Egy már-már elfeledett festőre emlékezve

Egy már-már elfeledett festőre emlékezve

A minap jelent meg e portálon a hír, hogy Párkányban magyarországi magánadakozók jóvoltából, adományaiból emléktáblát avattak Lábik János párkányi születésű festőművész tiszteletére. 

A táblát maga Bihari Antal, a Szent István-díj Alapítvány alapítója helyezte el a városi galéria falán.

Az 1933. március 25-én Párkányban született Lábik Jánosról köztudott, hogy „őrült lokálpatriótaként” örökítette meg szülőföldje, a Duna és a Garam mente csodálatos természeti tájait. Mert úgy szerette ősei földjét, hogy nyolcvanadik születésnapján így vallott a Felvidék.ma részére Pogány Erzsikének, akivel kapcsolatban állt, és aki mind erkölcsi, mind szerény anyagi támogatást is nyújtott számára:

„Gyermekkorom óta elbűvöl a természet szépsége. Képeimen ennek az élménynek a hatását próbálom visszaadni. Vallok arról, hogy milyennek látom a teremtett világ megszámlálhatatlan szépségét, arról, hogy amikor ecsetet veszek a kezembe, miként tolmácsolom élményeimet sokak felé. A rajzolás, festés gyermekkorom óta ösztönösen kibontakozó szenvedélyét, ez irányú adottságomat és igényemet minden bizonnyal édesapámtól örököltem. Az ő képzőművészeti munkássága sokáig hatott rám. Az évek múlásával kezdtem a magam útját járni, mind több tudatossággal, átéléssel igyekeztem rögzíteni képeim mondanivalóját, meggyőződéssel vallva és vállalva azt a koncepciót, amely a külvilág realitásaiból merítve ihletett, a közlésben hű maradok a látvány nyújtotta élményhez. A mai felgyorsult világban ezekkel a képekkel is közelebb szeretném hozni az emberekhez a természetet.”

Elsősorban a Párkányi Galériába – (ahol még csak nincsenek is látható helyen, mint a többi ajándékozó, így Janiga József helyi születésű ismert festőművész munkái), a helyi alapiskolába, a Csemadok-házba, a gyermekotthonba, a helyi gimnáziumba, és természetesen magánszemélyeknek, barátoknak.

Hírdetés

1989-ben pedig létrehozta a Párkányi Galériát. Munkássága elismeréseként a Szlovák Képzőművészeti Szövetség, s a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága is tagjai közé fogadta.

Képei megtalálhatóak múzeumokban, többek között a Csallóközi Galériában Dunaszerdahelyen, a Párkányi Galériában, Esztergomban, Dömösön, itteni és külföldi magángyűjteményekben Csehországban, Romániában, az USA-ban, Ausztriában, Izraelben, Svédországban, Japánban, Ausztráliában, s nem utolsósorban Magyarországon is.

Soha nem felejtem el, amikor 80. születésnapjára készített albumát, munkájának gyümölcsét egy kötetbe összegyűjtve, kiadásra szánva járta a falvakat, az önkormányzatokat adományokat kérve – hogy az örökségét ilyen formában is ráhagyhassa szülőföldjére.

Őrült megszállottja volt ennek a tájnak, a városnak, melyben született, és örököse elődei, a mezővároska ősi halásznemzetségei emlékének.

Párkány városa 1999-ben Pro Urbe-díjjal tüntette ki.

2018-ban, 83. életévében adta vissza lelkét Teremtőjének, testét az anyaföldnek. Temetésén sokan voltak, de búcsúbeszédet senki nem mondott a sírjánál.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »