„Egy polgár vallomásai” – városairól

„Aki Kassán született, fővárosi embernek született.” Márai Sándor Kassáját és Budapestjét idézte az író műveivel az a műsor, amely méltó befejezése volt a három napig tartó Budavári Könyvünnepnek.

A Bölcs Vár elnevezésű, Buda hajdani városházából született új tudományos központ kínált stílusos színhelyet Hirtling István Jászai Mari-díjas színművész és Mészáros Tibor irodalomtörténész előadásának. Kettőjük elköteleződése Márai életműve mellett nem egyszeri alkalomra szóló: a vízivárosi Jókai Anna Szalon legnépszerűbb estjei közé tartozik sorozatuk, amely másfél órás keretben nyújt át a hallgatóságnak egy-egy szeletet a világhírű író munkásságából, mindig más témára összpontosítva.

Ezzel a Márai-idézettel adta meg az előadóművész a műsor hangulatát, majd az irodalomtörténész a városok szerepéről beszélt az író életében. Kassa mindig központi helyet foglalt el Márainál. A város légkörét érezte a legfontosabbnak, s erre már diákkorában ráébredt, amikor a budapesti Rákócziánumba íratta be édesapja. Azt az otthonosságot, amit szülővárosa jelentett, később csak Kolozsváron érezte néhány látogatása alkalmával.

Szülővárosa és annak polgársága előtti főhajtás az 1942-ben bemutatott Kassai polgárok című dráma, valamint a korábbi regényeit tetralógiává kiegészítő A Garrenek című műve, amelyet már hosszú emigrációja végén, utolsó könyvként írt, mintegy a letűnt polgári létforma összegzéseként és búcsúként. Négy hónappal később vetett véget életének.

Mészáros Tibor rövid, de a lényeget megragadó előadása alatt a vetítőn kassai képek és Márai-idézetek peregtek, majd Hirtling István előadásában, rövid zenékkel tagolva részletek hangzottak el az említett művekből és sok másból is: épületek, jelenetek, személyek elevenedtek meg prózában vagy versben, olykor humoros, néha lírai, többnyire tárgyilagosságában fájdalmas fordulatokkal. Illusztrációként rövid részlet a CASSOVIA Metszet-ből:

Hírdetés

A spájzban szőlő lógott és dió,
A Hradován méterre állt a hó.

Egyszer Rákóczit hozták haza reggel,
Kézenfogva vitt apám a menettel.

A dóm úszott a ködben, mint egy várrom,
Valami nagy és biztos e világon.
(…)
Hová kallódott íz, szín, illat, emlék?
Van is, már nincs is, élet még, s már emlék.

Hasonló módon elevenedett meg a műsor második részében Márai Budapestje, azaz inkább Buda, ahol 1928-tól 1948-ig élt. Nyugaton vándorolva Móricz Úri muri című műve adta neki az első lökést, hogy hazatérjen. Haza, Kassára már nem mehetett, a magyar nyelv mint haza, itt volt. Az íráshoz otthonosságra volt szüksége, s ezt az otthonosságot a budai Vár aljában húzódó Mikó utcában találta meg. Pesthez az események kötötték, Budához az élmények és a hangulatok. A várost udvariasnak nevezte, amit úgy fogalmazott meg, hogy a budapesti „az egyetlen nép az olasz mellett, akinek volt gyerekszobája”.

A vetítőn a Krisztinaváros épületeit láthattuk, az egykori Tabán kocsmáit, fürdőket, a Dunát, palotákat a Várban és az író törzshelyét: a Philadelphia kávéházat – természetesen egykori fényképekről, s közben hallgattuk az irodalmi részleteket. Volt miből válogatni, hiszen Márai ebben a húsz évben lett híres író, életművének mintegy kétharmada Budapesten született, köztük a Válás Budán című regény, amelyből szintén idézett Hirtling István. A válogatás mégis elsősorban az újságíró Márait szólaltatta meg, akinek hírlapi jegyzetei, karcolatai között bőven találhattak a szerkesztők a városi színtereket, polgárait, szokásait találóan és szellemesen felvázoló részleteket. Így inkább a derű jellemezte a műsor második részét – egészen a romok alá temetett Mikó utcai otthon képéig.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »