Egy nem bárgyú számolgatás

„Mi minden eredménynek örülünk”, mondta az egyik kincstári bárgyú a tévében, amikor az ötvenvalahanyadik helyen begyalogló polgártársnőnknek tette fel az együgyű kérdéseit. (Senki senkinek másmilyeneket nem tett fel, erre gondosan ügyeltek, nehogy valamelyik kincstári az önálló gondolkodás és véleményalkotás gyanújába keveredjen.) „De jó erre a táblára ránézni!”, mondta a másik kincstári bárgyú, amikor ránézett arra a táblára, miszerint a négy évvel azelőtt ezüstérmet, korábban meg párszor aranyat szerzett férfi kajak négyes megcsípte a 11. helyet.

Jó mélyre le kell nyomni a lécet, és akkor a bárgyú igénytelenség öröme uralja majd az országot. Ez az uralom már el is kezdődött. A főváros örömmámorban úszott, amikor a haza hősei a futball Eb-n kiharcolták a döntetlent az öngólt vétő izlandiak ellen. Az izlandiak ellen! Az egekbe ünnepelték a csapatot, amikor a torna legnagyobb arányú vereségét elszenvedve kiesett. (…)

Immáron hat éve tevékenykedik a sportcentrikus kormány, amely az adóbevételek aránytalanul nagy részét irányítja a sportba, melyet figyelme középpontjában tart, különös tekintettel az olimpiára. Az eredmény magáért beszél. Négy évvel ezelőtt az éremtáblázaton a 9. helyen voltunk, most a 12-en, a ponttáblázaton a 14. helyen, most a 16-on. 2012-ben 127 pontot szereztünk, most 110-et! Az olimpiák történetében egyszer álltunk ennél rosszabb helyen az élsport bázisát jobban bemutató pontversenyben, Pekingben 2008-ban 90-et szereztünk. A mostani 110 pont viszont igazából nem több, mint a nyolc évvel ezelőtti negatív rekord. Tudniillik az idei 110-ből 26-ot az a ­Hosszú–Tusup cég termelt meg, amely a magyarországi élsport intézményeitől, a magyar sportpolitikától teljesen függetlenül, mi több, azzal hadban állva, annak szemléletét tagadva tevékenykedett, és mutatta fel a versenyképességnek azt mértékét, melynek a magyar állami sport a közelébe sem jutott. A riói olimpia eredményei azt mutatják, hogy az élsport magyarországi intézményrendszere valójában soha nem volt még olyan kevéssé versenyképes, mint most. (…)

Révész Sándor: A bárgyú mosoly országa


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »