Vecsei Miklós felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke; Fabiny Tamás evangélikus püspök; Kállai Ernő társadalomkutató és Binder Mátyás történész mutatták be az Együtt és mégis külön – A cigányság a mai magyar társadalomban címmel megjelent Máltai Tanulmányok lapszámot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjában szeptember 20-án.
Solymári Dániel, a Máltai Tanulmányok főszerkesztője bevezetőjében arról beszélt, hogy a lap tudományközi folyóirat, mely a karitatív gyakorlatot tudományos igényű írások megjelentetésével igyekszik segíteni. Teret kívánnak adni az érdemi kérdések feltételére és olyan válaszok megtalálására, mely a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sajátos küldetésére jellemző.
Vecsei Miklós felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, az est moderátora elsőként arra kérdezett rá, vajon lehet-e, szabad-e a cigányság problémáiról nyíltan beszélni.
Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szerint fennáll annak a veszélye, hogy széplélekként, saját jócselekedeteinktől meghatódva fordulunk a cigányság problémái felé, megfeledkezve a valóságról, a prostitúcióról vagy a drogkereskedelemről. Az evangélikus egyház is megpróbálkozott a csenyétei szolgálattal, istentiszteleteket tartottak, segítették az ott élőket, ám ez a kezdeményezés nem sokkal később elenyészett.
Kállai Ernő társadalomkutató szerint Csenyéte a rendszerváltozás utáni Magyarország közös kudarca. Nemcsak romanticizálni, de etnicizálni sem lehet ezt a kérdést, hiszen a mélyszegénység nem csak a cigányságot érinti. Napjainkban a társadalom nagyon szegényekre, szegényekre és gazdagokra szakadt, a kérdés az, hogy mit várunk ezektől a nyomorban élő emberektől.
A társadalomkutató szerint ők nem tudnak változtatni a maguk sorsán. Binder Mátyás történész ehhez azt fűzte hozzá, hogy nem mindegy, kinek és milyen módon beszélünk erről a kérdésről.
„A Máltai Szeretetszolgálat néhány éve Sajókazára vitt adományt. Az első részét a Sólyomtelepen rakták le. Amikor az ottaniak megtudták, hogy a Petőfi telepre is visznek belőle, az egyik srác elkezdte visszadobálni, hogy akkor nekik nem kell. Amikor a magyarországi cigányságról beszélünk, figyelembe kell-e venni, hogy ez nem egy homogén világ?” – kérdezte Vecsei Miklós.
Binder Mátyás szerint nem minden esetben kell erre figyelni, hiszen
Fabiny Tamás püspök úgy látja, hogy nem olyan tragikus ez a történet, mint amilyennek látszik, hiszen mindenki számára fontos az identitás, aminek része az is, hogy valaki meghatározza, kiktől tart távolságot. Kállai Ernő arra hívta fel a figyelmet, hogy a fejlesztéspolitikának ügyelnie kell arra, hogy egy közösség több száz éve vagy csak száz éve él itt. A romaközösségen belüli különbségekről szakmai szinten mindenképpen beszélni kell.
Vajon figyelembe kell-e venni a szociális munkában azt, hogy a cigányság túlnyomó része – van, aki szerint mindenki – hívő ember? – hangzott az újabb kérdés.
Kállai Ernő szerint Magyarországon a különböző felekezetek nem olyan régen vesznek részt a roma integrációban, ráadásul manapság az egyházak a közösséget szeretnék önmagukhoz alakítani, holott pont fordítva, nekik kellene sok mindenben alkalmazkodni azokhoz, akiken segíteni szeretnének.
A társadalomkutató a jelenlegi állapotokat elég reménytelennek látja, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a hit segítheti ezeket az embereket abban, hogy kitörjenek a helyzetükből. A társadalmi integráció csak kölcsönösségen alapulva lehet eredményes, mert nem a vallási külsőség, hanem a hit megélése a fontos.
Fabiny Tamás püspök szerint a cigányságra különösen jellemző, amit Tomka Miklós vallásszociológus úgy fogalmazott meg, hogy hisz a maga módján. Ugyanakkor általánosságban is elmondható, hogy a hívek nagy része nincs tisztában egyháza tanításával.
A lelkipásztoroknak kellő alázattal kell a cigányság felé fordulniuk.
A „Felzárkózó települések” programban 300 település vesz részt, több mint 300 ezer ember érintett. Komárom-Esztergom megyében körülbelül ugyanennyien laknak, de míg itt egy év alatt 2700 gyerek születik, addig azon a 300 településen 5 ezer. Ugyanakkor a programban részt vevő települések lakói nagyságrendekkel rosszabb körülmények között élnek. A magyar átlag szerint a nők majd’ harmincévesen szülik az első gyermeküket, míg az említett településeken alig húszévesen.
Ugyanakkor az említett településeken a 80 ezer háztartásból 20 ezer teljesen komfort nélküli. A hetvenkét csenyétei házból kettőben van víz és húszban van áram. Hogy lehet, hogy ezekre a számokra nem figyelünk eléggé? – kérdezte Vecsei Miklós.
Kállai Ernő kutatásai szerint az egyetemet végzett roma nők sem szeretnének egy gyermeknél többet. Azon nem lehet csodálkozni, hogy a semmibe szorult emberek számára a gyerekszülés jelent egyfajta elmozdulást. Binder Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás előtt a roma férfiak foglalkoztatottsága megközelítette az átlagot, ez 1990 után úgy változott, hogy az akkor munkájukat vesztett romák soha nem tértek vissza a munkaerőpiacra.
Fabiny Tamás püspök szerint ezek az adatok valóban rémisztőek,
Kállai Ernő szerint nem azon kell meglepődni, hogy a szegénységben élők között sok gyerek születik, hanem azon, hogy a 21. századi Európában ilyen sokan élnek mélyszegénységben. Azoknak a gyerekeknek, akik ide születnek, nincs jövőképe, a legtöbb, amire vágyhatnak, hogy közmunkások lesznek.
Ha ilyen sok pénzt költünk a társadalmi integrációra, akkor miért van még olyan település, ahol a legtöbb házban nincs víz? Milyen területeken kellene mindenképpen változtatni?
Kállai Ernő szerint magas szintű oktatási és egészségügyi ellátórendszerre és normális lakhatási körülményekre van szükség. Binder Mátyás úgy látja, hogy a rendszerváltás utáni kormányzati intézkedések vagy szociálpolitikai jellegűek voltak vagy kifejezetten a romák helyzetének megváltoztatására irányultak. A szociálpolitika egy része színvak, vagyis településeket, régiókat helyez a középpontba, és nem foglalkozik az etnikai kérdéssel. Ugyanakkor a társadalom nem roma részét érzékenyíteni kell, meg kell ismertetni mindenkivel, hogy a cigányság milyen körülmények között él, vagyis a színtudatos gondolkodásra is szükség van.
Vecsei Miklós ehhez azt tette hozzá, hogy
Fabiny Tamás püspök a roma szakkollégiumokra utalva arra is felhívta a figyelmet, hogy egyre több a felsőfokú végzettségű roma fiatal. Jó lenne, ha valóban nem az lenne a fontos, hogy milyen valakinek a származása, hanem az, hogy milyen jó szakember.
Szező: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
