Egy nap a szeretetről és a szolgálatról – Teréz anyára emlékeztek Kecskeméten

Egy nap a szeretetről és a szolgálatról  – Teréz anyára emlékeztek Kecskeméten

Neves előadókat felsorakoztató emlékkonferenciát tartottak Kalkuttai Szent Teréz anya tiszteletére szeptember 23-án Kecskeméten a város közgyűlésének Értékmegőrzési Bizottsága Egyházügyi Munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány szervezésében.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre! 

Az emlékkonferencia előtt szentmisét mutattak be a kecskeméti társszékesegyházban Kalkuttai Szent Teréz anyára emlékezve. A főcelebráns Jeney Gábor, a kecskeméti nagytemplom plébánosa volt. A szentmisén részt vettek a városban jelen lévő felekezetek képviselői is. A zenei szolgálatot a Barátok Együttes végezte.

Jeney Gábor Teréz anya gondolataival köszöntötte a szentmise közösségét, betekintést adva ezzel a Szeretet Misszionáriusi szerzetesrend alapítójának lelkiségébe. Majd hangsúlyozta, a 20. század szentjei közül ki kell emelnünk Pio atyát, akinek ma emléknapját ünnepeljük, Szent II. János Pál pápát és Teréz anyát, e három szentet ugyanis összeköti a szolgáló szeretet.

Istent úgy jeleníthetjük meg a világban, ha azt a szeretetet gyakoroljuk és tesszük jelenvalóvá, amit benne megismertünk. A szeretet közösséget alkot, s akik élik ezt, úgy, ahogyan e három szent tette, azok körül közösség jön létre. Pio atya, II. János Pál pápa és Teréz anya tanúsítják, hogy a szeretetnek tömegvonzása van. Szeretetük kisugárzott a közösségre, és építette a közösséget. Ezért fontos, hogy megismerjük e három szent életét, lelkiségét. Akit ismerünk, jobban tudjuk szeretni, akit szeretünk, azt készek vagyunk követni. Válasszuk őket példaképül, hogy a mi életünkben is megjelenjen a szeretet teremtő ereje – buzdított a kecskeméti nagytemplom plébánosa.

A liturgiát követően az egbegyűltek közösen imádkoztak Kecskemét város polgáraiért a Mindszenty-szobornál Jeney Gábor plébános, Szabó István piarista szerzetes és Feczák László görögkatolikus parókus vezetésével.  

Az emlékkonferencia elején Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értékmegőrzési Bizottsága Egyházügyi Munkacsoportjának vezetője köszöntőjében beszámolt arról, hogy ez már a negyedik konferencia, amit az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvánnyal együttműködve szervez a munkacsoport. Az előző három alkalommal Szent II. János Pál, Pio atya és Mindszenty József életpéldájával foglalkoztak. 

Mák Kornél alpolgármester „lélekbe íródó” napot kívánt a konferencián megjelenteknek.

Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő Szentek üzenete a XXI. században című előadását kérdésekkel kezdte: Van-e példaereje és súlya ma a szentté avatásnak, ha folyamatosan bővül a szentté avatottak köre? Van-e a katolikus egyházon túlmutató szerepe egy szentté avatásnak?

Az előadó magyar szentek és boldogok életszentségéből kiindulva kereste a választ a kérdésekre. Hangsúlyozta: napjainkban, minden fejlődés ellenére sem változott, hogy sok a nélkülöző társadalmunkban, és a nekik nyújtott segítségben legfontosabb a személyes figyelem, az odafordulás. És ittt érhető tetten a szentek üzenete korunknak: a szentek példája és szolgálata felszólítás arra, hogy kövessük őket.

A szentek élete azt tanítja, lehetséges a mindennapokban megélni az eszményt. A katolikus egyház szilárdságát éppen ez adja: konkrét életutakban mutatja meg, állítja elénk az elvont eszményeket – mutatott rá Lezsák Sándor. 

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek A szegénység boldog mondása Teréz anya életében címmel arra a kérdésre kereste a választ, hogyan valósultak meg a boldogságmondások Teréz anya életében. A főpásztor rámutatott, a Szentírásnak ez a része – a hegyi beszéd – mindig magyarázatra szorult, és a helyes értelmezéshez meg kell érteni azt a kort, melyben keletkezett.

Elsőként azt mutatta meg Bábel Balázs, mit gondolhatott az ószövetségi zsidó ember a szegénységről.

Az általános felfogás azt tartotta, akit Isten megáld, annak gazdagságot ad, akit büntet – nézzük meg Jóbot –, az elveszíti mindenét. A zsidó ember számára a szegénység egyértelműen rossz dolog volt. Később kialakult a szegénység egy másik értelmezése, amikor értékként kezdték felfogni azt. E szerint az volt az igazi szegény, aki tudatában volt, hogy mindent, amije van, kapott, hogy az életben minden jó Istentől van. Ez a felfogás közel vitte Istenhez. Így feloldották az ellentmondást, hogy igenis lehet boldog az, aki szegény – hangsúlyozta az érsek. 

Ezt követően kifejtette, hogy a szegénység önmagában se nem jó, se nem rossz; hanem eszköz, ami valamire indítja az embert: megélheti nyomorúságként, de szabadságként is, illetve a gazdagság megélése is kettős, jelenthet örök nyugtalanságot, szerzési vágyat vagy lehetőséget.

Az előadó kitért arra is, hogy a hegyi beszéd két eltérő leirata, a Lukács- és a Máté-féle, tükrözi a két evangélista világlátását. Az orvos Lukács szociális érzékenységgel közelítette meg a témát, a szegények felé fordulás hatja át evangéliumát, ezt üzeni: szegény ember vagy, de megvan a helyed az üdvösség rendjében, sőt, Isten szeret téged.

Ez az értelmezés felvet azonban újabb, fontos szempontokat is. A boldogság nem adódik önmagában abból, hogy valaki szegény. És mi van azokkal, akik nem szegények? Hozzájuk nem szól az evangélium? Ezért hozzátették: lélekben szegény – ami kifejezi, hogy a szegénység akkor ad boldogságot, ha az tudatosan vagy a Szentlélek hatására vállalt állapot, és a dolgok helyes értékelését, helyükön való kezelését jelenti. Ugyanakkor az egzegéta határozottan kifejezi mégis, Jézus a ténylegesen szegényeket tette meg a boldogságmondások céltáblájává – folytatta Bábel Balázs.

A kalocsa-kecskeméti főpásztor ezekkel a szempontokkal arra mutatott rá, hogy a boldogságmondások értelmezése az egyháztörténelem során soha nem jutott nyugvópontra. Majd azt vizsgálta, mit jelentett a szegénység vállalása a keresztény emberek számára. Úgy fogalmazott, a jézusi tanítás gyakorlati szegénységről szól, de a nyomor soha nem lehet életcél. Enni, ruházkodni alapvető dolog, ugyanakkor Teréz anya közösségének példája radikalizmust mutat: azért vállalja a szegénység állapotát, hogy aki kényszerűségből benne él, fel tudjon onnan emelkedni.

Teréz anya tudta, hogy a világ minden gondja nem oldható meg, de azt is tudta, hogy fáradozni kell azon, hogy minél több embernek legyen az asztalán étel. A Szeretet Misszionáriusai közösség alapítója annak is tudatában volt, hogy a Nyugat szegénysége nagyobb. Ez maga a gondozatlanság, a magára hagyatottság, a szeretethiány, amit egy darab kenyér nem old meg. Az igazi szegénység, ha az ember kivetetten él, amikor úgy érzi, Isten is elhagyta – idézte Teréz anyát az érsek.

Bábel Balázs végül hangsúlyozta, egyfajta okosságot is fontosnak tart a szeretetszolgálatban: „Izzadjon a kezedben az alamizsna! Tudd, hogy kinek adod, segíts lehetőséged szerint!”

Lukács László piarista, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapítója, volt rektora A szentek köztünk járnak címmel Teréz anya nővéreinek magyarországi letelepedését mutatta be. Lukács László személyesen ismerte Teréz anyát, tolmácsaként és kísérőjeként élhette át a Szeretet Misszionáriusai letelepedését Magyarországon.

A történet 1986-ban kezdődött, Teréz anya szeretett volna behatolni a kommunista blokkba. Kapóra jött, hogy valaki egy Gellért-hegyi villát hagyott rá. Megvolt hát az ürügy – idézte fel az előadó –: Teréz anya Magyarországra utazott, hogy rendezze az örökség kérdését. Nagyon szerettem volna látni őt. Ekkor jött Lékai bíboros úr telefonhívása, hogy kísérjem látogatása alatt. Mikor Teréz anya meglátta a villát azt mondta: „Eladjuk, mi a szegények között akarunk letelepedni”.

Miklós Imréhez, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez mentek a letelepedési szándék bejelentésével, aki ezzel utasított el őket: itt nincs szegénység, így szegénygondozókra sincs szükség. Teréz anya ezt a rá jellemző optimizmussal fogadta az elutasítást: nem adta fel, nem azt mondta, hogy soha nem valósul meg a terve, csak azt, most nem.

A rendszerváltáskor aztán, amikor felsejlett a rendek újjáéledésének lehetősége, Teréz anya felhívta Lukács Lászlót Rómából azzal, hogy a rend Magyarországra szeretne jönni. A piarista szerzetes két helyet talált számukra: a fővárosi Bokréta utcában és Érden. „Az utóbbi esetben szemfüles volt a plébános. Egy cigány családhoz vitt minket, Teréz anya rögtön elfogadta a helyet. Aztán a kilencedik kerületben meg is tudtak maradni a nővérek, az érdi házból pedig anyaotthon lett” – tette hozzá az előadó.

Lukács László ebbe a kilencedik kerületi házba aztán hetente járt gyóntatni, szentmisét bemutatni. Látta a nővérek életét, tapasztalta, evangéliumi választ adtak a szegénységre.

Szolgálatukon keresztül láttuk, hogyan érdemes végezni ezt a munkát. Míg mindenki felfele törekszik, Teréz anya lehajol, és sorsközösséget vállal a szegényekkel. Azt vallja, csak egy csepp a tengerben, amit tesz.  De látjuk, ez a kis szikra lángra lobban és tovaterjed. Erejét megsokszorozza a körülötte alakuló közösség – folytatta a piarista szerzetes. – Teréz anya nem csupán segített a szegényeken, azonosult velük. Ez a legmélyebb titka. Ráadául úgy tette ezt, hogy megélte a lélek éjszakáját, a szárazságot és ürességet.

Lukács László végül Teréz anya személyiségének három jegyére hívta fel a figyelmet. Elsőként kiemelte a fejedelmi eltökéltséget, határozottságot, ami sokak szemében „szent örültté” tette őt. Másodikként az akció és kontempláció egységére mutatott rá: a Szeretet Misszionáriusai az imából, csendből merítik munkájuk erőt adó forrását, abból a bizonyosságból, hogy a „szomjazó Isten” várja viszontszeretetünket. Végül azt hangsúlyozta a piarista előadó, hogy Teréz anya tökéletesen rábízta magát Isten gondviselésére.

Teréz anya az irgalmasság ikonja lett számunkra, aki befogadja és továbbadja Isten szeretetét – fogalmazta meg Lukács László.

Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke előadásában a márciusban történt adeni mészárlást idézte fel, amelynek során négy, Teréz anya rendjéhez tartozó nővért megöltek.

A Szeretet Misszionáriusai a hetvenes években kezdtek dolgozni Jemenben, a muszlim lakosság befogadta, megszerette őket. Az isteni szeretet követőiként tisztelték a nővéreket. Mikor veszélyessé vált a helyzet, tudni lehetett, hogy a keresztények támadásoknak vannak kitéve, a nővérek Jemenben maradtak, folytatták a szolgálatot. Nem készültek mártírhalálra, de nem akarták magukra hagyni a gondozottjaikat. Aztán megtörtént a borzalmas mészárlás, és a világ néhány napon belül a hírözönben meg is feledkezett róla, az általános közöny elmosta az esetet – idézte fel a történteket Juhász Judit, a média felelősségére és valódi szerepére figyelmeztetve.

Majd ugyancsak a média hozzáállását kérdőjelezte meg, amikor elmondta, hogyan állítja be egy magát ateistának nevező portál Teréz anyát. Ez a portál ugyanis azt sugallja, az egyház teremtett mítoszt, legendát a szent életéből, munkásságából. Az előadó arra kérdezett rá, miért nem értette meg a tömegmédia igazán Teréz anyát, és mi áll annak hátterében, hogy mítosszá, legendává akarta kicsinyíteni alakját. Juhász Judit Teréz anya életpéldáját megidézve adott válaszokat. Arra figyelmeztetett, ha meg akarjuk érteni a szegényeket, úgy kell élnünk, mint ők, és bizony sokba kerül az elhatározás, hogy szentek leszünk. Ezt azonban mindenki csak a saját költségén teheti meg. Az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke ezzel a reményteljes megállapítással zárta előadását: nem vagyunk menthetetlenek, amíg olyan szentjeink vannak, mint Teréz anya.

Hofher József jezsuita szerzetes személyes érintettsége okán Szemlélődésből születő szolgálat címmel tartott előadást: novíciusként ugyanis egy negyedéven át kísérhette három, a Szeretet Misszionáriusai rendhez tartozó nővér szolgálatát a Tömő utcában. „Nem értettem, honnan a csoda, honnan az erő, ami a Szeretet Misszionáriusait áthatja. Aztán világossá vált: a napunk a kora reggeli órákban szentségimádással kezdődött, szentmisével folytatódott, délben imára állt meg, délután csendes kápolnai együttléttel fejeződött be. Ezekre az órákra be volt zárva az ajtó. Ez az imaélet adta az erőt. A nővérek tudták, honnan kell meríteni” – hangsúlyozta Hofher József, és mindezt személyes tapasztalatával is megerősítette: „ha gyengül a mély kapcsolat Istennel, érzem, hogy baj van az életemben”.

Egy másik tapasztalatához kapcsolódva Henri Boulad jezsuitát idézte: „Az ember az, akiben a legjelenvalóbban jelen van Jézus.” Hofher József ezt élte meg, amikor látta, hogyan néznek rá a nővérek azokra, akiket gondoznak. „Amikor az emberekkel vannak, ugyanaz a minőség folytatódik, ami a tabernákulum előtt, úgy tekintenek az emberre, hogy azok életre kelnek” – fogalmazta meg élményét a jezsuita előadó.

Majd rámutatott: az emberi méltóság új helyre kerül a 20. században Teréz anya működésében, az ő szolgálata az emberi méltóságot oda vezeti vissza, hogy benne a legjelenvalóbban ott van Jézus. Ezt követően egy anekdotával világított rá annak a veszélyére, ha túlságosan szakralizáljuk Jézust, a tabernákulum kis szekrényébe zárva – azért, hogy ne zavarjon.

Ugyanezt tesszük ugyanis a szegénységgel is: el akarjuk tenni a szemünk elől, kitolni a világból. De ha nem érezzük a szegénység szagát, soha nem fogunk segíteni. Ha megfeledkezünk a szegényről, az a saját halálunk – figyelmeztetett Hofher József. Majd hozzátette: a másik viszonyulásunk sem jobb azonban, amikor úgy teszünk, mintha nem lenne körülöttünk szegénység, mondván, itt rend van. Ekkor a szegényt tárgynak tekintjük, aki annyit ér, amennyit teljesít. Teréz anya pedig kifejezetten azokhoz érzett küldetést, akik ezen értékfelfogás szerint nem számítottak: a magzatokhoz és a haldoklókhoz.

Mi, emberek energiahiányos lények vagyunk, csak speciális táplálékkal végezhetjük azt a munkát, amit Teréz anya is tett. Ez a táplálék pedig az Eucharisztia – hangsúlyozta a jezsuita szerzetes. Végül pedig így buzdított előadása végén: találkozzunk az emberek szagával, hátha bennünk is megmozdul valami!

Thorday Attila, az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és a Kalkuttai Szent Teréz anya-templom plébánosa Teréz anya prófétai egyénisége című előadása fogalomtisztázással kezdődött: bibliai értelemben próféta az, aki valaki nevében, képviseletében szól, az igaz próféta pedig az, aki Isten szándékát jól megértette, és hitelesen, bátran továbbadja azt.

Szóval és tettel. Teréz anya a tettekre tette a hangsúlyt – mondta Thorday Attila. Majd felidézte, hogy a rendalapító először a Loretói Miasszonyunk nővérek közösségében élt, és tanítással foglalkozott. Ez is szép élet volt, de harminchat évesen Teréz hívást kapott: „Vedd észre a valóságot! Hősies dolog a tanítás, de nézd azt az embertömeget, akik felett átlépünk.” És ő igent mondott arra, hogy lehajoljon, és felemelje a szenvedőt. Ha mindenkit nem lehet, azt az egyet, akivel találkozik, igen.

Thorday Attila arra biztatott, vegyük észre mi is magunk körül az embertelen körülmények között élőket. „Teréz mert lépni. A harminchat éves nővér meghívása azt üzeni, Isten nem mond le rólunk, hivatásunkban fejlődni mindig lehet, soha nem késő” – tette hozzá a lelkipásztor.

Lehet jó, hiteles életet élni a tanításban szolgálva is. De így nem vált volna Teréz „nővérből” „anyává” – Teréz anyává, aki az egész világ számára tükrözte a jézusi eszményt. A kétségeket nem spórolta meg ő sem, de folytatta a szolgálatot, és ma is megszólítja az embert, sok szép cselekedetre hív. Hallgassunk rá, tegyük meg ezt a lépést! – buzdított Thorday Attila.

Wittner Mária volt országgyűlési képviselő Teréz anya és a jézusi szeretet címmel világunk ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Rámutatott: államfők, akik kitüntették Teréz anyát, felelősek sok-sok rombolásért. Majd Teréz anyát idézve mutatott rá, mit jelent a jézusi szeretet útján járni: a csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke.

Rigóné Kiss Éva, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Dél-alföldi Régiójának ügyvezetője Egymásra bízott minket az Isten – a cselekvő szeretetről címmel számokban is bemutatta azt a szeretetszolgálati munkát, amely nap mint nap a rászorulók segítségére van. Visszatekintve a Máltai Szeretetszolgálat alapítására, az ügyvezető összefoglalta azokat az értékeket, amelyek ezt a szolgálatot megalapozzák. Megfogalmazta: az a küldetésük, hogy Isten szeretetét vigyék az emberekhez.

Korunkban a testi szükségletek felülírják a lelkieket – emelte ki, majd Kozma Imre atyát, a szeretetszolgálat elnökét idézve azt hangsúlyozta, a test mellett azonban táplálni kell a lelket is. Így állhat helyre az ember életbe vetett bizalma, így kapja vissza méltóságát az ember.

A humánum nem elég, ennél többre vagyunk híva. Az önként felajánlott áldozatig kell eljutnunk. „Létezik ma cselekvő szeretet?”, tette fel a Máltai Szeretetszolgálat egy kutatásban a kérdést. Száz embert kérdeztek meg, s a válaszok többsége arra a reményre ad okot, ha ez a sok élő jószándék találkozik Isten teremtő hatalmával, jó útra terelődhet az emberiség – mondta Rigóné Kiss Éva, végül pedig egy filmmel illusztrálta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkáját.

A konferencia fővédnökei Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő és Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke voltak, védnöke pedig Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere.

A konferencia befejezése után zarándokcsoport indult Szegedre, a Kalkuttai Szent Teréz anya-templomba Thorday Attila plébános vezetésével. 

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »