkkel tanúságot tegyünk Krisztusról.
Feladatuk továbbá – Szent Pált idézve – a keresztény hit tisztaságának őrzése és továbbadása. Mindezt az ige, a liturgia és a szeretetszolgálat hármas egységében teljesítik be: a diakónus feladatát képezi az evangélium ünnepélyes felolvasása, szentbeszéd mondása, valamint szentmisén kívül a keresztelés, házasságkötés, temetés szertartásának végzése, illetve egyéb, úgynevezett paraliturgikus események vezetése, mint szentségimádás, litánia.
A szerpapságra készülők ígéretet tesznek a zsolozsma imádkozására, vállalják a nőtlenséget és engedelmességet fogadnak püspöküknek és utódainak. Ennek kapcsán Marton Zsolt kérte őket, hogy mindig törekedjenek az imádságos lelkületre, a cölibátust ne korlátozásként, hanem a mennyek országáért vállalt szeretetként éljék meg és az engedelmesség lelkületének megélésével járuljanak hozzá az egyházi hierarchia egységének építéséhez.
Ebben a világban, amely egyszerre kihívásokkal van tele, ugyanakkor sok szépséget is tartogat számotokra. Kérjük, ehhez adja meg az Úr az Ő kegyelmét számotokra!” – zárta beszédét a főpásztor.
Ezt követően a szentelendők elmondták ígéreteiket, letették engedelmességi fogadalmukat, majd a szentelés fő mozzanataként a püspök a kezét a fejükre téve kérte számukra a Szentlelket.
A Mindenszentek litániája alatt földre borulva imádkoztak. A könyörgéseket a beöltözés követte, amikor magukra öltötték a stólát és a dalmatikát. Majd átvették a püspöktől az evangéliumoskönyvet, amely a hit hirdetésének jelképe.
A szentelési szertartást az Eucharisztia liturgiája követte, amelyben már a két diakónus szolgált.
A frissen szentelt diakónusok a szertartás végén hálát adtak mindazokért, akik elindították őket a hitben és a papság felé vezető úton, imádkoztak értük, bíztak bennük. Megköszönték a monori és a dunakeszi híveknek, hogy együtt ünnepeltek velük. A főpásztor életére és szolgálatára Isten áldását kérték, valamint maguk számára kérték a kegyelmet, hogy ők is megtapasztalhassák Isten hűséges szeretetét.
Szabó Gábor a veresegyházi Szentlélek-plébániára, Urbán Gábor a verőcei Szent András-plébániára kapott beosztást a pappá szentelés előtti utolsó gyakorlati képzési évre.
Az ünnepi szentmisén a váci székesegyház kórusa végezte a zenei szolgálatot Varga László karnagy, egyházmegyei zeneigazgató vezetésével.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Szöveg: Gáborné Haáz Andrea
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
