Egy magyar ferences Peruban – Magyar adományokból jutottak ételhez a leginkább rászorulók

Egy magyar ferences Peruban – Magyar adományokból jutottak ételhez a leginkább rászorulók

Hernádi Lehel ferences szerzetes pap Peruban szolgál, a satipói plébánián. A budapesti pasaréti ferences egyházközség által összegyűjtött több mint kétmillió forintnyi adománynak köszönhetően sokrétű támogató programot valósított meg a dél-amerikai országban. Kálmán Peregrin pasaréti plébánosnak küldött levele alapján számolunk be tevékenységéről.

A 2020. márciusi pasaréti gyűjtésen összesen 2 millió 105 ezer forint gyűlt össze, amelyet idén húsvét előtt juttattak el Lehel atyának, ez az összeg 23 481 perui solnak felelt meg. A kint szolgáló ferences koronavírus miatt sokáig, egészen július elejéig karanténban volt, így csak a hónap végén tudták megkezdeni az adomány felhasználását. Ebben nagy segítségére voltak a satipói karitász munkatársai.

Az első akciójukat július 23-án végezték: egy Chontabamba településen található, szerzetesnővérek által fenntartott öregek otthonának adományoztak tartós élelmiszereket. A település nem a satipói plébánia területén található, de Lehel atya a Caritas igazgatójának kifejezett kérésére úgy döntött, támogatják őket, mert nagy szükségben voltak. Chontabamba közelében éppen egy papi gyűlés volt, ahol a karitászigazgató mint állandó diakónus részt vett. A gyűlés után, késő este szállították le az adományokat, így az idősekkel személyesen nem volt lehetőségük találkozni.

A második akció a shipibo nemzetiségű közösség támogatása volt, akik az egyházmegye központja, San Ramón melletti hegyen élnek. Ennek az amazóniai bennszülött közösségnek a tagjai kiszakadtak eredeti lakóhelyükről, és a város mellé költöztek, hogy jellegzetes népi motívumokkal díszített kézműves dísztárgyaikat, szőtteseiket, ruháikat árulják, s ebből tartsák fenn magukat. A járvány miatt a turizmus szinte teljesen megszűnt, a bevételeik lenullázódtak, nagyon nehéz helyzetbe jutottak. Őket is tartósélelmiszer-csomagokkal támogatták.

Mikor július 24-én meglátogatták őket, és kiosztották a családoknak az adományokat, kiderült, hogy a legfőbb problémájuk az, hogy megszűnt a vízellátás a falujukban. Korábban a településükhöz közel eső forrástól vezették a vizet a házaikhoz, de a terület tulajdonosa megtagadta tőlük a további vízellátást. Ezért arra kérték Hernádi Leheléket, szerezzenek be nekik műanyag csövet, amellyel egy távolabbi helyről vizet vezethetnek a házaikhoz. Két nappal később vettek nekik mintegy 800 méternyi slagot, tárolóedényeket és egyéb szükséges műszaki felszereléseket. Emellett felkértek egy mérnököt, hogy felügyelje a munkákat, és beszéltek a városi elöljárókkal is, hogy teljesen szabályos legyen az újabb víznyerés.

Ezt követően augusztus 20-án három, a satipói plébániához tartozó faluban – Tonkichariban, Alto Loretóban és Meritoriban – osztottak élelmiszer-adományokat 38 családnak. Ezek a falvak nagyon távol esnek Satipótól, a plébánia területének perifériáján találhatóak. A településeken zömében a terület eredeti lakosságához, az asheninka törzshöz tartozó emberek élnek, európai szemmel nézve nagyon nyomorúságos körülmények között.

Szeptember 10-én Llayllába látogattak, ami Satipótól nem túl messzire, mintegy 20 kilométerre fekvő járási központ. Itt és a településhez tartozó apróbb falvakban, tanyákon negyven családot támogattak élelmiszerrel. Főként az egyedül élő idős emberekre és a szellemi és testi fogyatékossággal rendelkező gyerekeket nevelő családokra fókuszáltak.

Hírdetés

Szeptember 17-én Toldopampát keresték fel, ami az egyik legtávolabbi település, amelyik a plébániához tartozik, nagyjából 80 kilométerre fekszik Satipótól, az út majdnem négy óráig tart. „Toldopampa tengerszint feletti magassága 3600 méter körül van, ez már egy tipikus andoki település, amit kecsuák laknak. Érdekes volt megérkezni a satipói örök nyárból ide, a hűvös hegyvidékre. Itt, mielőtt kiosztottuk az adományokat, szentmisét is mutattunk be, majd a Caritas munkatársai tartottak egy interaktív előadást, amelyben olyan alapvető értékek fontosságára hívták fel a hallgatóság figyelmét, mint az önzetlenség, egymás segítése, megbecsülése, a szolidaritás, és az alapvető higiénés szokások elsajátítására is biztatták a népet.” Toldopampában 84 családot támogattak.

Lehel atya november közepén a szokásos szombati keresztelő során keresztelt meg két csecsemőt, mindkettejüknek feltűnően fiatal volt az édesanyja, akinek a karján a templomba érkezett. Mint később a szertartás után kiderült, mind a két csecsemő nemi erőszak következtében fogant meg. A két édesanya – az egyik 15, a másik 17 éves – a Satipóban működő, veszélyeztetett édesanyáknak menedéket adó menhely lakója. „Megismerkedtem az intézmény igazgatónőjével, aki elmesélte e lányanyák szomorú történetét. Az egyiket a saját nagybátyja erőszakolta meg. Sajnos ilyen és ehhez hasonló esetek nagyon nagy számban fordulnak elő ezen a vidéken. Megesett rajtuk a szívem, ezért felajánlottam, hogy támogatjuk ezt az intézményt, amely lehetővé tette ezeknek a szerencsétleneknek, hogy megfelelő körülmények között szülhessék meg és nevelhessék gyermekeiket. Az igazgatónő azt mondta, hogy gyermekbútorokat és egyéb, a mindennapi élethez szükséges használati tárgyakat fognak vásárolni a pénzen. Meghívott, hogy áldjam meg az intézményt, látogassam meg őket. Még ez nem történt meg, talán a jövő héten kerül rá sor.”

A Budapestről érkezett adományból még megmaradt mintegy 1370 sol. Hernádi Lehel ezzel az összeggel a plébánia hagyományos karácsonyi panetón akciójához kíván csatlakozni. A panetón olasz eredetű karácsonyi sütemény (panettone), ami Peruban is nagyon népszerű. A satipói plébánia minden évben nagy tételben szokott vásárolni, olykor adományként kapni panetónt, amit aztán a nagy területű egyházközség falvaiban élő iskolás gyermekek között osztanak szét karácsony előtt.

Kálmán Peregrin beszámolt arról, hogy két formában zajlott a jótékonysági akció. Egyrészt kis pogácsacsomagokat osztottak a templom előtt, amiért a hívek adományokat adtak. Másrészt rendeztek egy krumpliebédet, amelyen a plébánia vajas főtt krumplival és savanyúsággal vasárnapi ebédre hívta meg a híveket, ők pedig felajánlhatták a vasárnapi ebédjük összegét. Természetesen egyéb adományozók ezeken az akciókon túlmenően is hozzájárultak a célhoz.

Forrás: Páduai Szent Antal Plébánia

Fotó: Hernádi Lehel

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »