Május 19-én Kunszentmiklóson szervezték meg az ökumenikus lelkészkörök idei találkozóját. A rendezvény idei témájáról – Szinodalitás, együtt gondolkodás egyházainkban – Bogárdi Szabó István emeritus református püspök, Imrényi Tibor ortodox teológus és Thorday Attila római katolikus pap tartottak előadást.
Pintér Gyula református, Vangel Imre és Szabó József katolikus lelkészek házigazdaként fogadták a résztvevőket ezen a szép rendezvényen, ahová szemmel láthatóan örömmel mennek a lelkészek, és ahová öröm elmenni tudósítani is: a különböző felekezetek lelkészei nagy családként gyűlnek össze évente más-más városban, hogy alakítsák és erősítsék a köztük lévő testvériséget és körüljárják az adott év mottójaként választott témát, míg a meghívó gyülekezetek családias vendégszeretettel várják az érkezőket. Idén Budapestről, Egerből, Gyöngyösről, Miskolcról, Szarvasról, Szegedről, Vácról és más városokból, sőt a határon túlról is érkeztek vendégek.
A lelkészkörök a Fokoláre mozgalomhoz kötődő papok körül alakultak ki, akik városaikban igyekeznek összefogni a különböző felekezetek lelkészeit: rendszeres időközönként, általában havonta találkoznak, beszélgetnek, együtt imádkoznak, közös rendezvényeket szerveznek, láthatóvá teszik a vágyott és a hétköznapokban sokszor meglévő egységet.
A találkozás örömével, kávézással, süteményezéssel, majd közös énekléssel kezdődött a nap. Pintér Gyula református lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket „a harmadik Kunszentmiklósi találkozón, amelyet először rendeznek meg” – hiszen a Covid miatt két évig le kellett mondani róla. Vangel Imre katolikus plébános vezette a programot, mutatta be az előadókat.
Szabó István püspök előadásában a szinodalitás kapcsán hangsúlyozta, hogy korunkban a közösségi látásmóddal szemben a hívők között egyre hangsúlyosabb az „én”. Még egy lelkigyakorlat is sokszor arról szól, mintha Woody Allan filmjének a címét akarnák megvalósítani – Fogd a pénzt, és fuss –, az a fontos, én mit kapok, és hogy a saját lelki batyuval gyorsan tovább menjek.
A szünodosz szó jelentése alapján kifejtette, hogy közösen haladhatunk az úton: egy út van, arra kell gyülekezni, hiszen Jézus maga „az út, az igazság és az élet”. Az Apostolok cselekedeteiből idézte fel a jelenetet, amikor Pál Jeruzsálembe megy egy tanácskozásra, vagyis az első zsinatra, ahol sorsdöntő kérdést kell eldönteni: egyben marad-e a kereszténység, vagy a pogányokból és a zsidókból lett keresztények külön utakon járnak? Ebben a drámai helyzetben tudtak érvelni, vitázni, és ez fontos tanítás, hiszen ahol zsinat van, ott felvetődnek különféle szempontok, viták – hangsúlyozta. Végül a döntéshez – hogy a pogányokat nem kötelezték az ószövetségi szokások megtartására – a Szentlélek ereje, bölcsessége vezetett el. Péter látomása a csúszómászókról – amit Isten nem tart tisztátalannak, azt ő se tartsa annak –, a látogatása Cornelius százados házában szép példák a Szentírásból. A zsinati utat Jézus mutatta meg, nem emberi kompromisszumról van szó; Péter nem engedményt tesz, hanem a misszió lényegét fogalmazza meg: nem tilthat el másokat, mert ő sem tiltatott el. A szünodosz tehát azt jelenti, együtt megyünk a kegyelem útján, nincs más út számunkra, mint a szinódus útja – jelentette ki.
Imrényi Tibor ortodox teológus a református püspök gondolatát követte: a szinodalitás valóban nem kompromisszum. A zsinat dolga az igazság felmutatása, alázatos, szolgai, ugyanakkor bátor módon. Öt pontban foglalta össze gondolatait. Először is az egyház isteni alapítású: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat”. Pétert emeli ki Jézus, vagyis a második jellemző, hogy van hierarchia. A harmadik a szeretet, a negyedik pedig az igazság törvénye, végül pedig Jézus főpapi imája nyomán az ötödik fontos dolog: az egyháznak egynek kell lennie. Ezt az öt jellemzőt aztán az újszövetségi levelek alapján is illusztrálta. Hozzátette, mennyire fontos, hogy végül az Apostolok cselekedeteiben leírt vitában maga Péter védi meg Sault. Szeretett testvérének nevezi – emelte ki és hozzátette, hogy az ortodox hagyományban kedvelt ikon, amikor Péter és Pál egymást szent csókban átöleli. Az ortodox teológus végül személyes élményeit mesélte él két moszkvai zsinatról, amelyeken személyesen is részt vett.
A délelőtt második felében Thorday Attila, az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom plébánosa járta körbe, mit jelent a szinódus gondolata a katolikus Egyházban. Szintén kiemelte, mennyire fontos, hogy az első jeruzsálemi zsinaton az apostolok szeretettel ölelték át egymást, pedig volt köztük vita. Az egyház a korai időktől tart zsinatokat helyi, tartományi, nemzeti és egyetemes szinten is, Magyarországon az első 1092-ben volt Szabolcsban. Utalt arra, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai azóta is meghatározóak az egyházban, és elmondta, hogy a zsinat lezárása után VI. Pál bejelentette, hogy 2-3 évente egy-egy témában püspöki szinódusokat fognak tartani. A dokumentumokat átadják a pápának, és ezek alapján születnek meg a pápai enciklikák. Ezeken keresik a megoldást, tudván, hogy a megoldás Istennél van, de nekünk kell felfedeznünk.
A szinodális gondolkodás jelentőségét hangsúlyozta, hogy a hívek maguk kezdenek el gondolkodni a megoldásokon, komolyan meghallgatnak mindenkit. Szent Benedek regulájára utalva, amely szerint először a legfiatalabbat kell megkérdezni, azt vetette fel, hogy a Lélek a fiatalok frissességén keresztül is szólhat az Egyházhoz, és hozzátette, mennyire fontos a periférián élők meghallgatása is. Keressük, hogy egyre inkább igaz egyház legyünk. Újra meg kell tanulnunk a közös gondolkodást – hangsúlyozta.
Számos testvéregyházból érkeztek résztvevők a találkozóra, közülük a Mahanaim Gyülekezet tagjai nagylelkű ajándékot, számos könyvet hoztak, és azt is felajánlották, hogy fogadnak még résztvevőket a Palánta Gyermekmisszió bábmissziós táborába (augusztus első hetében Balatonszárszón).
Az ebéd előtt Paszternák Tamás váci egyházmegyei pasztorális helynök ismertette a délutáni csoportbeszélgetések témáját, majd Pintér Gyula beszélt a 270 éves templomuk történetéről. A vendéglátó lelkész később kérdésünkre elmondta, hogy minden református egyházmegyében működnek lelkészkörök, ezeknek náluk ő az elnöke, és az ökumenikus lelkészkörön is nagyon szívesen vannak együtt. A közös alkalmakon teológiai, társadalmi, személyes kérdéseket is meg tudnak beszélni. Megtanulják tisztelni egymást és épülnek egymás hite által. Elmesélte, hogy nemcsak hivatalosan találkoznak, hanem például éveken át júniusban egy majorban látták vendégül a lelkészeket, íjászkodtak, baráti módon voltak együtt.
Csáki Tibor nagymarosi plébános úgy látja, egyre nyilvánvalóbb, hogy a Jézus által ránk bízott missziót nem tudjuk egyedül megvalósítani. Akkor vagyunk hatékonyak, ha együtt tudjuk képviselni az evangélium ügyét, és akkor vagyunk hitelesek a világ előtt is. Mint a lelkészkörök mozgalmának egyik kezdeményezője elmondta: jó látni, hogy a reformátusok és mások is nagyon szeretik a találkozókat. A régebbi résztvevők olyanok, mint a kovász, és az újonnan érkezők is kovásszá válnak: „Aki eljön, kicsit megfertőződik ezzel a vággyal, hogy közösen képviseljük az evangéliumot.”
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
