Együtt a hegyen – Ökumenikus vecsernyét tartottak Szent Margit Kórház kápolnájában

Együtt a hegyen – Ökumenikus vecsernyét tartottak Szent Margit Kórház kápolnájában

Az ökumenikus imahét keretében január 21-én, csütörtökön a budapesti Szent Margit Kórház kápolnájában ökumenikus vecsernyét tartottak, melyen részt vett Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Balog Zoltán református püspök, Fischl Vilmos a Magyar Ökumenikus Tanács főtitkára és Puthukulathil Sabu József szalézi szerzetes, az intézmény kórházlelkésze is.

A közös imádság a kórház főigazgatója, Dr. Szentes Tamás kezdeményezésére valósult meg.

A hegyi beszédről szóló evangéliumi szakasz elhangzása után Balog Zoltán református püspök beszédében úgy fogalmazott: amikor együtt imádkozunk, mi is egy hegyen vagyunk; Mesterünk, Urunk felemel minket oda, fölé mindannak, amit Madách Imre más összefüggésben az „érdekek mocskának” nevez. Az Úr jelenlétében felette tudunk lenni annak, ami a mindennapokban beszennyez, letaglóz, leigáz, meghamisít minket, elveszi a lelkesedésünket, sőt a lelkünket is sokszor. A hegyen nincs ilyen, mert felette áll mindennek. A hegy nem feltétlenül fizikai magasságot jelöl, belül is lehet, ahová újra és újra bezárkózunk, hogy magunk lehessünk magunkkal és azzal, aki az életünk Ura.

A református püspök rámutatott, a hegy nemcsak felülemelkedést jelent, hanem kívül is van mindazon, ami a hétköznapokban meghatároz minket. Ugyanakkor – bármilyen furcsa vagy paradox – a hegy egy olyan mélység is lehet, ahova be vagyok zárva, és ahol egyszer csak elgondolkozom azon, hogy kire is számíthatok, ki fontos az életemben.

„Hegyen lenni az egyházi hagyomány jelenvaló és élő örökségében is lehet: amiben most is együtt vagyunk ezekkel a csodálatos görögkatolikus énekekkel” – tette hozzá a református püspök.

A hegy figyelmeztet bennünket, hogy nem mindig tenni kell, hanem elsősorban és mindenekelőtt lenni kell. Mert aki nincs, az hiába tevékenykedik, menekül mindenféle aktivitásba, hiába pörög, hiába „csinálja meg” az életét, hiába építi magát. „Milyen borzalmas kifejezés: építem magam – fogalmazott a református püspök.

Először tehát lenni kell, ezért a hegyet elsősorban az imádság és a tanítás helyének tekintjük, ahol Jézus tanít, ahol lehet lenni. Az imádság nem egy ultima ratio, nem egy utolsó lehetőség, nem arra szolgál, hogy amikor nem maradt más hátra, akkor imádkozunk. Az imádság nem pótcselekvés, hanem életforma.

Hírdetés

Balogh Zoltán elmondta, tudatosítanunk kell:

„Egy híres vallásfilozófus úgy érezte, megírta élete fő művét: Az ember keresi Istent címmel. Ám miután még jobban elmélyedt a Tórában és a tudományokban, írt egy sokkal hosszabb könyvet: Isten keresi az embert címmel. Ez az igazi gazdagságunk: ebben a viszonyban megszólítottnak, megkeresettnek lenni” – mondta a püspök.

A boldogság fogalmáról szólva a püspök rámutatott: A boldogság Isten világában azt jelenti, hogy tudod, hova, kihez tartozol, mert ha ezt tudod, akkor még egy kórház is lehet hegy. Még egy kórházban is lehetsz olyan emelkedett állapotban, amelyik ezt a viszonyt jelenti. És ha már vagy, ha az Isten megteremtette az egzisztenciádat a szó legmélyebb értelmében, akkor már lehet tenni, cselekedni is.

Ha valaki ebben a viszonyban élve cselekszik, tettének más eredménye lesz, mintha Isten nélkül menedzselte volna az életét. Az ilyen cselekedetek nem ránk fognak mutatni, hanem az Istenre.

A vecsernye után Kocsis Fülöp metropolita megköszönte a kórház igazgatójának a meghívást, és elmondta, mikor az egyházak egységéért imádkozunk, tulajdonképpen egymásért imádkozzunk: „ez köt bennünket össze, az Istenre való rászorultságunk.”

Zárásképpen Kocsis Fülöp metropolita felolvasta Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének levelét, akinek nem volt lehetősége részt venni az ökumenikus imádságon, de ily módon ki szerette volna fejezni támogatását a kezdeményezés felé. A levél teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Görögkatolikus Médiaközpont

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »