Egyre nagyobb szükség van a lelkipásztori utánpótlásra

Egyre nagyobb szükség van a lelkipásztori utánpótlásra

Június 20-án, vasárnap a komáromi református templomban tartotta meg tanévzáró ünnepségét a Református Teológiai Kar. Az előző és az idei akadémiai év harminc végzőséből huszonketten személyesen vették át a tanulmányaik befejezését igazoló diplomát, valamint átadták a Jakab István-díjat is. Aranyokleveles teológus díjban részesült Molnár László nyugalmazott református lelkipásztor.

Az ünnepi istentiszteleten Fazekas László tiszteletbeli püspök szolgált igehirdetéssel, melynek elején emlékeztetett a 2004-ben létrejött Selye János Egyetemre, amelynek alapját a Református Teológiai Kar képezte, mintegy folytatásaként a Calvin János Teológiai Akadémiának.

„Örvendezünk azért is, mert az egyház mindig a fejlődés, a haladás és a megismerés oldalán állt. Támogatta a művelődést és a kultúrát, lehetőséget teremtett az iskoláztatáshoz, valamint szorgalmazta a körülöttünk lévő világ, s benne önmagunk megismerését, tudatosítva ebben azt is, az örök élet az, ha megismerjük az igaz Istent, és akit elküldött váltságul, a Jézus Krisztust” – hangsúlyozta Fazekas László, majd mindenkinek a szívére helyezte, ahogyan Pál apostol is tette Timóteussal: Te pedig légy józan mindenekben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. Állj elő alkalmas és alkalmatlan időben. Rámutatott arra, hogy ez mindannyiunk feladata, s nemcsak azoké, akik ma diplomát kapnak vagy akadémiai titulust, hanem a magukat keresztyéneknek mondóké és vallóké is, s akik eszerint is élnek.

Lévai Attila dékánhelyettes nehéz időszakként jellemezte az eltelt akadémiai évet, amelyhez hasonlót eddig még nem értek meg. A koronavírus-járvány az egész akadémiai évben ugyanis lehetetlenné tette a jelenléti oktatást.

„Az egyetemünk, beleértve a Református Teológiai Kart is, szinte órákon belül átállt az online oktatásra és így végeztük munkánkat a téli és a nyári szemeszterben. A számítógépek előtt eltöltött sok száz online óra után valójában csak ezen a diplomaosztón, itt, ebben az Isten házában találkoznak először személyesen az oktatók és a hallgatók.

Fontos üzenete van ennek. Bizony, az Úr kegyelme, hogy még nincs végünk. De el tudtuk végezni a ránk váró feladatokat. Tavaly elmaradt a diplomaosztó és doktoravató ünnepségünk, így két évfolyam – a református teológia, valamint a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás tanulmányi szak – végzős hallgatói vehetik át a diplomájukat” – ezekkel a gondolatokkal vezette fel a diplomaosztási aktust a dékánhelyettes.

Református teológiai szakon tízen szereztek diplomát, köztük négy felvidéki és hat magyarországi illetőségű. A missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésen hatan, mesterfokon nyolcan végeztek.

Doktori képesítést szintén hatan szereztek: Csík György tanyi, Czinke Zsolt bátorkeszi, Kálmán Csaba Gábor alsóörsi lelkipásztorok, valamint Pospíšil Miklós kaposkelecsényi segédlelkész és Takács Klaudia rozsnyói beosztott lelkész.

A végzősök közül 22-en személyesen vették át az ünnepélyes fogadalomtétel után Somogyi Afréd dékántól a végzést igazoló diplomát.

A 2020-as évben végzett hallgatók közül a legjobb tanulmányi átlagért rektori díjban részesült Nagy Krisztina teológus. A kiváló diplomamunkáért járó díjat ifj. Sebők János, a legjobb alapképzésű munkáért pedig Bachorec Beáta vehette át az elismerést.

Az idei akadémiai évben végzettek közül a legjobb diplomamunkát a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alap- és mesterszakon Nagy Alica és Csiffáry Ildikó írta, a legjobb tanulmányi átlagért járó rektori díjat pedig Hornyák Enikő végzős teológushallgatónak ítélték meg.

Az ünnepségen hivatalból tiszteletét tette Bukor József rektorhelyettes, aki Juhász György rektor gondolatait tolmácsolta a végzős hallgatók felé: „A mai alkalom olyan ünnep a számunkra, ahol nem csupán a testünket, hanem a lelkünket is ünneplőbe öltöztethetjük. A diploma birtoklása kötelezettséggel is jár. Az út, amelyet választottak, nem lesz egyszerű. Nehéz munka vár Önökre, lelkipásztorokra, diakónusokra és szociális munkásokra. Egy egyházi közösség akkor tehet a legtöbbet embertársaiért, ha ébren tartja a reményt és megtanít reménységgel imádkozni, élni és dolgozni. A református gyülekezeteknek évszázadokon keresztül sikerült megőrizni közösségeiket. Ennek köszönhetik megmaradásukat, melynek legfontosabb intézménye a templom és az iskola. Mi, felvidéki magyarok csak akkor maradhatunk meg magyarnak, ha képesek leszünk nyelvünket, időnket és identitásunkat szülőföldünkön megőrizni” – szólt az üzenet, majd a végzősökhöz fordulva útravalóul azt mondta, hogy őrizzék meg emlékezetükben a Selye János Egyetemet és vigyék jó hírnevét szerte a világba.

Somogyi Alfrédot az elmúlt évben választottak meg a kar dékánjává, s idén februárban vette át a következő hatéves ciklusra a tisztséget Lévai Attilától.

„Ez a jézusi biztatás nem arra vonatkozik, hogy Jairusnak a halálán lévő lányának a meggyógyulásában kell hinnie, hanem Jézusban. Abban, hogy az Úr minden körülmények között, minden racionalitást és törvényszerűséget félre téve képes cselekedni. Teológiánk ebben a hitben él és működik fennállása óta” – hangsúlyozta a dékán, majd ő is emlékeztetett a koronavírus-járvány miatt tavaly márciusban hozott rendelkezések következményeire.

„Tavaly március közepén leállt az ország. Példanélküli helyzetbe kerültünk. Egyik napról a másikra átálltunk az online oktatásra, tantermek helyett oktatói chatszobákban folytatódott a képzés. Hiába reménykedtünk abban, hogy őszre visszaáll a rend, ezt az akadémiai évünket már eleve így kezdtük el.

Hírdetés

Eleinte sokunknak kényelmesnek tűnt a számítógép előtt ülni otthon, de rövid időn belül kiderült, hogy hiányzik a jelenléti forma és nincs igazi tanár-diák kapcsolat. Ennek hiánya a hetek és hónapok múltával egyre fárasztóbbá tették számunkra az oktatást” – ezekkel a szavakkal jellemezte az elmúlt tanév oktatási kihívását, majd azzal folytatta, hogy megvan írva: „Mindent megpróbáljatok. Ami jó, azt megtartsátok. Mi most ezt megpróbáltuk, de az online oktatás személytelensége nagyon nem jó. Lehet, hogy a jövőre nézve komolyan kell venni ezt az igét és napirenden kell tartanunk. Vagy nem olyan mértékben elfogadni az ajánlást, mint eddig. Ne félj, csak higgy! Reméljük, hogy Isten leveszi rólunk ezt a terhet” – mutatott a megtapasztaltak alapján a jövőre.

Kiderült, hogy a tanulmányi programban nem volt változás. Továbbra is ötéves osztatlan magiszteri képzésben tanulnak a teológusok, hároméves alap- és kétéves mesteri képzésben a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás szakos hallgatók.

A doktori iskolát pedig lehetőség van a nappali és levelező tagozaton végezni. 2020-ban kapta meg a kar a docensi és professzori kinevezési jogokat, és már az első habilitációs eljárás megtörtént.

Megemlékezett az idei akadémiai évben 83 éves korában elhunyt Molnár János lelkipásztorról, az egykori dékánról, a kar alapítójáról, akit úgy jellemzett, hogy két és fél évtizeden keresztül hordozta a szívében és a vállán a felvidéki református teológus és diakónus képzést.

Somogyi Alfréd ismertette még a személyi változásokat is és előrevetítette a jövőbeli kihívásokat is. Beszéde végén a kollégáitól továbbra is minőségi munkát kért, a hallgatóktól pedig lelkiismeretes hozzáállást és jó tanulást az Úr szolgálatára való felkészülésükben.

Az egyháztól és a gyülekezetektől pedig azt, hogy az elhívást érző fiaik és leányaik legyenek a kar hallgatói, mert mint fogalmazott: egyre nagyobb szükség van a lelkipásztori utánpótlásra.

Az idén negyedik alkalommal került sor a 2015-ben alapított Jakab István-díj átadására, amelyet a néhai Dr. Jakab István docens, nyelvész, a kar egykori oktatója emlékére alapított özvegye Jakabné Lelkes Ilona.

A díjra a Sárospatati Református Teológiai Akadémia és a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának hallgatói egy-egy prédikációval pályázhattak. Tavaly Kádár Tamás sárospataki teológus nyerte el az első, Bodvos Gergely a második, Bódis Krisztina pedig a harmadik díjat. Az idei évben az első Rózsa Dávid sárospataki teológus, Krizsan Lívia a második, Koncz Eszter a harmadik helyezett lett, mindketten a Református Teológiai Kar hallgatói.

Egy másik, különleges díj átadására is sor került. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma még 2019-ben aranyokleveles teológus díjban részesítette a több mint negyven évig lelkipásztorként szolgáló Molnár László nyugalmazott református lelkipásztort, a kar volt oktatóját, aki a Calvin János Teológiai Akadémiának több éven át volt a könyvtárosa.

Mivel a korlátozások miatt tavaly nem szervezte meg hagyományos ülését a Doktorok Kollégiuma, ahol átvehette volna a rangos díjat, így ennek átadására az ünnepélyes tanévzárón került sor. Molnár László lelkipásztor életpályáját és munkásságát Hodossy-Takács Előd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a Doktorok Kollégiumának titkára méltatta.

A Református Teológiai Kar tanévzáró és diplomaosztó ünnepsége a Nemzeti Imádság eléneklésével zárult.

A templomi alkalom után a tanári kar és a végzősök a kollégium udvarára, a Calvin János Teológiai Akadémia egykori épülete elé vonultak át, ahol beszédet mondott Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor, az akadémia egykori, aranygyapjas hallgatója, felelevenítve az itt töltött teológusi éveknek egy-egy kedves, felejthetetlen mozzanatát.

Először néhai Molnár János dékánt említette meg, beleavatva a hallgatóságot abba is, hogy ahogyan múlt az idő, egyre többet foglalkozott a régmúlt eseményekkel, s annál kedvesebbek lettek számára az egykori hallgatók.

„Ezt egy rövidebb-hosszabb találkozás alkalmával ki is fejezett. A sokszor átbeszélt, derűs emberi történésekkel kapcsolatban olykor elég volt egyetlen szót szólni, mindenki előtt újra megjelentek, lejátszódtak a régi események. De ezek között a falak között nem csak tudással próbáltak felvértezni bennünket, hanem emberséggel és kimagasló szakmai tudással is” – hangsúlyozta Vámos Béla.

Egykori hallgatóként visszaemlékezett arra, hogy innen indultak kiszállásokra, hogy ismerkedjünk a gyülekezetekkel és innen látogattak el Hollandiába, hogy aranygyapjas, ám zöldfülű teológusként találkozzanak az ottani negyed- és ötödéves teológusokkal, akiknek már a külső megjelenése is némi szorongást váltott ki belőlük.

„A hátam mögötti folyosón ütögette meg Mikó Jenő, néhai püspök többünk vállát kedvesen és rendszeresen, amikor a szünetben is velünk volt. Csüngtünk az etikai eszmefuttatásain. Innen mentünk énekkari kiszállásokra. Hiányoznak ezek az évek” – árulta el a hallgatóságnak, majd többek között megemlítette, hogy hiányoznak számára a diáktársak, beleértve nagybátyját, Kis Bélát is, de Tóth Árpád évfolyamtársát is.

„Ő már akkor meg tudott mindenkit hallgatni türelemmel, amikor mi a jövendőbeli szolgálat ezen fontos lelkigondozói szavát még csak értelmezgettük. Árpi már akkor példát mutatott nekünk több mindenben a szolgálatot illetően. Idővel pedig a kevésbé szép vagy negatívabb töltetű emlékek is megszépülnek. Ez így van jól, mert az Istennel való személyes kapcsolatunkban is arra van igényünk, hogy Ő is a kegyelmével, szeretetével, irgalmával forduljon felénk” – mondta beszéde végén Vámos Béla.

Rövid beszéde után az emlékezés koszorúit helyezték el az Calvin János Teológiai Akadémia egykori épületének homlokzatára.

(Iski Ibolya, Reformata.sk/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »