Mostanában egyre divatosabb lett hazánkban is az angol nyelvterületről származó work-life balance kifejezés, amely életünk két fő területe, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt jelenti. Nem új keletű fogalommal van dolgunk, hiszen a nemzetközi szakirodalom már az 1970-es években foglalkozott a témával. A munka és a magánélet közötti egyensúlyt többféle módon lehet értelmezni. A kifejezés kiterjed arra az állapotra, amikor elegendő időt és energiát szánunk a munkahelyi tennivalókra és a magánéletünkre egyaránt. Ugyanakkor azt a jelenséget is magában foglalja, amikor az ember éppúgy elégedett a munkahelyi pozíciójával, mint a családban betöltött szerepével, és hasonlóképpen elköteleződött mindkét irányba. Identitásunk formálására a magánéleti helyzetünkön kívül kereső tevékenységünk is nagy hatással van, viszont erőforrásaink korlátozottak, és óhatatlanul is versengés alakul ki a két terület között.
Az egyensúly elérése azért nehéz feladat, mert nem csupán a munkát igyekszünk összeegyeztetni a családi élettel, hanem egy nagy halmazt, amelybe beletartozik az önmagunkra fordított idő, a helytállás a házastársi szerepben, a hobbinkban, a szociális életben és a közösségben. Az egyensúly felborulása akkor is gondot okozhat, ha az előbb felsorolt területekkel nem tudunk foglalkozni. A munka és a magánélet összehangolása napjainkban különösen időszerű probléma, a legtöbben észre sem vesszük, hogy nehézségünk támad az életünk két fő pólusa közötti egyensúlyozással. Egy 2018-as kutatás szerint az OECD-országokban az emberek átlagosan a napjuk 63 százalékát, azaz 15 órát töltenek a munkahelyüktől távol. Ez az arány a work-life egyensúly mérlegén a magánélet oldalát erősíti, a munkahelyi feladatok azonban sokszor beférkőznek az otthonunkba és az énidőnkbe.
A zsebünkben lapuló okoseszközöknek, a home office-nak és a sok munkahelyen elvárt rugalmas, úgynevezett 24/7 munkavégzésnek köszönhetően mindig elérhetők vagyunk, és ügyfeleinkkel vagy munkaadónkkal foglalkozunk abban az időben is, amelyet elméletileg a családunkkal, barátainkkal töltünk. Népbetegséggé válik a munkamánia, az angol nyelvben erre nagyon találó a workaholic kifejezés, a work (munka) és az alcoholic (alkoholista) fogalmak frappáns összevonásából. Pályájuk elején lévő fiatal felnőttek vonakodva veszik ki a szabadságukat, és nem függetlenítik magukat a munkahelyi teendőktől nyaralások, pihenések során sem. A munkahelyi túlkapások miatt a cselekvéskényszer egyre több emberen eluralkodik; ez az a jelenség, amikor az ember képtelen elviselni a tétlenséget, mert haszontalannak érzi magát tőle.
A munka és a magánélet közötti egyensúly felborulása számos negatív következménnyel jár. Stresszt, kiégést és frusztrációt okoz, amelyet a családi és társas kapcsolataink sínylenek meg, valamint a saját egészségünk. Épp ezért tudatosságra és új szokások elsajátítására van szükség az egyensúly fenntartására. Igyekezzünk elkülöníteni a két területet: a munkahelyen csak a feladatokra összpontosítsunk, a szabadidőnkben pedig ne a tennivalókat listázzuk vagy az e-maileket ellenőrizgessük, hanem legyünk jelen a pillanatban, és az offline kapcsolatainkat erősítsük! Tanuljunk meg nemet mondani, ügyeljünk a fontossági sorrendre! Átfogó időbeosztás készítése is eredményekhez vezethet, ha változtatni szeretnénk a mindennapjainkon.
Isten munkára sarkallta Ádámot már az édenkertben, az ő elképzelése az, hogy dolgozzunk. Fontos, hogy neki tetsző módon végezzük a munkánkat, ahogy Pál is erre indít: „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát...” (Ef 6,6) Ahhoz viszont, hogy a magánéletünkben és a társas kapcsolatainkban is elégedettek legyünk, elengedhetetlen az egyensúly megtartása. Ehhez olyan bölcsességre van szükségünk, amelyről A prédikátor könyvében olvashatunk: „Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,12–13) A munkahelyi kötelességek teljesítése Isten szerinti dolog, viszont megvan az ideje a családdal és a barátokkal való feltöltődésnek is.