Egy „sikertelen” élet szentsége – Ferenc pápa szentté avatja Charles de Foucauld-t

Egy „sikertelen” élet szentsége – Ferenc pápa szentté avatja Charles de Foucauld-t

A május 3-ai bíborosi konzisztóriumon döntöttek hét boldog szentté avatásáról. Ferenc pápa szentté avatja Charles de Foucauld-t is, még ha a koronavírus-járvány miatt egyelőre nem is döntöttek arról, mikor végezhető el a szertartás. A Fratelli tutti kezdetű enciklikában a pápa példaképnek ajánlotta őt, aki „lényegében egyetemes testvér akart lenni”.

Elmondhatjuk, hogy Charles de Foucauld élete kudarcok sorozata volt. Az általa kitűzött célok közül egyet sem ért el ez a „felfedező” pap, aki 1916 decemberében egy rablótámadásban szinte véletlenszerűen vesztette életét. Életében szerzetesrendet akart alapítani, de nem sikerült neki. Amit a család szeretett volna, ami a körülményeiből adódott volna, azt elutasította, lehetett volna mintadiák, jó katona, de ő úgy döntött, hogy a periférián akar élni, ahol társa a csend és az imádság. A tuaregek között élt a sivatagban úgy, hogy senkit nem vezetett közülük megtérésre. Alakjában szinte felismerheti magát mindenki, aki a történelem vesztesének érzi magát, Foucauld atya élete ugyanakkor az evangéliumi kép tökéletes összefoglalása: „ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” – kommentálja a hírt az olasz Messaggero.

Az algériai egyház is régóta várta és remélte a szentté avatás hírét. Paul Desfarges, Algír érseke, az észak-afrikai regionális püspöki konferencia elnöke a Sir olasz katolikus hírügynökségnek elmondta, mekkora jelentősége van a helyi egyházban Foucauld alakjának. Ő az egyetemes testvér, aki elébe ment mindenkinek, felebarát lett. A názáreti élet spiritualitása rányomta bélyegét a hitükre, baráti, testvéri jelenlétükre Algéria földjén. Meghatározó alakja a más kultúrákkal, az iszlámmal való párbeszédnek.

Hírdetés

„Mindig nagyon fontos volt számára a jóság. A jóság apostolsága volt az övé. Szerinte a jóság légkörén kívül semmit nem lehet tenni. Az volt számára a legfontosabb, hogy szeresse az embereket, olyannak, amilyenek, ingyenesen. Az a mindennapos párbeszéd, amelyet ma a muszlim testvéreinkkel építünk, éppen erre a dimenzióra épül, a jóság jegyében” – hangsúlyozta Algír érseke. Hozzátette, hogy a falak, a félelmek és a tőlünk különbözőkkel szembeni előítéletek idején nem könnyű megélni ezt az örökséget. Charles de Foucauld szerint ma azt üzenné: Ne féljetek! – ahogyan II. János Pál mondta pontifikátusa kezdetén, és ahogyan Ferenc pápa is kéri ma tőlünk.

Forrás: Messaggero; Agensir

Fotó: Agensir; Vatican News

Magyar Kurír
(tzs)


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »