Egy remélt program alapvetései

Egy remélt program alapvetései

Részlet: Dippold Pál a Magyar Hírlap lapszerkesztője, a RETÖRKI külsős munkatársa írásából.

„Az MDF 1989. március 11–12-én megtartott első Országos Gyűlésére a Hitelben már február 1-jén, a második évfolyam harmadik számában megkezdődött a felkészülés. Csurka István Kiegyezés – „most vagy soha” című, 13 hat újságoldalt betöltő monumentális, publicisztikai elemekkel tökéletesen közérthetővé tett tanulmánya – Fekete Gyula, Szabad György és Schlett István kisebb írásaival egyetemben 14 – tulajdonképpen a gyűlés előkészítésére szolgált. Az írás iskolapéldája annak, hogy miként kell és lehet írói-publicisztikai eszközökkel, tömegekkel megértetni első pillantásra bonyolultnak tűnő erkölcsi, filozófiai és politikai szándékokat. Csurka gondolkodásmódjának és éleslátásának egyik korai példája, hogy már szinte a megjelenés pillanatában leleplezi azt a társadalmi berendezkedési formát, amelyet a diktatúrát felváltva, akár demokráciának is lehetne tekinteni, ám a valóságban azt láthatjuk, hogy „a magyar nép kérges tenyerű tömegei ott ácsorognak ennek a hirtelen összecsődült piacnak a szélén”. A Magyar Demokrata Fórumnak ebben a helyzetben, a bizonytalanság, a zavarodottság idején kellett megalkotnia programját. Képiesen feltéve a kérdést: „Milyen programja lehet ugyan a ragacsban fürdő verébnek?” Meg kell azonban próbálni, mert nincs nagyobb felelőtlenség a tétlenségnél. Az MDF programja mindezek következtében nem kezdődhet másként, mint: hátha, mégis – ajánlotta Csurka akárcsak 1987-ben, Lakiteleken: „Az MDF-et, mint szellemi mozgalmat, az igazmondás és a morális értékek felmutatásának igénye teremtette meg. A feltoluló kérdéseket a nemzeti sorskérdések szempontjából kívánta értékelni és rangsorolni a lakiteleki gyülekezet. […] a morgolódók lassan egymásba karoltak. Kiderült, hogy a felelősségvállalás készsége már régen és eleve ott volt sok egyszerű közmagyar lelkében. […] Az MDF formát ad a magánytól elgyámoltalanodott, esendő és elhagyott nemzeti energiáknak. Az MDF a lelkekben évtizedek óta készen van.” Aligha találunk ma olyan írástudót, aki az utolsó mondathoz hasonló tömörséggel tudná szíven ütni magyarok tömegeit.

Hírdetés

A 2018-as Európát látva is tanulságos lehet az, amit a kontinens nyugati-keleti megosztottságáról ír. Csurka 1989-ben úgy látta, hogy míg Nyugaton már folyik a nemrégiben még harcban állt népeknek egy új Európa meleg és baráti közösségébe való összebújtatásának folyamata, addig Európa keleti felén elemi erővel tört fel a független nemzetként való létezés igénye. „A nemzeti eszméről kiderült, hogy nem csak rombolásra alkalmas, hanem a totalitárius rendszerekkel szembeni ellenállás belső, láthatatlan, de annál szívósabb megszervezésére, a kultúra, a hagyomány, az értékek megőrzésének végvárvédelmére is. A föld alá szorult közép- s kelet-európai nemzetek kincsekkel zsúfolt barlangjaiból most elkezdik kirakodni az értékeket, s a világ nem győz csodálkozni: ez is megmaradt? Még vannak ilyen emberek? Lelkek? Még él ilyen egyetemes érdekű áldozatkészség?” Az MDF mindezek miatt képviselte többek közt azt a gondolatot, hogy bármiféle változás csak a nemzeti értékek diktálta módon lehetséges.”

(Részlet Dippold Pál: A nyugodt erő – Csurka István írása a Hitelben, 1988-1989 címmel megjelent írásából, mely teljes terjedeimében megtalálható a archivum.retorki.hu internetes oldalon. Dippold Pál a Magyar Hírlap lapszerkesztője, a Rendszerváltás Történetét kutató Intézet és Archívum külsős munkatársa.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »