Együttélési modellek autonómia helyett?

Együttélési modellek autonómia helyett?

A magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet történelmi tapasztalatokat és hagyományokat alapul véve kétnapos konferenciát szervezett Budapesten a Kárpát-medencében élő nemzetiségek integrációjáról.

 

A konferencia, melynek fővédnöke Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke volt, társszervezője pedig a Néprajzi Múzeum az Együttélési modellek a Kárpát-medencében címet viselte. Az első nap a Néprajzi Múzeum dísztermében hangzottak el az előadások.

 

 

Kemecsei Lajos, a Néprajzi Múzeum igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy térségünkben az államhatárok közel sem jelentenek nemzethatárokat, ezért az itt élő népcsoportokat a fokozott együttműködési készség és a sokszínűség jellemzi, a hagyományőrzésnek pedig kiemelt, identitásőrző szerepe van.

 

A konferencia megnyitó részében köszöntötte a megjelenteket Szili Katalin, az Országgyűlés egykori elnöke is, aki jelenleg a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságán autonómia koncepciók kidolgozásán dolgozik. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet példaértékű a Kárpát-medence együttélési modelljeiben, mert sok magyar él az anyaország határain kívül.

 

Nyelv az otthonunk, visszük magunkkal mindenhova, és a határokon túl is színesítjük Európa népeinek csokrát

 

– tette hozzá Szili Katalin.

 

Nemzetiségek Magyarországon

 

A konferencia első napján a Kárpát-medencében élő nemzetiségek képviselői mutatták be hagyományaikat. A rendelkezésükre álló idő rövidsége miatt ezt elsősorban magyarországi létük vonatkozásában tették meg, és nem átfogó módon, hanem csak bizonyos területre összpontosítva.

 

A lengyelek képviselője elsősorban a két nép nagyon erős lelki kötelékeinek, barátságának történelmi hagyományait mutatta be.

 

Az itt élő görögök képviselője kiemelkedő, görög származású, Magyarországon otthonra lelt személyiségeken keresztül szemléltette a görög nemzetiség hozzájárulását a magyar kultúra és sport (olimpiai eszme) fejlesztéséhez, és bemutatta a görög település Beloiannisz életét. A települést a görög polgárháború elől menekülők részére alapították 1950-ben.

 

Bolgárok másfél évszázada élnek Magyarországon, jelentős öntözéses kertészkedésen alapuló gazdasági tevékenységükről szemléletesen írt Márai Sándor is a Magyarország újságban. A bolgárok nem tagolódtak be a magyarságba, bérelt földjeiken idényjellegűen vándorkertészkedtek, sokan még ma is kétlaki életet folytatva a két országban.

 

A Magyarországon élő szlovének telepítéssel kerültek különböző korokban az országba, Szentgotthárd környékére, számuk napjainkban 5 ezerre tehető, egykoron főleg földműveléssel és állattartással foglakoztak. Mivel már szétszóródva élnek a családok, az intézményesített hagyományőrzés erősíti identitásukat.

 

A német nemzetiségi képviselő sajnálkozva szólt arról, hogy az egykori több német nyelvjárás sajnos, mára már eltűnt az itt élő németek körében.

 

A cigányság hagyományairól, a cigányságról kialakult előítéletekről Kárpáti Ágnes roma származású néprajzos igyekezett meggyőző módon szólni. Hangsúlyozta, hogy a cigánysággal szemben kialakult előítéletet három okra lehet visszavezetni: elszegényedés (ami viszont az egész országot sújtja), erősödő rasszizmus, intézményrendszer hiánya. Ez utóbbit erősíti a média megjelenés hiánya, illetve a cigányságról kialakult kedvezőtlen képért felelős a média is. Pedig szerinte a cigányok éppúgy ragaszkodnak magyarságukhoz, mint cigányságukhoz.

A magyarországi románok is öles léptekkel haladnak a kétnyelvűség irányába, a kommunikációs biztonságot képviselőjük szerint ma már a magyar nyelv jelenti számukra. A 20. századig élt erősen a nyelvhez kötött népi kultúrájuk, ezt követően áthelyeződött a hangsúly a hagyományőrző csoportokra.

 

A hagyományok szokáselemeken alapulnak, meghatározó jegyei a tánc és gasztronómia. Megfigyelhető napjainkban, hogy új hagyományok teremtődnek a munkahelyek, otthonkialakítás végett mostanában Magyarországra települők körében. A román nemzetiség hagyományőrzését az intézményesített szervezettség (nemzetiségi tájházak például) és a tudományos kutatómunka jellemzi.

 

Szerbek szórványközösségekben szinte az egész ország területén élnek, mintegy 10 ezres lélekszámban. A tatárjárást követően tűntek fel, és Zsigmond valamint Mátyás uralkodása alatt emelkedett számuk. Lipót császár alatt 40 ezer szerb családot telepítettek az országba. A nyelv és az egyház jelenti a nemzeti öntudatuk erős bástyájukat. Negyvenegy ortodox szerb templom van az ország területén, némelyik csak jeles ünnepnapokon nyitja ki kapuit. Szabadságszerető, indulatos, de vendégszerető nép a szerb, ami népdalaikban és néptáncaikban is tükröződik.

 

A továbbiakban bemutatkoztak hagyományaikkal a Kárpát-medencében élő örmények, horvátok, ruszinok és ukránok is.

 

A szlovák nemzetiség hagyományairól szóló beszámolót Király Katalin néprajzkutató tartotta, aki a közelmúltban doktorált Pozsonyban a magyarországi szlovákok tánchagyományaiból. Elmondta, hogy a középkorban a magyar királyságon belül fokozatosan formálódtak a nyugati szlávoktól (lengyel és cseh királyság) leválva külön szláv népcsoporttá a mai szlovákok.

 

Már István idejében, később a török hódoltság után, majd Mária Terézia uralkodása alatt érkeztek a legelmaradottabb országrészekből (Árva) munkalehetőség után elsősorban az Alföldre. Kétharmaduk evangélikus vallású volt, egyharmaduk katolikus. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Komárom – Esztergom megyében, Fejér megyében, Pest megyében, Békés megyében és Csongrád megyében leltek egy hazán belüli vándorlás után új otthonra a szlovák családok.

 

Ezért okozhatott traumát számukra is Trianon, hiszen egyik pillanatról a másikra váltak határon túli szlovákokká az addig egy közös hazában, Magyarországon élők. A II. világháborút követő lakosságcsere is jelentősen ritkította soraikat (73 ezren jöttek át Csehszlovákiába). A 2011-es népszámlálási adatok szerint 35 ezer szlovák él Magyarországon – Békés megyében, Pest megyében és Nógrádban.

 

A családon belüli kommunikációban az idősek eltávozásával már ritka szlovák szó, ezért az identitás megőrzés az intézményrendszerre hárul: iskolák, művelődési központok, szövetségi élet. A hagyományőrzésben nagy segítséget jelentenek a Szlovákiából érkező néprajzgyűjtők és a népszerű gasztronómiai fesztiválok (például a szarvasi szilvafesztivál).

 

Asszimiláció helyett integráció

 

A konferenciának másnap az Országháza adott otthont. A konferencia résztvevőit a megnyitóban a 13 nemzetiség nyelvén köszöntötte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár.

 

Elmondta, hogy ugyan voltak olyan időszakok a magyar történelemben, amikor megfeledkeztek István király fiához intézett Intelmeiről, viszont amikor megbecsültük a nemzetiségeket, mint például az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt, együtt a nemzetiségekkel hatalmas eredményeket ért el az ország.

 

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelõs államtitkára (b) és Szász Jenõ, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke                                                                                                                                MTI Fotó: Bruzák Noémi

 

Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány célja az integráció, és nem pedig a nemzetiségek asszimilációja. Ezt bizonyítja a nemzetiségi önkormányzati rendszer valamint a nemzetiségi szószólók rendszere is az Országgyűlésben, amely követendő példa a szomszédos országokban is.

 

Viszont a megmaradásban legnagyobb felelősség a nemzetiségek tagjaira hárul, hogy képesek legyenek megfogalmazni kéréseiket a kormány irányába. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a magyarság és a nemzetiség közös érdeke a megbonthatatlan jelenlegi lakossági összetétel, és közösen álljanak ellent az EU szándékának, amely az országba kényszerítene menekülteket.

 

Együttélés

 

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevében annak elnöke, Szász Jenő köszöntötte a konferencia résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy az Intézet jelmondata: „Felelősséggel és hűséggel!” a közös Kárpát hazára vonatkozik, melyet a Szent Korona köt össze jelképesen.

 

A kétnapos konferencia ötletgazdája Turgyán Tamás örmény országgyűlési szóvivő volt, aki szerint az együttélési modell kifejezés azért jelent többet az autonómia kifejezésnél, mert amíg az utóbbi inkább a kizárólagosságon alapszik, a külön-külön élni és dolgozni elven, addig az együttélési modellben az együttműködésen, a közös célok megfogalmazásán és elérésén van a hangsúly.

 

A konferencia történelmi előadásokkal folytatódott, melyek során bemutattak négy erdélyi történelmi önszerveződési modellt: székelyekét, erdélyi örményekét, szászokét valamint a Kárpát-medencében élő zsidó közösségekét. A néprajzi tematikájú előadások keretében sorra került a „A magyarországi nemzetiségek néprajza” kiadványsorozat legújabb köteteinek bemutatójára is.

 

A konferencia nemes gondolata – a nemzetiségek és a többség együttélési modelljének kialakítása, optimizálása a folytatásban – a határon túli magyarok által lakott országokban teljesedhetne ki hasonló konferenciák szervezésében a jövőben. Így kapnánk teljes képet a Kárpát-medencében élő nemzetiségekről.

 

Száraz Dénes

nyitókép: MTI


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »