Egyháztörténeti konferenciát tartottak a 15. századi nagyváradi püspökről, Andrea Scolariról

Egyháztörténeti konferenciát tartottak a 15. századi nagyváradi püspökről, Andrea Scolariról

Halálának 590. évfordulója alkalmából „Andrea Scolari nagyváradi püspök és a humanizmus kezdetei Magyarországon” címmel szerveztek egyháztörténeti konferenciát október 15-én a nagyváradi püspöki palotában.

A székesegyház kriptájában megtartott közös imádság után a jelenlevők megtekintették az egyházmegye főtemplomában található Scolari-síremléket, mellyel kapcsolatban azt tervezi a püspökség, hogy méltóbb és biztonságosabb helyre teszi át.

Böcskei László megyéspüspök a konferencia megnyitásakor kíváncsiságának adott hangot, hiszen a 15. századdal inkább csak a szakértők foglalkoznak, az átlagemberek kevésbé, ráadásul kevés forrásanyag áll rendelkezésre. Két Bunyitay-idézetet ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Az egyik arról szólt, hogy ideérkezésekor Andrea Scolari püspök meg volt elégedve minden szempontból a püspöki lakkal, vagyis úgy tűnik, hogy otthonra lelt Váradon, a másik pedig arra utalt, hogy fontosnak tartotta a meglévő műalkotások megőrzését, az egyházmegye felvirágoztatását. Minden fejezet egy tégla az egyházmegye és a város történetében, és erre a kontinuitásra nekünk alapoznunk kell, nem szabad megszakítanunk – fogalmazott a főpásztor.

Prajda Katalin, az MTA BTK Történelemtudományi Intézet kutatója Andrea Scolari mecénás tulajdonságáról értekezett. A Scolari-család története a 11. századig vezethető vissza Firenze városában, ahol nemességet kaptak, de elszegényedtek, így a 14. századra elveszítették politikai és társadalmi súlyukat. Andrea Scolari születésének pontos dátuma nem ismert; az egyetemet Bolognában végezte. 1407-ben került a zágrábi püspökség élére, majd 1409-ben a pápa áthelyezte Váradra, ahol másfél évtizeden keresztül, 1426-ban bekövetkezett haláláig szolgált. Itt kisebb firenzei közösséget alakított ki; kereskedőket, a medicina és a jog doktorait hozatta ide. Püspöksége idején növelte családi vagyonát, ugyanis egy kanonokkal kereskedelmi társaságot alapított, melynek tevékenységi körébe a textilanyagokkal és a nemesfémmel való kereskedelem tartozott. Az ebből származó, illetve a püspökségi jövedelemből a családtagjait támogatta, valamint fontos kultúraközvetítői szerepet töltött be Firenze és Várad között a kapcsolatai lévén.

Takács Imre, az ELTE BTK Művészettörténeti Intézet igazgatója Scolari András és a magyar főpapok Zsigmond király korabeli művészeti reprezentációjáról tartott expozét; kiemelten szólt Scolari pecsétjéről, püspöki címeréről és síremlékéről, valamint a várról, az első székesegyházról és a váradi Szent László-hermáról. (Utóbbi kapcsán később Böcskei László püspök bejelentette: nagyobb összefogás körvonalazódik arra nézve, hogy a 2017-es Szent László-évben a győri herma nem véglegesen ugyan, de hazalátogasson Váradra.)


Mikó Gábor, a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport munkatársa Scolari 1426-ban kelt végrendeletéről beszélt, melyből kiderült, hogy a 15. században is erős volt a bürokrácia. A magyar történetírók a 19. században kezdték el a végrendelet lelőhelyét felkutatni. A firenzei állami levéltárban Vaisz Ignác találta meg nem hitelesített másolatát 1883-ban, de a szövegét nem adta ki. Az első és máig utolsó nyomtatás Balogh Jolánnak köszönhető (1923). A másolás helye és pontos ideje nem ismert. A dokumentum első részében a püspök firenzei személyeknek adományoz, a másik felében pedig a püspökség területén levő egyházi intézményeknek. A végrehajtónak unokatestvérét, Filippo Scolarit nevezte meg. A halála után aztán kalandos utóélete volt a testamentumnak, „köszönhetően” a bürokráciának.

Lővei Pál professzor, az MTA BTK Művészettörténeti Intézet munkatársa Andrea Scolari püspök síremlékének és más váradi, illetve Kárpát-medencei sírkőleleteknek a helyéről értekezett, Zsupán Edina, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos osztályának a vezetője pedig azt ismertette: milyen szerepet játszott Pier Paolo Vergerio itáliai humanista budai jelenléte abban, hogy Vitéz János váradi püspök lelkes híve legyen ennek az új irányzatnak.

Az Egyház, tudomány, kultúra. Főhajtás püspökeink emléke előtt című gyűjteményes kötetet a két szerkesztő, Fleisz János egyetemi oktató és Fodor József vikárius mutatták be röviden. A rendezvény lezárásakor Böcskei László püspök arra mutatott rá, hogy Várad az évszázadok folyamán az európai művelődés vérkeringésének meghatározó eleme volt, van mire alapozniuk tehát a mai utódoknak, csak nyitottnak kell mutatkozniuk erre; csak így tudnak ők is adakozókká válni.

Forrás: Erdon.hu

Fotó: Hírek.várad.org

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »