A délelőtti zárt zsinati ülést követően Steinbach József püspök nyilatkozott a sajtónak. A beszéd alatt felsorakozott mögötte a három másik püspök, valamint a főgondnokok. Az új lelkészi elnök hangsúlyozta, „a megrendülés időszaka után, feltámadott Urunkban bízva, az ő szavára figyelve, egységben, hitben és reménységben szeretnénk szolgálni”.
A sajtónyilatkozatot megelőzően Somorjai Balázs, a Magyarországi Református Egyház kommunikációs igazgatója felhívta a sajtó megjelent képviselőinek a figyelmét, hogy Balog Zoltán dunamelléki püspöki tisztsége egyházkerületi hatáskör. Emellett elmondta, korábban az Elnökségi Tanács Pásztor Dánielt javasolta a zsinati lelkészi elnöki pozícióra, ám a tiszáninneni püspök az ezzel járó munkaterheket nem tudta vállalni.
Steinbach József újonnan megválasztott zsinati lelkészi elnök
Mögötte a képen balról jobbra: Fekete Károly tiszántúli püspök, Balog Zoltán dunamelléki püspök, Pásztor Dániel tiszáninneni püspök, Molnár János tiszántúli főgondnok, Nemes Pál dunántúli főgondnok, Veres Sándor dunamelléki főgondnok, Molnár Pál tiszáninneni főgondnok
– Alázattal, hittel, reménységgel, Jézus Krisztus ügye és a református anyaszentegyházunk iránt elhívott szeretettel álltam meg ma délelőtt a zsinati tagok előtt, és állok most a szélesebb nyilvánosság elé. Zsinatunk tagjai úgy döntöttek, hogy a következő két és fél évben engem bíznak meg a lelkészi elnöki feladatokkal. Nem készültem erre a szolgálatra. Isten megtartó kegyelmében bízva, szeretett egyházunkért vállaltam el a jelölést – kezdte meg sajtónyilatkozatát zsinati lelkészi elnökké választása után Steinbach József püspök.
Az egyházi vezető kiemelte: – Az Urat kérem, hogy tegyen alkalmassá, hiszen új megbízatásommal még több szolgálatról és felelősségről van szó, amelyre tekintve csak megrendülni lehet. Püspöki szolgálatom ideje alatt pásztori lelkülettel igyekeztem odafigyelni a rám bízottakra. Személyesen hálát adok Istennek, hogy mindenkor, minden nyomorúságom és gyarlóságom ellenére adott erőt odaadóan szolgálni. A konfliktusok között is vallom a krisztusi szelídség erejét.
– Zsinatunk közösségében is bűnbánatot tartottunk, holnap úrvacsorai közösségben leszünk együtt. Szeretnénk bocsánatot kérni mindazoktól, akiket megbántottunk, akik csalódtak bennünk. Azért imádkozunk és cselekszünk, hogy Isten fordítsa javunkra a megpróbáltatásokat, újítson meg bennünket – hangsúlyozta.
Fontos kérdésként jelölte meg, hogy „miként vehet részt az egyház a közéletben úgy, hogy hiteles és egyetemes örömhírt hirdető, lelkigondozói, tantói és prófétai szolgálata ne sérüljön; miként tud az egyház békességet teremteni és hidakat építeni, krisztusi szeretettel fordulva minden ember felé”. – Azok felé is, akik teljesen mást gondolnak, mint mi – tette hozzá.
– Szeretnénk megnyugodni, elcsendesedni és megtisztulva megújulni abban a küldetésben, amit az élő Isten, az életet kiteljesítő örömhíre által bízott ránk; valamint szeretnénk hűséggel folytatni azokat a szolgálatokat, amelyeket évszázadok óta áldásosan végzünk – mondta.
– Tekintsenek arra – kérte a közvéleményt –, hogy a Magyarországi Református Egyházban és szélesebb közösségünkben, a Magyar Református Egyházban egységgel és alázattal mindent megtettünk és megteszünk azért, hogy a nehéz helyzetben lévők, bántalmazottak, rászorulók ügyét a Jézus Krisztustól tanult szeretettel hordozzuk. Miként azt püspöktársaimmal, valamint a főgondnokainkkal együtt – akik itt állnak – már korábban is hangsúlyoztuk: „Gondoskodó szeretettel fordulunk azon gyermekek felé, akik gyülekezeteinkben, óvodáinkban, iskoláinkban nevelkednek, Bethesda kórházunkban gyógyulnak, és akik a hátrányos helyzetűeknek létrehozott Bárka táborainkban találkoznak az élet örömeivel, Isten szeretetével. Az ő életük megóvása és gazdagítása, sebeik gyógyítása mindannyiunk szent kötelessége.”
– Egyházunkban, és azon kívül is, eddig is és ezután is elfogadhatatlan bármiféle bántalmazás! Gondoljunk tehát az általunk végzett, örömhírt hirdető, közösségeket teremtő, lelkigondozói, oktató-nevelői és diakóniai szolgálatainkra! Továbbra is eleven maradt a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház szolgálata. Az ukrajnai háború kitörése óta közel 345 ezer fő számára nyújtottunk valamilyen segítséget határon innen és túl. Az emberi segítségnyújtás mellett továbbra is imádságainkban hordozzuk szeretett kárpátaljai református magyar testvéreinket a próbatételek idején. Békességért könyörgünk azokra gondolva, akik szerte a világon konkrét háborútól szenvednek – emlékeztetett.
Végül kifejtette: – A megrendülés időszaka után feltámadott Urunkban bízva, az ő szavára figyelve, egységben, hitben és reménységben szeretnénk szolgálni. Az egyház bántható, visszaverhető, olykor kihaltnak látszik, de Isten szeretete mindenkor munkál. Jézus Krisztus ügye örök reménységgel teljes ügy, mindenkor.