Egyenlők közt is egyenlőbbek: A FB mégsem független és demokratikus?

Egyenlők közt is egyenlőbbek: A FB mégsem független és demokratikus?

A Facebook szerkesztők segítségével szabályozza, hogy alacsonyabb arányban jelenjen meg a konzervatív média kommunikációja a hírfolyamon.

A Guardian jelentette meg pár napja a hírt, mely óriási felháborodást váltott ki az internetezők körében, miszerint a Facebook szerkesztők segítségével szabályozza, hogy alacsonyabb arányban jelenjen meg a konzervatív média kommunikációja a hírfolyamon. Ha jóindulatúak vagyunk, ezt a típusú befolyásolást betudhatjuk az amerikai elnökválasztási kampány túlfűtött légkörében történt túlkapásnak. Ha nem, akkor cenzúrának nevezhetjük, és búcsút mondhatunk annak az ideának, hogy a legnagyobb közösségi oldal a demokratikus párbeszéd, az új nyilvánosság felülete lehet.

Hosszú ideig élt az elképzelés, hogy a Facebook az online nyilvánosság olyan független, elfogulatlan platformja, ahol a polgárok az őket érdeklő kérdésekkel kapcsolatban minden befolyásolás nélkül tudnak híreket olvasni, melyeket a Facebook algoritmusa kínál fel számukra emberi beavatkozás nélkül, a felhasználók korábbi aktivitására, érdeklődési körére építve. A Guardian május 12-én megjelentetett cikke szerint tévedtünk.

Némi háttér információval szolgálva elmondhatjuk, hogy a mindennapi felhasználó szintjén értelmezve a jelenséget feltűnik, hogy ha a Facebookot böngészőben hívjuk be, akkor az oldal bal felső sarkában be tudjuk állítani, hogy hírfolyamunkon a legfontosabb hírek, vagy a legfrissebb események opció szerint lássuk a tartalmakat. Az USA-ban létezik továbbá egy trending funkció is, mely a legolvasottabb, legfontosabb, „legkattintottabb” híreket prezentálja a felhasználóknak, akik már a hírekről is a Facebookról értesülnek. Mind gyakoribb ugyanis, hogy valaki nem a hírportálokról értesül a történésekről, hanem a Facebookon nézi meg, mi újság a baráti és ismerős szférában, illetve a nagyvilágban. Azért, hogy kinek a bejegyzéseit és milyen tartalmakat látunk nap mint nap, algoritmus a felelős, mely figyeli az online aktivitásunkat, nézi, hogy milyen, és ki által posztolt tartalmakat lájkolunk, kommentelünk, vagy osztunk meg, de az is fontos tényező például, hogy hol lakunk vagy milyen videókat nézünk meg. Ennek az algoritmusnak a feladata a „pénzcsinálás” is, hiszen alapjáratban csupán ismerőseink töredéke látja azt, amit mi kiteszünk az üzenőfalunkra. Le lehet persze tiltani egyéni preferenciánk és kedvünk alapján tartalmakat és ismerősöket, de a Facebook maga is tilt, hiszen számára az az üzlet, ha mi fizetünk, hogy üzenetünk hány ismerősünkhöz jusson el. És, ha sokat fizetünk, akkor ismerőseink ismerőseihez is (feltéve persze, hogy oldalként és nem magánszemélyként regisztráltunk). De ez a típusú korlátozás szerintem rendben van, hiszen a Facebooknak is élnie kell valamiből.

Eddig számtalan elemzés született, mely azt bizonyítja, a Facebook a mi véleményünket és politikai nézeteinket erősíti, hiszen alapvetően olyan emberekkel barátkozunk, és vesszük körbe magunkat (online is!) akik hasonlóan gondolkoznak, mint mi. Ezzel talán nincs is semmi baj, maximum egy kis csalódottság ül ki az ember arcára, amikor arra gondol, hogy a közösségi oldal nem nyújt elég teret az eltérő gondolkozású ismerősök közti vitára. De ismerve az online vitakultúrát, már legyintünk egyet, és arra gondolnunk, hogy talán így a legjobb, „ne legyen veszekedés”.

Amellett azonban már nem lehet szó nélkül elmenni, hogy a Facebook a politikai híreket nem a „pártatlan” algoritmusa, hanem hús-vér, politikai célokat szolgáló szerkesztők (belső forrás szerint nagyon szűk körről, 12 emberről van szó) döntése és kézi beavatkozása alapján zúdítja a felhasználókra. Az egész botrány egyébként akkor tört ki, amikor a Facebook egy volt munkatársa hozta nyilvánosságra, hogy a cég arra utasította őket, hogy a konzervatív értékeket hordozó, felkapott cikkek helyett a kevésbé népszerű és nem konzervatív anyagokat erőszakolja be a hírfolyamokra. A Facebook visszautasította a vádakat, nyíltan demokrata párti Zuckerberg pedig teljes körű vizsgálatot ígér.

Ehhez hasonló történetre azonban számítani lehetett, de akkor még kevesen figyeltek fel rá, amikor 2014-ben a közösségi oldal bejelentette, hogy a fergusoni esetek után egyes társadalmi problémákat a jövőben kiemelten kezel majd, annak érdekében, hogy a kevésbé hallható, de szerintük fontos hangok a felszínre kerüljenek.

Véleményem szerint egyébként teljesen mindegy, hogy konzervatív, liberális vagy baloldali véleményeket erőltet az olvasókra. A probléma abban rejlik, hogy egy olyan oldal – mely nyugodtan kijelenthetjük, hogy a világ legnagyobb véleményformáló médiuma, hiszen naponta 1 milliárd ember látogatja – pártatlannak vallja magát, miközben a jelek szerint legkevésbé sem az.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »