Egyelőre nem dübörög a kínai marhabiznisz

Egyelőre nem dübörög a kínai marhabiznisz

Az állami részvétel miatti hírverés okán sokan tudhatják úgy, hogy a magyar marhahús elözönlötte a kínai üzletek polcait. Vizsgálódásunk nyomán azonban kiderült: más a hír és más, ami mögötte van. Hogyan is állunk akkor a közelmúltban büszkén bejelentett, Kínával kötött magyar marhahúsbiznisszel?

Több sebből is vérzik az a hivatalos sztori, amely a Kínába irányuló magyar marhahúsexportról szól. Vizsgálódásunk nyomán például kiderült: nincsenek is folyamatos szállítások. Eddig két magyar cég vitt Kínába marhahúst, de csak mutatóba, két-két konténerrel. A Külgazdasági és Külügyminisztérium erősen túlzott tehát, amikor így tájékoztatta a nemzeti hírügynökséget: „megkezdődött a prémium minőségű magyar marhahús árusítása Sanghajban és környékén a Greenland Group kínai üzletlánc tíz szupermarketjében.”

A Kínába marhahúst küldő egyik magyar cég a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. által „felkarolt” gyöngyösi Tendon Kft. Ez a társaság fagyasztott, kicsontozott növendékbika-húst – ez prémium kategóriának felel meg – adott el eddig két alkalommal, egy-egy konténerrel az MNKH-nak. Egy hajóval szállítható, „szabvány” hűtőkonténerbe 10 tonna áru fér, a külügyi tárca 12 tonna, 70 ezer dollár értékű „első magyar és egyben európai” marhahússzállítmányról beszélt. Az említett kétkonténernyi áru minta volt, a cégnél nem tudják, hogy lesz-e folytatása a kínai üzletnek, vagy sem, mivel további kínai szállításra nincs szerződésük. Kovács Róbert tulajdonos fia mindenesetre elutazik Kínába egy kiállításra, megpróbál közvetlenül ott üzletet kötni.

Lehet, hogy nem is magyar

Kovács Róbert és munkatársai érdeklődésünkre azt mondták, náluk a termékek útját és hátterét nyomon lehet követni, de amikor arról érdeklődtünk, honnét szerezték be az alapanyagot, a tulajdonos azt kérte, forduljunk az MNKH-hoz a kérdéssel. Ez azért is különös, mert a Tendon Kft. két éve nem importált alapanyagot, azt ugyanis Magyarországon szerzik be. Az általuk vásárolt állatok között azonban lehetnek olyanok, amelyeket borjú korukban mások hoztak be az országba. Ennek alapján a „kínai mintáról” teljes bizonyossággal nem állítható, hogy ilyen lehetett, viszont nem is zárható ki. Az MNKH arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kérdéses szállítmány száz százalékban Magyarországról származó marhahúst tartalmazott, s az engedélyezés során a kínai fél az állatállományt és a vágóhidat is bevizsgálta. Amikor lapunk a kereskedőházat arra kérte, küldje meg a Tendon Kft.-től megvásárolt marhahúsról szóló hivatalos dokumentumokat, amelyek igazolják a hús származását, azt válaszolták, azokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól (Nébih) tudjuk kikérni. A Nébih az általunk kért dokumentumokat lapzártánkig nem küldte meg.

Évente 95 ezer tonna

A Kínába marhahúst szállító másik cég a zalaegerszegi Mikofami Kft. volt. Szintén fagyasztott, kicsontozott marhahúst vitt ki Kínába, ugyancsak két konténerrel és minta jelleggel, de nem bika, hanem vágótehén húsát. Ez kommersz kategória, a Mikofaminál sem tudják, hogy lesz-e folytatása a kínai exportnak. Az ő kínai szállításukhoz az MNKH-nak nem volt köze, náluk a „mintabizniszt” a Mikofami Kft. saját marketing- és közvetítőrendszere intézte.

A jászszentandrási Ko-Bor-Hús Kft.-ről a piacon az a hír járta, hogy szintén adott el tehénhúst Kínába, de kiderült, ez nem igaz. Az sem biztos, hogy a fent említett két cég szállít-e még egyáltalán az ázsiai országba. Jobban megéri ugyanis a borjakat azonnal eladni külföldre, mint felhizlalva vagy a húsukat értékesíteni. Tavaly mégis 12 százalékkal több szarvasmarhát vágtak le, mint egy évvel korábban, a marhahús-értékesítés évente mintegy 95 ezer tonna. Belföldi fizetőképes kereslet nincs rá, az egy főre jutó fogyasztás 2,7 kilogramm éves szinten, míg Uruguayban 61, Szlovákiában 12, de Romániában is 8-9 kilogramm. A marhahúst ezért inkább exportálják, de hozzávetőleg csak 30 százalékát, a piac 70 százaléka élőállat-eladásból áll.

Élőborjút érdemes igazán kivinni

A kisborjak 90-95 százalékát exportálják. Török vevők régóta járják a magyar vidéket, az utóbbi időszakban pedig még hangsúlyosabb átrendeződés van Törökország irányába, az EU-s országok rovására. A 6-7 hónapos bikaborjak ára kilogrammonként 800 forint a közeli országok piacán, és 1200 a törököknél, ezek jó árnak számítanak. Más a helyzet, ha valaki a kisborjút beállítja és felhizlalja, mert a felnőtt élő állatot kizárólag az araboknak tudja eladni, kilogrammonként 550-650 forintért, ami már nem annyira jó ár. A piac tehát az ágazatot az élőborjú-export felé nyomja. Élve – borjúként és hizlalva – körülbelül 90 ezer állatot adnak el a magyar húsmarhások évente, míg tenyészállatként évi 7–10 ezer egyedet.

Tavaly év végén 821 ezer szarvasmarhát regisztrált a statisztika, 18 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Hústehenet is közel 200 ezret tartunk már, a húsmarhatartás ugyanis ma talán az egyetlen jól működő állattenyésztési ágazat, köszönhetően az uniós támogatásoknak és a kedvező piaci viszonyoknak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »