Eldőlt-e a megállapodás sorsa?

Eldőlt-e a megállapodás sorsa?

Bejárta a világsajtót a hír, hogy Sigmar Gabriel német alkancellár, gazdasági miniszter és a szociáldemokrata párt vezetője egy lakossági fórumon úgy nyilatkozott, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) nevű, az Egyesült Államok és az EU között kötendő szabad kereskedelmi megállapodás valójában megbukott, csak még senki nem akarja nyilvánosan bevallani. Hiszen a megbeszélések három éve zajlanak, azóta 14 találkozóra került sor, de a 27 fejezetből a mai napig egyetlenegyet sem sikerült lezárni. Kijelentése azonban valószínűleg azzal függ össze, hogy szerte Európában és különösen Németországban százezrek tüntetnek a megállapodás ellen, sőt egy TTIP-ellenes petíciót több mint egymillió ember írt alá. Gabriel tehát politikusként egy lakossági fórumon nyilván azt mondta, amit az emberek hallani akartak. Ez azért is valószínű, mert kevesebb mint egy évvel korábban egy üzleti fórumon még határozottan kiállt a TTIP mellett. Továbbá jelenleg is támogatja a Kanadával küszöbönálló szabad kereskedelmi megállapodást (CETA) annak ellenére, hogy az a TTIP előszobájának tekinthető. Ugyanis Kanadában nagyszámú amerikai cég működik, és a CETA révén ezek is kedvező feltételekkel léphetnek majd be az európai piacra.

Egyébként Gabrielnek szinte azonnal ellentmondott több EU-s vezető is. Tagadta például az EU TTIP-s tárgyalópartnere, Garcia Bercero a gazdasági miniszter állítását. Angela Merkel pedig azt hangoztatta, hogy a megállapodás uniós érdek, ezért a TTIP-t alá kell írni. A TTIP mellett továbbra is kiálló EU-s politikusok azzal érvelnek, hogy a megbeszélések bonyolult témákról szólnak, nem csoda, ha soká tartanak, és nehéz róluk megállapodásra jutni. A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság szóvivője, Margaritisz Szhinasz egyenesen azt állítja, hogy minden a normális mederben zajlik, és a bizottság készen áll arra, hogy a megállapodást ez év vége előtt aláírja. Az ügy azonban mégsem ilyen egyszerű. Francois Hollande francia elnök például kijelentette, hogy az eddigi tárgyalások alapján a megállapodás elsősorban az amerikai cégeknek kedvezne. Különösen sérelmesnek tartja, hogy a TTIP aláírásával veszélynek lenne kitéve a francia mezőgazdaság és kultúra, ezért, mint fogalmazott, Franciaország – a jelenlegi formájában – elutasítja azt.

Közben érkezett elutasító vélemény a tengerentúlról is. Egy amerikai szakszervezeti vezető, Richard Trumka gyakorlatilag megismételte az európai kritikákat, kijelentve, hogy az élelmiszer-biztonsággal, a környezettel és a munkaerővel kapcsolatos szabványokat a tervezett egységesítés nem javítaná, hanem rontaná. De érdekes kérdés a britek szerepe is a TTIP-vel kapcsolatban. A népszavazás előtt az amerikai vezetők azzal fenyegették a briteket, hogy ha kilépnek az EU-ból, akkor elesnek a TTIP által kínált lehetőségektől. Ez a fenyegetés azonban éppen ellenkező hatást ért el, hiszen szép számmal vannak a britek között olyanok, akik tiltakoznak a megállapodás ellen. Ezt bizonyították a TTIP elleni tömeges demonstrációk Londonban. Jelenleg azonban az EU tárgyalói továbbra is a 28 ország nevében folytatják a megbeszéléseket az amerikaiakkal, miközben függőben van, mikor is jelentik be a britek hivatalosan is az EU-ból való kiválási szándékukat.

Ráadásul közben éppen a brexit kapcsán újabb szabad kereskedelmi megállapodások körvonalazódnak. Például Ausztrália javasolta a brit miniszterelnök asszonynak, hogy a két ország mielőbb kössön szabad kereskedelmi megállapodást. Az ötlet nem meglepő, hiszen Theresa May is bejelentette, hogy Nagy-Britannia a kilépés után igyekszik majd minél több országgal szabad kereskedelmi együttműködést kiépíteni. Ehhez Liam Fox nemzetközi kereskedelemért felelős államtitkár hozzátette, hogy már sok nem EU-s ország jelezte: szívesen kötnének kereskedelmi szerződéseket a világ ötödik legnagyobb gazdaságával bíró Nagy-Britanniával anélkül, hogy ugyanerre törekednének az EU maradék 27 tagországával.

Összességében tehát nagy Európában a TTIP-vel szembeni ellenállás, és egyre növekszik a CETA-val szembeni is. 2017-ben pedig választások lesznek Németországban és Franciaországban. Ezért óriási a nyomás a politikusokon, hogy a megállapodást ne írják alá. Ezzel szemben az Egyesült Államok erősödő gazdaságának jól jönnének a korlátozásoktól mentes európai piaci lehetőségek. Viszont Amerikában is küszöbön áll az elnökválasztás. Az egyik jelölt, Donald Trump – eddigi nyilatkozatai szerint – nem támogatja a TTIP-t. A másik, Hillary Clinton óvatosabban fogalmaz. Ő valószínűleg inkább mellette van, de mivel a szakszervezetek, amelyek hagyományosan a demokratákat támogatják, féltik a hazai munkahelyeket a TTIP-től, nyíltan és határozottan nem áll ki a megállapodás mellett.

Egy dolog azonban biztos: ha az Európai Bizottságnak és az Obama-adminisztrációnak – amelyek viszont nagyon szeretnék nyélbe ütni a megállapodást – nem sikerül a közeljövőben lezárnia a tárgyalássorozatot, akkor az idei aláírásnak és hatálybalépésnek, amihez a 28 ország parlamentjének ratifikálása is szükséges, semmi esélye nincs. Közben Európában és az Egyesült Államokban egyaránt fel fognak gyorsulni a választásokkal kapcsolatos események, majd amerikai részről ki kell nevezni az új tárgyaló delegáció tagjait is. Ebből az következik, hogy a tárgyalások folytatása még későbbre tolódhat. Ebben az esetben viszont a tárgyaló delegációk személyi változásai és a növekvő civil ellenállás miatt változhat a tervezett szerződés tartalma. A jól ismert egészségügyi, munkavállalói és környezeti problémák mellett ugyanis két különösen érzékeny téma is van a jelenlegi szerződéstervezetben.

Az egyik a klímaügy. Az eddigi tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint a megállapodás veszélyeztetné a 2015 decemberében Párizsban aláírt klímamegállapodás betartását, melynek fontos eleme a földgáz- és olajalapú fosszilisenergia-felhasználás arányának csökkentése az úgynevezett zöldenergia javára. Amerika azonban szeretné növekvő mértékben eladni Európában a rendelkezésére álló palagázt. A másik ügy a demokrácia kérdése. A TTIP egyik legnagyobb veszélye, hogy lehetőséget adna a nemzetközi cégeknek arra, hogy egy, a nemzetállamoktól és az EU-tól is teljesen független, a nagy nemzetközi jogi szaktanácsadó cégek szakértőiből összeálló bíróságon profitvesztésre való hivatkozással megtámadhassák a kormányokat, ha azok például próbálnák megakadályozni a munkavállalókat, a természeti környezetet vagy az egészséget veszélyeztető tevékenységek folytatását. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a lakosság által választott kormány nem védhetné meg a választóit. Helyette a profitérdekek érvényesülnének oly módon, hogy egy senki által meg nem választott cég az üzleti érdekeket védő bíróságon kártérítést követelhetne a kormánytól profitkiesés címén. Vagyis a helyi szabályokat valójában a cégek diktálnák.

Végül a TTIP közeli aláírásával szemben még egy fontos, eddig kevéssé hangsúlyozott érvet is fel kell vetnünk. Ez az EU és az Egyesült Államok gazdasági eredménye közötti növekvő különbség, amely a megállapodás aláírása esetén nagyon előnytelen helyzetbe hozná az unió gazdaságát, illetve annak egyes szektorait. Az EU gazdaságának a világgazdaságban betöltött szerepe a válság óta folyamatosan csökken. Ennek egyik oka, hogy a világ más térségeihez képest az EU-ban még mindig lassú a gazdasági növekedés, és – ezzel összefüggésben – tartósan magas a munkanélküliség és az államadósságok szintje. De nem oldódtak meg a mediterrán országok problémái sem. A görög gazdaság lélegeztetőgépen van, az olasz pedig sodródik a válság felé. Az EU tehát hosszabb ideje küzd komoly gondokkal, s miközben a régieket nem képes megoldani, újabb és újabb problémák keletkeznek. Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasága jobban teljesít. Ebből az következik, hogy az EU-nak először rendbe kellene hoznia saját gazdaságát. Jelenleg ugyanis mint gyenge partner csak veszíthet a TTIP aláírásával. Ez annak ellenére igaz, hogy egyes ágazatok – például a német autóipar – valószínűleg jól járnának vele.

Európa korábban kultúrája, innovativitása, eredményes kisvállalkozásai, szociális és környezeti érzékenysége, a profittal szemben az emberre is figyelő értékrendje miatt volt sikeres és kedvelt hely. Ezeket az értékeket sem most, sem pedig a jövőben nem lenne szabad feláldozni a multicégek érdekében. Ezért a TTIP-t a jelenlegi formájában nem lenne szabad aláírni. A tisztes körülmények között, szabályozott környezetben működő vállalkozások életét nehezítő felesleges korlátok lebontásáról, a bürokrácia leépítéséről szóló megállapodások aláírásának csupán egyenlő felek között lenne értelme.

A szerző közgazdász

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 03.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »