Egy magyar mindennapjai a háborús Líbiában

Egy magyar mindennapjai a háborús Líbiában

Tudta? Csak Líbiából közel egymillió bevándorló akar Európába jönni – hirdeti plakátkampányában az októberi népszavazás előtt a magyar kormány. Az ENSZ adatai szerint valóban közel egymillió, többségében afrikai migráns várakozik „Európa kapujában”, idén pedig már valamivel több mint 105 ezren keltek át Olaszországba ebből az irányból. Lapunk egy Tripoliban élő magyar segítségével próbált utánajárni, valóban százezrek készülnek-e kontinensünkre, és hogy milyen az élet a polgárháború sújtotta Líbiában.

Itt élek, ha kell, együtt halunk. Nem félek – zárta rövidre aggodalmas kérdéseimre a választ magyar forrásunk, aki három éve Tripoliban él, és nyugalma megőrzéséért inkább névtelen akart maradni. Ehhez képest engem már az is meglepett, hogy a polgárháború sújtotta Líbiában valaki könnyedén internetezik és strandra jár, mintha csak minden a legnagyobb rendben lenne. – Ez azért nem Szíria… Mindent lehet kapni, csak drágábban. Igaz, gyakran elmegy az áram – ami viszont ingyen van –, és semmilyen előfizetés nincs, de lehet venni feltöltőkártyás internetet. Mi ráadásul szerencsére nagyon jó helyen lakunk, távol minden veszélyes góctól, például a rendőrségtől, katonaságtól, hivatali épületektől – mesélt mindennapjairól forrásunk.

Aztán jöttek a bombázók

Az is gyorsan kiderült ugyanakkor, hogy azért az élet a városban nem teljesen veszélytelen. – Mikor én kijöttem, még nagyjából másfél évig nem volt háború, aztán jöttek a bombázó repülőgépek, a mindennapos lövések, robbanások. Tavaly a mellettünk lévő üres telekre esett le egy bomba iszonyú zajjal és füsttel, egy napra el is költöztünk, hátha nem robbant fel teljesen. Egy másik alkalommal, amikor a benzintartályokat bombázták, azt hittem, beszakad a fal, ezért a ház elé menekültünk, míg véget nem ért a támadás. Egyébként itt minden családnak van fegyvere, de csak védekezni veszik elő – írta le a háborús helyzetet.

 

A bevándorlók is dolgoznak

Ami a migránsokat illeti, forrásunk nem volt olyan borúlátó, mint sokan Európában. – Valóban rengeteg a migráns, többségükben feketék, de nem okoznak különösebb gondot. Mivel itt mindig meleg van, bárhol tudnak aludni, a mecsetekben pedig enni is kapnak, aki pedig dolgozik, az lakást bérel – mondta. Mint rámutatott, van azonban egy óriási különbség a Líbiába és az Európába érkező migránsok között: még ha az észak-afrikai országban élők egy része tovább akar is utazni, sokan munkát vállalnak. – Itt nem látni hajléktalan embereket. A bevándorlók nappal csoportokba gyűlnek, és munkára várnak, este pedig védett helyekre húzódnak. A líbiaiak alapvetően nem végeznek fizikai munkát, inkább tulajdonosok, vagy hivatalt viselnek, így a földeken, az építkezéseken vagy a szolgáltatóiparban a vendégmunkások dolgoznak.

Csak nyugalmat akarnak

Érdekes módon, miközben a nemzetközi média a Líbiában is megjelenő szélsőségesektől és a Szirt városában az Iszlám Állam helyi ága ellen indított offenzívától hangos, ezek a hírek nem vertek túl nagy visszhangot Tripoliban. – Sajnos főleg vidéken még mindig harcolnak, és emberek halnak meg. Szirtben is vallási fanatikusok gyilkolnak, rosszul és félreértelmezve a vallást. Líbiában azonban nincs jelen az Iszlám Állam, csak néhány ember szivárgott be bomlasztani, de őket mindig elkapják – mondta a dzsihadistákról forrásunk, igaz, azt is elismerve, hogy a helyi hírekbe és politikába túlzottan nem mélyedt bele. És hogy a hatalmi csatározás, két különböző vezetés, egy ENSZ által felállított, kínlódó egységkormány, fanatikus iszlamisták és megannyi külön utat járó törzs uralta mindennapok közepette az emberek mégis mit akarnak? – A lakosság csak nyugalmat szeretne. Egy olyan elnököt, aki nem lopja el az ország pénzét, hanem a népre és az országra fordítaná – fogalmazta meg a Tripoliban élő magyar nemcsak a líbiaiak, de alighanem mindannyiunk óhaját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »