Magdalena Anderson svéd pénzügyminiszter nemrég hangot aggodalmainak, melyek szerint a svéd gazdaság K-alakú fellendülés előtt állhat. Ha véget ér a járvány, és a gazdasági élet is normalizálódik, a kiváltságos elit bevételei növekedésnek indulnak, de a földi halandók fizetése megcsappan. Hogy miért?
A Bloomberg beszámolója szerint Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország és Izland példaértékű jóléti modelleket alakítottak ki, amit a bölcsőtől a sírig tartó társadalombiztosítási rendszer, erős államháztartás és erőltetett innováció jellemzett. A skandináv modell kulcsfontosságú eleme az egyenlőség volt, ahol az állam a tehetőseket magas adóval sújtotta, hogy az adóbevételekből támogassa meg a szegényebb néprétegek megélhetését. Az elmúlt években azonban ezt a szélsőséges monetáris pénzügyi politika alaposan kikezdte, a negatív folyamatot pedig a koronavírus és a munkanélküliség megugrása elképesztően felgyorsította.
Andersson szerint a központi bankok monetáris politikája növeli a kibocsátott pénz mennyiségét, lenn tartva a kamatokat, pozitívan ösztönözve a pénzpiacokat, de egyúttal növeli az ingatlanok árát is. Ez utóbbi az olyan társadalmakban, ahol nagyon magas a saját ingatlan tulajdon nélkül (pl. bérletben) élők aránya, komoly kihívást jelent.
Ráadásul, miközben a pénzpiac száguld, az ipari ágazatok álláshelyei kivéreznek. Elsősorban a fiatal munkavállalók vannak gondban, ők ugyanis sem részvényekkel, sem saját ingatlannal nem rendelkeznek – nincs semmilyük, ami jelenleg vagyonukat növelni tudná.
Svédországban is a munkapiacra frissen kikerülők körében az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta. Ez nem csak azért probléma, mert ez a korosztály igencsak fogékony a szélsőségekre, hanem azért is, mert annak hosszútávon komoly következményei vannak, ha egy fiatal pályakezdő évekig nem talál munkát. Többek között, kevesebbet fogyaszt, még a mai mércével is később vállal családot és nincsenek megtakarításai.
A svéd szociáldemokrata kormány felvetette az adóemelés lehetőségét, amely forrásokat biztosíthat az egyenlőtlenségek enyhítésére. A kérdés az, hogy mire rójanak ki plusz adókat, és milyen adókulcs mellett. A közgazdászok nagyokat bólogatnának az ingatlanadó megemelésére, de a lakosság körében elutasításra találna.
Vérbeli baloldali kormányként viselkedik a svéd kabinet, ugyanis a 2007-ben eltörölt vagyonadót követően tavaly eltörölték az utolsó, leggazdagabbakat sújtó adót is.
Mindez azzal párosul, hogy a kormánynak nincsenek eszközei, hogy ösztönözze a munkahelyek létrehozását. A közgazdászok az első hullám után 2021-2022-re azt jósolták, hogy a gazdasági teljesítőképesség Európában falról visszapattanó labda módjára tér vissza a válság előtti állapothoz – ezt nevezték U vagy V alakú fellendülésnek. Svédország (de nem kizárólag vele) kapcsán inkább K-alakú fellendülést jósolnak, ahol a gazdaság azon része, amely a vagyonos elitnek termel bevételt, fellendül, miközben a hétköznapi emberek munkahelyeit biztosító ágazatok összeomlanak.
Mindez a vagyoni egyenlőtlenség látványos növekedésében manifesztálódik. A szakadék nagyobb, mint az 1980-as években, és a szakértők szerint 2035-ög, vagyis a következő másfél évtizedben csak nőni fog.
Svédországban csak tavaly 40 újabb milliárdos született (svéd koronában értve), a leggazdagabb 169 magánszemély és családja vagyonának összértéke 295 milliárd svéd koronával (30 milliárd euróval) 1300 milliárd svéd koronára (114 milliárd euróra) nőtt.
Közben a munkanélküliségi ráta idén 9 százalékra emelkedik az előrejelzések szerint, és a 15-24 éves korosztály csaknem ötöde volt állástalan tavaly év végén.
A jóléti (a Szlovákiában is sokszor emlegetett “szociális”) állam renoméja megkopott, a kiváltságos elit vagyonának gyarapodásává silányult. Ahogy a 2008-as amerikai ingatlanpiaci összeomlás, úgy a mostani koronavírus okozta válság is csak megmutatta a modell igazi arcát.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
