Elégedetten jöhettünk haza Varsóból

Elégedetten jöhettünk haza Varsóból

Nincs sok okuk örülni a németeknek, az ukránoknak és a grúzoknak a múlt héten rendezett NATO-csúcs után. A fegyvergyártók mellett azonban olyan országok is vannak, amelyek bizonyosan jól fognak járni az elkövetkező néhány évben. A szakértő szerint hazánk is közéjük tartozik.

Amióta NATO-csúcstalálkozókat tartanak, mindig akadnak nyertesek és vesztesek a 28 tagot tömörítő katonai szövetségben – ilyen volt a legutóbbi találkozó is, amit a hétvégén tartottak Varsóban.

A Foreign Policy megvizsgálta, kik azok, akik örülhetnek az új irányvonalnak, és kik azok akik nem:  szerencsénkre ezúttal azok közé tartozunk, akik eredményesen tudták képviselni az érdekeiket. Nem is akárhogyan.

A nagy nyertes: Kelet-Európa

A Foreign Policy elemzője, James Stavridis – ő volt a NATO európai főparancsnoka 2013-ig – szerint a győztesek listáján az első hely a NATO kelet-európai tagjait illeti, amelyek az elmúlt hat évben folyamatosan azon voltak, hogy nagyobb védelmet kapjanak a katonai szövetségtől. Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba most egyenként ezer főből álló többnemzetiségű zászlóaljat fognak telepíteni, ezeket az amerikaiak, a britek, a németek és kanadaiak fogják vezetni. Habár ez nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy feltartóztasson egy esetleges orosz támadást, az elrettentő erőt jelentősen növelni tudja. De Montenegró is elégedett lehet, amelynek a folyamatban lévő NATO-felvételét most megerősítették: ez ráadásul világos politikai üzenet más országoknak is, hogy a katonai szövetség nyitva áll előttük is.

A kelet-európai országok mellett Afganisztán is a győztesek között lehet. Annak ellenére, hogy a három évvel ezelőtti tervek szerint a NATO-tagországok 2017-re kivonták volna innen az erőiket, most amellett foglaltak állást, hogy továbbra is maradnak az országban. Legalább ennyire fontos, hogy a NATO-tagországok vállalták, a jövőben is évi 4-5 milliárd dollárral támogatják az afgán haderőt.

 

Végül nem feledkezhetünk meg a nyugati hadipari vállalatokról sem, amelyek bizonyosan jól fognak járni azzal, hogy a katonai szövetség tagjai megegyeztek abban, hogy bruttó hazai termékük 2 százalékát védelemre költik 2020-ra. Az is növelheti a megrendeléseket, hogy a NATO jelezte, többet fognak költeni a kibertér biztonságára, a speciális erőkre, valamint a pilóta nélküli járművekre is.

Az oroszok lehetnek a fő vesztesek

A volt NATO-főparancsnok – talán nem is véletlenül – egyenesen Vlagyimir Putyin orosz elnököt hozta ki fő vesztesnek, akinek nem sikerült meggyengíteni vagy szétzúzni a NATO-szövetséget, mert a tagországok egységet mutattak Varsóban. Továbbá Putyinnak azzal is szembe kell néznie, hogy NATO-egységeket telepítenek a határaihoz, sőt a növekvő katonai kiadások arra ösztönözhetik Oroszországot, hogy ő maga is többet költsön erre a célra.

Más vesztesek is akadnak: Ukrajna és Grúzia már régóta áhítozik a NATO-tagságra, most úgy tűnik, hogy még sokáig kell parkolópályán maradniuk. Az Iszlám Állam (IÁ) vezetése is keserű szájízzel fogadhatta a híreket Varsóból. A NATO-tagországok ugyanis megegyeztek abban, hogy a NATO légtérellenőrző gépei közvetlen támogatást adnak majd az IÁ ellen Irakban és Szíriában harcoló, amerikaiak vezette koalíciónak (NATO-diplomaták szerint ezek a repülések az ősszel kezdődhetnek).

És végül, Németország is inkább a vesztesek oldalára sorolható, hiszen ők már korábban is azon voltak, hogy a kapcsolataikat javítsák Oroszországgal. Egy felmérés szerint így gondolkodik a németek 80 százaléka, számos német politikus pedig kategorikusan ellenezte a NATO lépéseit az orosz határon.

Mi is a győztesek oldalára kerültünk

Mivel a Foreign Policy elemzése nem említette Magyarországot, portálunk megkereste Wagner Pétert, a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzőjét, aki szerint a nyertes-győztes felosztás egyáltalán nem szerencsés, mert az ilyen kategóriák csak élezik az ellentéteket.

Azonban ha mégis ragaszkodunk ehhez a felosztáshoz, akkor bizonyosan a győztesek közé tartozunk – fejtette ki a szakember. Ugyanis nekünk az volt az érdekünk, hogy a NATO-csúcs ne csak az orosz határról szóljon, hanem az úgynevezett déli szárnyról is, ami most különösen fontos a migráció miatt. Ezt sikerült is elérnünk, hiszen immáron bizonyos: a jövőben a NATO is segítséget ad a migráció kezeléséhez.

Wagner Péter szerint Magyarországnak ezt egyfajta híd-szerepből sikerült elérnie, ugyanis a visegrádi négyek tagjaként nekünk a lengyelek mellett is ki kell állnunk, akiknek inkább a keleti szárny védelme a fontos. A spanyolok, a görögök és az olaszok érdekei azonban most egybeestek a magyar állásponttal, így támogatókra talált a magyar vélemény.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »