Február 14-én, a hónap második vasárnapján a szlovák katolikus püspöki kar a felvidéki magyar hívekkel is megünnepeltette a Trianon utáni egyházi impériumváltást. Magyar nyelven is kiadott pásztorlevelet volt köteles minden misét celebráló pap felolvasni, amelyben százéves évfordulóját ünnepelték három szlovák püspök kinevezésének.
Ahogy a pásztorlevél írja: „Az évfordulók és a jubileumok fontosak az életben, hogy felfrissítsék az emlékeinket, alkalmassá tegyenek a hálaadásra, és készségessé arra, hogy folytassuk a megkezdett művet. A szlovákiai egyház kiemelkedő jubileumai közé tartozik három püspök nyitrai felszentelésének századik évfordulója: 1921. február 13-án a Besztercebányai Egyházmegye részére Marián Blaha, a Nyitrai Egyházmegye részére Karol Kmeťko, a Szepesi Egyházmegye részére pedig Ján Vojtaššák lett felszentelve. Az akkori sajtó ezt az örömteli eseményt olyan nagy jelentőségű eseménynek nevezte, „amilyen az a nap volt, amikor Štúr egységes nemzeti nyelvet adott a szlovákoknak”.
A püspökök szentelése mérföldkő lett az első Cseh-Szlovák Köztársaságon belül Szlovákia vallási életének a rendezésében. Ez az elrendezés már halvány utalásnak tekinthető a majdani Szlovák Egyháztartomány létrejöttére.”
Azzal, hogy a három tiszteletre méltó szlovák püspököt kinevezték, előbb meg kellett, hogy üresedjenek a nekik szánt püspöki székek.
Batthyány Vilmos nyitrai, Radnai Farkas besztercebányai és Párvy Sándor szepesi püspököt szép szóval, vagy ráhatással el kellett távolítani, s az újonnan létrejött Csehszlovákiából szégyenletes módon úgy kiutasítani, mint Batthyány Vilmost, akit katonai kísérettel szállítottak Pozsonyba, majd a határ magyar oldalán csomagjaival együtt kiraktak. Hivatalában csak Fischer-Colbrie Ágoston kassai és Balás Lajos rozsnyói püspököt hagyták meg.
A tények tények maradnak, és ahol győztesek vannak, ott mindig kell lenni legyőzötteknek is. Ezt már a pásztorlevéllel kapcsolatban mondja a lapunknak nyilatkozó Herdics György címzetes apát, a Remény c. katolikus hitéleti folyóirat főszerkesztője. Nem vitatja el a szlovák főpapság jogát a megemlékezésre, azt viszont teljesen természetesnek tartaná, hogy azt körültekintően teszik meg, hiszen, mint mondja, például a Nagyszombati Egyházmegye 40%-át magyar hívők teszik ki.
Felteszi a kérdést, vajon miért nem került bele a levélbe, hogy a szlovák nemzet fiai már korábban is betöltöttek legmagasabb tisztségeket, akár az esztergomi vagy a kalocsai főegyházmegyében. Szerinte a körlevél hangvétele megfelel annak, amikor az elnyomó hatalmat jelképező hőst kell megünnepelni.
Érdeklődésünkre, hogy Szlovákiában ünnepeltek-e már hasonlóképpen országos pásztorlevélben magyar egyházi személyiséget, Herdics határozott nemmel válaszolt.
Természetesen kikértük a pásztorlevelet kibocsátó Szlovákia Püspöki Konferenciája véleményét, vajon nem tartják-e finoman szólva udvariatlannak vagy érzéketlennek, amikor a magyar–szlovák „püspökcserét”, vagy akárcsak azt az új egyházmegyei elrendezést ünnepeltetik, amely a dél-szlovákiai magyarságot mindenütt kisebbségbe helyezte?
A püspöki kar részéről Martin Kramara szóvivő válaszolt, aki megírta, hogy az új püspökök felszentelése a Szentszék, azaz Róma döntése volt, és úgy gondolja, hogy nem minden magyar nemzetiségű püspök hagyta el Szlovákiát, bár elismeri, hogy a körülmények összetettek voltak.
Kiemeli, hogy az új püspökszentelések után is zavartalan maradt a magyar hívőkkel való anyanyelvi foglalkozás, amely mindmáig tart. Példaként említi a pozsonyi papi szemináriumot, ahol magyar nyelvet is tanítanak.
Nem volt célunk vitába bocsátkozni ezekkel az állításokkal, bár több cikkben is foglalkoztunk már lapunkban a magyar papi utánpótlás és hitoktatói képzés évtizedek óta tartó áldatlan és megoldatlan helyzetével.
Amíg a szóvivői válaszra vártunk, a püspöki kar honlapján megtekintettük az alkalmi bélyegkiadványt, amelyet a Szlovák Posta a három szlovák püspök felszentelésének századik évfordulójára bocsátott ki. A hozzáfűzött ismertető már elég egyértelműen fogalmaz:
Ez utóbbi gondolat idézet Jozef Škultétytól, a Matica slovenská akkori elnökétől. A szlovák katolikus papság elindult tehát azon az úton, amelynek köveit még ma is rakják, legutóbb a 2008-as új egyházmegyei térképpel, amely totális kiszolgáltatottságba taszította a magyar híveket. Erről a témáról lapunk legközelebbi számában olvashatnak.
A cikkben említett pásztorlevél teljes terjedelmében a csatolmányban olvasható.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
