Egy választás margójára

Kis többséggel a jobboldal alakíthat kormányt Svédországban. Ráadásul a korábban szalonképtelennek, fasisztának, rasszistának tartott Svéd Demokraták párt a második erő lehet a Mérsékelt Párt elnöke, Ulf Kristersson vezetésével felálló kormányban.

Vezetője, Jimmie Akesson azt mondta, itt az ideje, hogy Svédország az első helyre kerüljön, és a demokraták lesznek a hajtóerő, hogy visszaállítsák a biztonságot, amit az északi ország lakói rég elvesztettek. Bandaháborúk, gyilkosságok, utcai erőszak, no-go zónák, nyilván ezek visszaszorítására gondolt. Mert ma ez a svéd valóság, nem úgy, mint még pár évvel ezelőtt is, amikor az anyagi jólét és biztonság, a prosperitás, a Volvo ugrott be elsőre az embernek, ha meghallotta, hogy Svédország. Ma meg már nem áll náluk párban a jólét és a biztonság, és a Volvo sem svéd már.

A jólét megmaradt, hiszen továbbra is az egyik leggazdagabb állam, amely nagyon sokat elvon a dolgozó embertől, ám sokat vissza is ad.

De nem is erről akarok írni, inkább arról, hogy a választások véghajrájában mondta azt a napokban lemondott svéd miniszterelnök, Magdalena Andersson, hogy belátja, nem sikerült integrálni a nagyszámú bevándorlót. Egészen mostanáig viszont azzal etettek bennünket, közép-kelet-európaiakat, hogy nem látjuk a jó példát, Svédországot, amely szeretettel karolja fel évi 100 ezer bevándorlóját és integrálja őket, és különben is xenofóbok vagyunk.

Abban azonban igaza lehet, amikor a gettóellenes törvényt védte, hogy „nem akarunk Svédországban kínai negyedeket, szomáli városokat”, ez tényleg nem lehet egyetlen európai ország, így Svédország érdeke sem. Keverni akarják az embereket, hogy ne legyenek no-go zónák (amik ugye nincsenek is, de gettók vannak, ismerték el), és talán az sem túl elrugaszkodott elvárás a befogadó országtól, hogy a bevándorlók tanuljanak meg svédül.

Hírdetés

Az egészben azonban az a legvisszataszítóbb, hogy erről a választások véghajrájában beszélnek a svéd baloldali politikusok.

Vagyis nem gondolják komolyan, de most az orrukra koppintottak a választók, mert többen voltak azok, akik nem hittek nekik. Több választási cikluson át elszabotálták a migránsbűnözés problémáját, de nagy hirtelen most akarták megoldani, most kezdtek őszintén beszélni róla, amikor érezték, kivehetik a kezükből a kormányrudat.

Számomra az is nagy kérdés, hogyan lehet majd felszámolni a szomáli városokat és arab negyedeket? Úgy, mint a dánoknál, hogy kényszerrel szétköltöztetik az embereket? Ez nem sérti az emberi jogokat?

Egy letelepedési és munkavállalói engedéllyel, később svéd állampolgársággal rendelkező bevándorló nem választhatja meg szabadon, hogy hol fog lakni? Bőrszín és származás alapján osztják majd a lakásokat? Ki hallott már ilyet?

Hát, ezt akartuk mi, kelet-közép-európaiak elkerülni.

Megjelent a Magyar7 2022/38. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »