Egyetlen bűnük magyarságuk volt

Erzsébet-nap táján minden esztendőben fájó szívvel emlékezik a kárpátaljai magyarság azokra a férfiakra, akiket a szovjet hadsereg belügyi alakulatai nem sokkal vidékünk elfoglalása után a háromnapos munka hazug meséjével koncentrációs táborokba hurcoltak. November 16-án Beregszászban a református templomban ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek a 72 évvel ezelőtti tragikus  eseményekre.

Molnár János római katolikus esperes-plébános Jóbnak, a megcsúfolt igaznak a panaszát tárta a résztvevők elé, mintegy összevetve az ártatlanul elhurcolt, „megcsúfolt” magyar és német férfiak panaszával. A plébános azt is hangsúlyozta, hogy ma is Isten elé kell vinni panaszainkat, mert az igaz embert meghallgatja az Úr, csak Ő ad gyógyírt sebeinkre.

A szenvedő szolga példáját idézte Marosi István görögkatolikus parochus, aki hangsúlyozta: a fájdalmat az emberek okozzák, de a megbékélést, a fölemelkedést Isten adja. Az istenhit magas iskoláját járták ki a lágerekben az elhurcoltak, s a megpróbáltatások idején közelebb kerültek egymáshoz a különböző felekezetű emberek, Jézus szeretetét érezték egymásban is.

Az embert a hit, a remény elvesztése hozza a legnehezebb helyzetbe, fogalmazott Taracközi Ferenc református lelkész. A lágerekben a megmaradás egyedüli forrása a hit, a remény volt. S az ma is. A gulág megritkította magyarságunkat, de vészesen fogy népünk ma is, nekünk is az Istenbe vetett hit a megmaradásunk záloga, csak így lehet holnapunk, jövőnk, mondta. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője is, akinek kérésére a résztvevők egyperces néma főhajtással adóztak a nemrég elhunyt, gulágot járt református püspök, Gulácsy Lajos és a sztálini terror áldozatainak emléke előtt, s Gulácsy bizonyságtévő gondolatával biztatta a ma is gondokkal, nehézségekkel küszködő kárpátaljai magyarságot: „Az Úr nem ad több terhet, mint amennyi erőt azok elviseléséhez”. Markó György a budapesti Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a történész szemével világította meg a háborút követő időszakot, Lőrinc Katalin pedig Kozma László Szolyvai balladájának tolmácsolásával emlékezett az elhurcoltakra.

Az ökumenikus istentiszteletet követően a tömeg gyertyával, fáklyával a kezében előbb az egykori gyűjtőhelynél, az 5. sz. középiskola falán elhelyezett emléktáblánál állt meg s koszorúzott, majd a málenykij robotra elhurcoltak beregszászi emlékművéhez vonult, ahol a Szózat eléneklését követően elhelyezték a megemlékezés koszorúit és a gyertyákat, miközben a beregszászi református gyülekezet dalárdája alkalomhoz illő énekekkel szolgált.

Kovács Erzsébet

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 47. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Beregszászi járás›BeregszászCímkék: elhurcoltakkárpátaljai magyarságmegemlékezéssztalinizmus áldozataisztálini terrorForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »