Bocs a zavarásért, de az megvan, hogy van valahol egy ország Európában, ahol a gazdasági miniszternek és a pénzügyminiszternek COVID-járvány ideje alatt, kihirdetett veszélyhelyzetben, telt kórházak, növekvő pozitivitás és elhalálozás mellett van arra ideje, hogy azon töprengjen, hogy ki tudna jobb adóreformot elképzelni?! Egy gazdasági miniszter a gazdálkodj okosan vetélkedőn belül elmeséli, hogy neki sokkal jobb ötlete volt ez ügyben, és a maradék ötletét meg ellopták.
Ugyanezen miniszter vezette párt vétózta meg a szakmai konzílium javaslatát, miszerint az iskolákat be kellene zárni. Mivel a koalíciós szerződés is megengedi, és ebben az európai országban az oktatásügyi minisztériumot az ő fodrásza vezeti, természetesen megvétózta a pártja. Ezért a gyerekek iskolába járnak, hogy nekik igazuk legyen, és szavazóbázisuk maradjon. A tények, a tudomány, a kórházi állapotok, az orvosi szakvélemény mellőzhető abban az országban, ahol az oktatásért a fodrász felel.
Nem a fodrásszal van baj, mert hát szeretjük, mint minden más szakmát. Meg, nagyon pipa lennék, ha egy ilyen fodrász elrontaná a frizurámat. Így inkább legyen miniszter! De hát tudatlanul, hogyan tudna dönteni felelős kérdésekről? Meg, hát ugye a felelősség! Érző, empatikus emberként az megvan, hogy pontosan kiszámítható, hogy a rendszer – mibe embereket kényszerít -nem biztos, hogy nem követel így további felesleges emberéletet?
Kezdetben vala miniszterelnök: Jaj! Nagyon szeretett szerepelni! Ment is neki. Kicsit hosszabban szerette hallgatni a saját hangját, mint a gondolata terjedt, de nem baj. Nyugtattam is a társaságot, hogy nyugodjatok meg, hiszen ugyanebben a kormányban van Sulík, aki azért nagyon ért a kormánybuktatáshoz (Lásd Radičová kormánya), nem fog ez sokáig tartani. De tart! És nem az a baj, hogy ők tartanak, mert ha más tartana, az sokkal rosszabb lenne. Na, de tart… És azóta a gazdasági miniszter maradt, a miniszterelnök pénzügyes lett. Nem ügyes, csak pénzügyes. Nem baj, ahhoz sem ért jobban, csak így kevesebbet beszél.
Na, de van új miniszterelnökünk már egy ideje. Most éppen veszélyhelyzetben. Elmondta, hogy a kutyusok megtanulnak 500 méterre a lakóhelyüktől pisilni, a gyerekek 1000 méterig sétálnak a háztól, de suliba, bölcsibe, óvodába mehetnek. Ha terjed a vírus, csak sétáltatáskor terjed. A férjek megnyugodtak, hogy az asszonyt nem kell annyit sétáltatni, mert otthon maradnak, a feleségek depressziósak, mert a plázázásnak annyi, és még főzni is kell. A szeretők meg gondolkodhatnak, hogy most akkor kivel legyenek egy háztartásban. Jó, ezt így azért nem mondta. A parázna keresztény gondolatok már élet ízű képzelgés. Az viszont biztos, hogy azt elfelejtette mondani, hogy oltakozni kellene, mert orvosi értelemben csak az rántja ki a népet a slamasztikából. Ezzel is veszíteni lehet. Választásokat. Mert még itt tartunk!
Nem az élet becsülete és az élet elvesztése a fontos, hanem a választások. És ezektől a vezetőktől, akik nem merik kimondani, hogy az emberi élet védelmében nem igazán népszerű döntéseket kell hozniuk, inkább a politikai érvényesülés érdekében elvállalják a bizonytalant, azt várjuk, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. Nem érzik magukat biztonságban! És nincs hitük! Egy olyan világban, ahol a tudásnak nincs értéke, mitől bizonyosodna (világosodna) meg egy ember, akinek nem érték biológiát tanulni, így alapvető ismerete sem lehet, hogy a tudósember igazat mond. Igen, lehet, hogy a tudósembernek, a vakcina-fejlesztőnek nincs igaza. Harminc év múlva tudni fogjuk, hogy miként is volt ez manapság. Addig pedig a tudománynak megelőlegezett bizalommal van lehetőség az oltás hatékonyságában bízni.
Mert miben másban tudna az ember? Amikor sorra derülnek ki vezetőkről, hogy korruptak, a gyógyszeripari vállalatok nem vállalnak kockázatot, felelősséget a mellékhatások tekintetében, a szerződéseik titkosak, kitakart részei vannak még az európai vezetők, aláírók előtt is, de azért egészen véletlenül az aláírás után egy szemmel eléggé jól látható összeg jelenik meg a számlájukon. Így jutottunk oda, hogy a tudás hiányában hitbéli kérdés lett az oltás kérdése. Egy olyan közegben, ahol a tisztesség, a becsület, a szavahihetőség, a felelősségvállalás kikopik, mire hagyatkozzon az ember?
Ádvent első gyertyáját gyújtjuk meg vasárnap. A hit gyertyáját. Csak mondom…
Szőke Nő
PS: A szereplők nem kérték nevük elhallgatását, de megdolgoztak érte, hogy ne használjam azokat. Ugyanazért, amiért ez a helyzet előállt: A gondolkodást szeretném ösztönözni, és a jó belátásra térést, nem pedig a pocskondiázást, és az alibista ujjal mutogatást. Azt mindenkinek szabad! Még lock-down idején is. Ádventkor.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
